Ki tanít majd fizikát, kémiát, biológiát, földrajzot a gyerekeinknek? – Már nem hiányszakma a természettudomány-tanári, hanem kihalófélben lévő hivatás!

–

A számok megdöbbentők

Csak kémiatanárból több mint 2600 hiányzik országos szinten, és míg minden évben körülbelül 6-700 természettudományokra szakosodott pedagógus éri el a nyugdíjkorhatárt, addig tavaly mindössze 300 diák kezdte meg a tanulmányait mint kémia, fizika, biológia vagy földrajz szakos tanár. Ráadásul semmi sem garantálja, hogy mindannyian a pedagógusi pályát választják majd.

A tendenciát ismerve pedig már nem is olyan meglepő, hogy az általános iskolák minimum harmadát érinti a természettudományokat oktató szaktanárok hiánya, és míg a fővárosi gimnáziumok 38, addig például a Nógrád megyei középiskolák 70 százalékában dolgozik a szükségesnél kevesebb kémiatanár.

E súlyos problémára akarja felhívni a figyelmet, illetve megoldási javaslatokat is kínál a Szabó Szabolcs Alapítvány, amelynek elnöke, Holtzer Péter elmondta, hogy az aktív tanárok átlagéletkora 50 év felett van, míg a pályakezdők aránya alig éri el az egy százalékot. Mindez pedig azt jelenti, hogy néhány éven belül kritikusan alacsony lesz a szaktanárok száma.

Jobb híján kényszer- és félmegoldások

Nagyon sokan sok helyen elmondták már, hogy összességében is tanárhiány jellemzi a magyar közoktatást, ezen belül azonban a természettudományos szaktanárok számának fogyatkozása az egyik legaggasztóbb. „Azon már rég túl vagyunk, hogy meg kéne kondítani a vészharangot. Szisztematikus és társadalmi szinten összehangolt cselekvés nélkül nincs reális esély arra, hogy leállítsuk, vagy akárcsak lelassítsuk a fenyegető folyamatokat” – hangsúlyozza Holtzer Péter.

És hogy a gyakorlatban mit jelent, hogy lényegesen kevesebb a tanár, mint amennyire szükség lenne?

Túlórázó, és iskolák között ingázó szaktanárokat, akik egyedül próbálják több ember munkáját elvégezni. Emiatt pedig a természettudományok iránt érdeklődő diákok nem kaphatják meg azt a plusz segítséget, iránymutatást, amit azok a gyerekek, akiknek az iskolájában nem csak a szomszéd városból jött óraadó a kémia- vagy fizikatanár. Ráadásul míg rövid távon igyekeznek egymást segíteni az iskolák óraadó tanárokkal, addig hosszabb távon megy a harc a szaktanárokért. Az egyik debreceni hatosztályos gimnáziumban tanító Bárány Zsolt maga is tapasztalja, miként próbálják egyik helyről a másikra csábítani a kollégákat.

„A jó nevű gimnáziumok igazából már attól is jó nevűek, hogy azt tudják mondani, hogy nekik még minden tantárgyra van szaktanáruk” – mondja.

Másik, gyakori „tűzoltási” gyakorlat, hogy kémiát tart a matek- vagy biológiát tanít a testneveléstanár, akik ugyan le tudják adni a tankönyvi leckéket, de érthető módon ezek a kényszermegoldások messze nem olyan hatékonyak és élvezetesek a gyerekek számára, mintha egy szaktanár vezetné be őket a tudomány világába.

Bárhogy igyekeznek is az iskolák megoldani, hogy minden tárgyra legyen valaki, aki megtanítja, a végeredmény túlhajszolt tanárok százai, és gyengébb minőségű oktatásban részesülő diákok ezrei.

Reform helyett összevonás

Ha nem is ettől a kétségbeejtő helyzettől hangos a magyar oktatáspolitika, a problémát egyértelműen észlelték a döntéshozók is, ezt bizonyítja, hogy néhány éve bevezették azt a lehetőséget az iskolák számára, hogy a fizikát, kémiát, biológiát és földrajzot egy tárgyként, természettudományok név alatt taníthassák. Ez a szakemberek szerint akár járható út is lehetne, hiszen a sokszor jó példaként emlegetett finn oktatási rendszerben is működik hasonló, de hangsúlyozzák, hogy nem mindegy, hogy egy jól átgondolt tanterv szerint valósul meg az összevont tantárgy, vagy vész esetére, kényszermegoldásként alkalmazható eszközként van jelen a tantervben. Sajnos itthon egyelőre az utóbbi teljesül, de már készül az integrált természettudományos tantárgy kerettanterve, illetve a hozzá illeszkedő tankönyv, aminek fejlesztésén Bárány Zsolt is dolgozik. Azt mondja, ez már nem egy összeollózott anyag lesz, hanem a különböző tudományterületek ténylegesen egymásra épülnek majd benne.

Továbbá az állam 2013 óta a Klebelsberg Képzési Ösztöndíjjal is igyekszik támogatni a tanár szakos diákokat. Ez átmenetileg hatásosnak is bizonyult, megugrott a tanári szakokra jelentkezők száma, ám a növekedés nem tartott túl sokáig. A program keretében azok a hallgatók, akiknek például fizika és kémia a szakpárjuk, akár hetvenötezer forintot is kaphatnak havonta, de úgy tűnik, ez nem bizonyul vonzó, versenyképes összegnek.

