–

A legrettegettebb kérdés: mi lesz ma az ebéd, mama?

Való igaz, a pandémiás időszak (nem tudom, lehet-e valamit időszaknak hívni, ami ennyire elviselhetetlenül hosszúra nyúlik? Legyen inkább pandémiás éra…) egyik legmondénabb, de legnagyobb kihívása a családtagok, de főleg a gyerekek etetése. Ez még nekem is rendszeresen fejfájást okoz, pedig alapvetően szeretek főzni, gyorsan is dolgozom, és a mindennapos ülős-agyalós munkámból igazán kikapcsolódást nyújt, ha nekiállhatok zöldséget szeletelni. Mégis gyakran éreztem magam úgy az elmúlt hónapok során, amióta a két kamasz gyermekem az online oktatás zabkásaszerű masszájába van beleragadva, mint egy elcsigázott fecske, akinek a két nagyra nőtt, örökké éhes kakukkfiókáját kell jóllakatnia. Mire végzek a reggeli romok eltakarításával, már készülhetek fel az ebédre, hogy aztán a délutáni kávém kortyolgatása közben felbukkanjon egy kócos üstök az iránt érdeklődve, hogy mikor és pontosan mi is lesz a vacsora. Párszor megpróbáltam előlük elbújni a lakásban, hátha megfeledkeznek rólam, de valahogy mindig megtalálnak.

Ha te is álltál már kétségbeesetten két tűz között, arccal a hűtő és a kamra tartalmát felmérve, hátad mögött korgó gyomrú, hangosan vernyákoló pupákokkal, akkor hadd osszak meg veled pár tippet arról, hogyan szoktam menüt tervezni, hogyan nem roppanok bele a család mindennapos etetésébe, milyen kiskapui vannak az otthoni főzésnek, és pár praktikus recepttel is szolgálok.

Reggeli beauty rutin, másképp

Nálunk a családban az anyukák hosszú generációkra visszamenően igyekeztek egyszerre helytállni a karrierjükben és a háztartásban is.

Valahogy mindig alap volt, hogy korán reggel meg kell főzni az ebédet, mielőtt az ember lánya elmegy dolgozni, hogy a különböző időpontokban hazaeső családtagok bármikor tudjanak friss házi kosztot enni, mielőtt tovarobognak edzésre, különórára vagy haverozni.

A nagymamám is egy csomó receptet csak úgy tud elmondani, hogy abban a reggeli „bjúti rutin” instrukciói is belefoglaltatnak („és akkor, Boriskám, beleöntöd a csuszpájzt a lábasba, és elmész megfésülködni, utána keversz rajta egyet, kirúzsozod magad…”) és anyukám reggeli készülődésére is úgy emlékszem vissza, hogy ruhadarabonként kiszalad a konyhába valamit igazítani a rotyogó lábasok tartalmán. És bár mindketten remek szakácsnők, azt is tudom, hogy a legtöbb kihívást nekik is az okozta, ami az ismerőseim java részének: 

Mi legyen a menü?

Nos, ennek megtervezésére én két modellt alkalmazok párhuzamosan. Az egyik a bolt kínálatán alapszik: azaz megveszem azt, ami friss, szezonális, jó árban van, lehetőség szerint helyi, netán a következő hónapban már valószínűleg nem lesz kapható; illetve ha látok valami izgalmas alapanyagot, fűszert, spéci szószt, amit még sosem próbáltam, akkor azon a héten azzal teszem változatosabbá a menüt. Éppen ezért soha nem szoktam a nagybevásárlást házhoz rendelni, nekem a főzés és a vele járó kreatív munka a bevásárlással kezdődik. (Ehhez gyakran jegyzetelek rögtön bevásárlás után a telefonomba, nehogy elfelejtsem, mi is volt a koncepció, amikor vettem kéz alatt két kiló főzőbanánt.)  

A másik pedig ez a viszonylag egyszerű rendszer (ezt alább kifejtem bővebben).

1. Húsleves 

2. Főzelék

3. Tészta, saláta

4. Sütőben/Serpenyőben/Szuvidálóban sült hús, köret

5. Leves 

6. Kreatív nap

7. Helyi kisvállalkozások lelkiismeretes támogatása

Szerintem érdemes mindig úgy megtervezni a heti menüt, hogy az egyes fogások egymásba érjenek, azaz az előző napi ebéd valamely alkotóeleme része lehessen akár a másnapi ebédnek, némi kiegészítéssel. 

Jolly Joker húsleves

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Fiala Borcsa (@fialaborcsa) által megosztott bejegyzés

Régebben (azaz a pre-Covid időszakban) húsleves főleg azért vasárnap került az asztalra, mert akkor volt az embernek ideje egész nap egy nagy fazék valamit rotyogtatni. Ám mivel a home office-nak és a digitális oktatásnak köszönhetően úgyis egész hétfőn a konyhaasztalhoz vagyok szegezve, egyrészt vasárnaponként inkább elmegyek otthonról valahová (bárhová), másrészt hét közben pont belefér egy nagy fazék leves elkészítése. Ez hangulattól függően ramen, pho, sima magyar húsleves, vagy az egyik kedvenc ütőkártyám: a kacsaleves maceszgombóccal.

