-

Magyar aranyérmet közvetíteni nem ugyanaz, mint megnyerni

Pásztory Dóri erről sokkal többet tudna mondani nálam, mivel nekem csak az előbbi adatott meg, neki pedig mindkettő. De abban talán ő is egyetért velem, hogy a legnagyobb különbség: az aranyérem megnyerése elsősorban emberfeletti munka, és némi szerencse kérdése – a közvetítése pedig majdnem kizárólag a szerencséé.

Ezért rühelltem én mindig, amikor sportriporter-kollégák úgy fogalmaztak (akár egymás közt, akár nyilvánosság előtt), hogy „nekem” hány „aranyam” van eddig. Az érem nem a riporteré, hanem a versenyzőé, aki megdolgozott érte, a riporter pedig elsősorban adjon hálát az égnek, ha úgy alakult, hogy az általa közvetített sportágban épp ott és akkor sikerül nyernie egy magyarnak. Jó szerencse, (majdnem) semmi más…

No, ezt tehát letudtuk: a jó riporter az, akinél nyernek a magyarok, kész, ezt el kell fogadni. (Akkor is, ha nem igaz.) Hanem mindebből nem következik ám, hogy magyar aranyat csakis jól lehet közvetíteni! Valójában sokféleképpen el lehet rontani. Az alábbiakban nem konkrét személyek és esetek következnek (hogy jönnék én ahhoz), inkább egy sportriporteres Így írtok ti, avagy néhány tipikus lehetőség a Nagy Ziccer elrontására. Kéretik nem túl komolyan venni. (Persze nem fenyeget ez a veszély. Pusztán két esetben csordul túl a normális kereten a hazafiságunk: ha a magyar sportoló nyer, illetve ha nem.)

1. A túlizgulós

(Mert ANNYIRA akarjuk, hogy meglegyen (NEKÜNK) az arany, és ANNYIRA szeretnénk mindent belesűríteni ebbe az akarásba, hogy sajnos kiesünk a képből (meg a riporteri székből) is a végére.)

„Jön, jön, a mi fiunk, de JAJ, JAJ!! Vigyázz, vigyázz, Józsi, Józsika, jön az ameriöööö, bocsánat, az orosz a kette… hetesen, itt… most... de Józsi vezet, most vezet Kovács Józsi, be kell nyúlni, egy jó benyúúúú… lás, de még van hátra egy hossz, bocsánat, és jön az amerikai, nagyon jön az amerikai, jön, jön, jaj, de borzasztóan jön már, nem hiszem, hogy meg lehet... vagy mégis? Vagy mégse? és itt a… mindjárt a… na, és!!! És!! ÉÉÉS… Hát, pont nem láttam, kedves nézőink, NEM LÁTTAM, de mindjárt kiírják, KIÍRTÁK!! MEGVAN!! MEGNYERTE!! Józsi, Józsikám! Mondtam, hogy megnyeri!!

szurk-1

2. A túlszurkolós

(Nem ugyanaz, mint az első – itt ugyanis a riporter már nemcsak keresi, de néha meg is találja a szavakat, ám a különbség a sikítva szurkoló szurkoló és a riporter között elvileg az lenne, hogy utóbbi alany-állítmány vonatkozásban hibátlan, egész mondatokkal igyekszik is értelmezni a történteket, ahelyett, hogy a puszta pillanatból von le végleges következtetést. Nem mindig sikerül.)

„Fantasztikusan megy a magyar egység, de nagyon megy a német egység is, nem beszélve a spanyol egységről. Most száznál első a magyar, második a német! Hajrá, gyerekek, hajrá, magyarok, meglesz az! Most a németek vezetnek, visszaestünk, az úristenit neki, visszaestünk, hát nem lehet! Így nem lehet! Ezt innen már nem fogjuk tudni… De most mégis elindulunk, hú, de elindultunk, tessék nézni, azt a mindenit, ez az, gyerünk, gyerekek, toljátok, hajrá, meglesz az, mondtam, hogy meglesz, oda, bele, neki, hohó, hohohohóóóó, hát mi az, hogy, hát mennyire, hát odanézzenek, hát mondtam, hogy megnyerik!!”

szurk-2

3. A túlszakmázó

(Manapság a statisztika sokat jelent. De talán nem mindent. Vagy mégis?)

„Ugyebár Sanyinak az első hetvenje nagyon erős, általában 8.45 körül, de viszont az uruguayi Fonseca tavaly Caprin 8.32-őt ment, ellenszélben, vagyis a második negyvennél egy 4.50-es kanyarral nagyon sokkolt mindenkit, most nézzük a részidőt, 8.63, ennél idén Barbadoson Kevin Jones az előfutamban jobban ment, ugyanis ő a Towsend-technikát alkalmazza, amivel ma már kevesen próbálkoznak, de nézzük közben, egy színtiszta „Double Alley” a jamaicaitól a második százon, érdemes nézni a kézfejét a kanyarban. Mondanom se kell. Ő fog nyerni. Ezt már a Sports Illustrated is megírta tavaly, amikor a női mezőnyben bevezették a Fontaine-féle légellenállásos dresszeket, hogy nem lehet 3.75-ös harmincakkal 0,47-es hátszél mellett… ja, közben beértek, győzött a mi Sanyink! Lássuk a lassítást, hátha attól okosabbak leszünk!

szurk-3

4. A túlpatetikus

(Mert azért egy olimpia, az olimpia, nemzeti ügy. Na de mennyire?)

Jönnek már, itt vannak előttünk, íme, a célegyenes, álljunk fel, kedves nézőink, álljon fel ez a kis ország, a Kárpátok bérceitől ölelt vérzivataros büszkeség dagassza a keblet! És igen, ott megy elöl a mi fiunk, halljad, magyar! Halld, világ! Jön! A legnagyobb! A legnagyobb magyar, mit magyar, ő a világ tetején van, a legnagyobb a világon, és lengeti már a mi zászlónkat! Dobbanjon a szív, lüktessen a vér, szólj harsona! Megnyeri a döntőt, szívünk egyetlen ütemben forr össze, itt a cél, és most!! Most mondjuk ki együtt!! Olimpiai bajnok a magyar színekben versenyző Buhathaman Moussandouri!! Köszönjük! Jó magyarnak lenni Katarban!!!

szurk-4

Somos Ákos

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Quality Stock Arts

Gifek: ITT, ITT, ITT, ITT