És ha már a versenyképességnél tartunk

Abban mindhárom szakember egyetértett, hogy az elképesztően alacsony tanári fizetés rengeteget nyom a latban a természettudományok iránt érdeklődő diákok egyetemiszak-választásakor.

De az is nagyon gyakori, hogy ha a diákok elvégzik is a tanári képzést, a diploma megszerzése után nem a katedrát, hanem egy cég irodáját vagy laborját választják.

Mivel a tanárszakos hallgatók természettudományos órái nagy számban megegyeznek a különböző mérnöki vagy vegyészi szakok kurzusaival, sőt sokszor ugyanazokon az órákon ülnek ezek a hallgatók, nagyon sok vállalat szívesen alkalmaz például fizika- vagy kémiatanár végzettségűeket, mert csak minimális képzés szükséges ahhoz, hogy betölthessék ezeket a tudományos munkaköröket.

Emiatt aztán igazi elhivatottság szükséges ahhoz, hogy valaki a tanári pályát válassza száznegyvenezer forintos kezdőfizetéssel ahelyett, hogy egy multinál helyezkedjen el a tanári kezdőbér minimum kétszereséért.

De nem minden a pénz, a módszer is problémás

Egy budapesti gimnázium kémiatanáraként Szakmány Csaba azt hangsúlyozza, hogy ha egyik napról a másikra megdupláznák is a tanári fizetéseket, az önmagában nem oldaná meg a problémát. A gond ugyanis ott kezdődik, hogy az iszonyatos mennyiségű lexikális tananyag nem igazán mozgatja meg a gyerekek fantáziáját, bonyolultnak, unalmasnak tartják. Holott nagyon is érdekessé lehetne tenni ezeket a tárgyakat, ha a bemagolandó tananyag helyett az élményre helyeznék a hangsúlyt.

Úgy véli, a látványos kísérletekkel sokkal népszerűbbek lehetnének ezek a tárgyak, és ha azt látják a gyerekek, hogy nemcsak tanulni, de oktatni is élmény ezeket, akkor többen gondolkodnának el a tanári pályán.

Ha nincs kémiatanár, nincs orvos és vegyész, ha nincs fizikatanár, nincs mérnök

Az, hogy rohamosan csökken az aktív természettudomány-tanárok száma, nem csak a közoktatás problémája. Ha ugyanis nincs, aki bevezesse a kémia, fizika, biológia és földrajz rejtelmeibe a diákokat, akkor az ezekre a tudományterületekre épülő szakmák mesterei sem termelődnek újra az évek folyamán, és előbb-utóbb ezekből a munkakörökből is hiányszakmák lesznek.

A probléma tehát nagyon is összetett, a következményei és hatásai pedig messzire elérnek. Ezért is lenne jó megoldás Holtzer Péter szerint, ha az olyan nagyvállalatok, amelyek egyetemeket is támogatnak, a közoktatásba is hasonló képpen invesztálnának, ezáltal megteremtve azokat a körülményeket, biztosítva azokat a felszereléseket, amik szükségesek ahhoz, hogy már általános iskolában kedvet kapjanak a gyerekek a természettudományokhoz.

Addig is azzal segítenek, amijük van

Ahogy már említettem, a Szabó Szabolcs Alapítvány célja, hogy felhívja a figyelmet a természettudományos tárgyakat tanító szaktanárok hiányára, ezen felül azonban a maguk eszközeivel igyekeznek segíteni is a helyzeten.

Továbbviszik például névadójuk, Szabó Szabolcs, fiatalon elhunyt kémiatanár Mobillaborját, amivel vidéki iskolákba visznek el izgalmas kísérleteket, amikkel a gyerekek máshogyan nem találkoznának.

Valamint minden évben megrendezik általános iskolák hetedik és nyolcadik osztályosainak az országos, Vándorkupa nevű komplex természettudományos versenyt.

De nem csak a diákokat igyekeznek a természettudományok felé terelni, kollégáiknak is átfogó segítséget nyújtanak tematikus segédanyaggyűjtő oldalukkal, a tansegéd.hu-val: nem csupán szakmai, de módszertani eszközökkel is támogatva a tanárokat, hogy még élvezetesebbé, változatosabbá tehessék az óráikat.

„Hiány nem lesz, hanem van”

– mondja egymástól függetlenül, de egybehangzóan Bárány Zsolt, Holtzer Péter és Szakmány Csaba, és nem győzik hangsúlyozni, hogy azonnali változásra van szükség. Hiszen ha valami csoda folytán hirtelen tízszer annyi jelentkező lenne a természettudományos szakokra, annak hatása csak hat év múlva lenne érezhető, amikor a hallgatók kikerülnek az egyetemekről.

Arról tehát már lekéstünk, hogy idejében orvosoljuk a problémát, de muszáj lenne minél hamarabb valódi, átfogó megoldást keresni. Mert sajnos az a helyzet, hogy a természettudományokat oktató tanár már nem hiányszakma, hanem kihalófélben lévő hivatás.

Dián Dóri

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Peter Dazeley