Mindegyik húsleves ugyanúgy indul: felteszed a húst és a csontokat hideg vízben, mellérakod a fűszereket, majd pár óra lassú rotyogtatás után hozzáadod a zöldségeket is, amikkel még főzöd egy-két órát. Azaz: öt-tíz percnél többet nem kell vele feltétlenül foglalkozni, itt az idő és a lassú forralás az, ami elvégzi a munka dandárját.

A kacsát azért szeretem, mert rögtön két fogást lehet belőle készíteni. A vízbe bedobok fejenként egy-két combot, egy egész fokhagymát (héjastul), gyömbért, csillagánizst, két csokor újhagymát, sót, borsot, vöröshagymát. Amikor már teljesen megpuhultak a combok, óvatosan átemelem őket egy jénaiba. A fokhagymákat, amik addigra krémesre főttek, egy tálba nyomom, összekeverem sóval, borssal, kis olívaolajjal, és ezzel a kencével kenem le a kacsacombokat, mielőtt pirosra sütném őket a sütőben harminc perc alatt. A leveshez pedig maceszgombócot vagy daragaluskát készítek, de ha ezekhez nincs cérnád, a cérnametélt is remek választás. A hétfőt tehát néha úgy pipálom ki, hogy viszonylag kevés munkával készítettem két fogást, és kis szerencsével maradt másnapra húsleves is. Ha csak simán húslevest készítek, combok nélkül, akkor vagy veszek az egyik környékbeli pékségben almás pitét, vagy sütök valami egyszerűt, például gofrit, bögrés sütit vagy citromos szeletet, ezek is maximum tíz perc munkát igényelnek.

Sűríts botmixerrel

A keddem mindig kissé rohanósabb, így aznap (az előző napi húsleves után) valami főzeléket szoktam csinálni. A régi magyar habarós, rántásos hagyománnyal szembemenve én azonban krumplival és önmagával szoktam besűríteni a főzeléket, így egészségesebb is, és nem kell hozzá még egy lábossal variálni. Felteszek például kis vajon vagy olajon spenótot, zöldborsót, valamennyi vízzel, és egy-két meghámozott, kockára vágott krumplival. Nem nagyon kevergetem ilyenkor, hogy a krumpli ott maradjon a lábos egyik sarkában, ahol hagytam, majd, amikor megfőtt, egy botmixerrel azon a részen rámegyek. Ha olyan a főzelék, ennél a pontnál mehet bele tejföl vagy tejszín. Feltétnek meg ki mit szeret: keménytojás, bundás kenyér, sült virsli, grillezett csirkemell vagy sajt.

Aki a tésztát szereti…

…rossz ember nem lehet. Én legalábbis még nem nagyon találkoztam olyannal, aki undorodva ellökött volna magától egy nagy tál spagettit.

A tészta szószának sem kell túl bonyolultnak lennie, az olasz konyhának pont a minőségi alapanyagokból sallangmentesen előállított fogások a titka.

Az egyik kedvencem például ilyen: olívaolajjal meglocsolok egy hagymát és négy-hat kápia paprikát (de lehet ugyanígy padlizsánnal és paradicsommal készíteni), majd amikor már szinte feketére sült, összedarálom aprítógépben egy kis kolbásszal és pár szem aszalt paradicsommal (ha szereted a csípőset, itt mehet bele csili), és ezt a krémet öntöm a kifőtt tésztára. De az én gyerekeim rajonganak a sima paradicsom szószos és a bolognai spagettiért is.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Fiala Borcsa (@fialaborcsa) által megosztott bejegyzés

Nix fakszni!

Hétköznap tényleg nem érdemes nekiállni az olyan húsos fogásoknak, amik sok figyelmet igényelnek, főleg, hogy néhány csirke- vagy kacsacombbal, nagyobb szelet húsokkal egész pofás ebédeket lehet rittyenteni. A nagyobb húsokra remek választás a szuvidálás, erről lelkesedtem már ITT, és tippeket is adtam ITT, ezek nem igényelnek hosszas mellette való álldogálást részedről, cserébe tuti a siker. De tudom, nem minden mezei háztartásban lapul szuvidáló- és vákuumfóliázó gép, szóval nézzük a másik megoldást: fogsz fejenként egy-két csirkecombot, beleteszed őket egymás mellé szorosan egy jénaiba, és rájuk kensz vagy dobálsz valami olyat, amihez épp aznap kedved van, vagy volt frissen a boltban. A mustáros verzióról ITT írtam, de nagyon szeretem az olaszosabb verziót is, ahol koktélparadicsomokat, fokhagymagerezdet és olajbogyót szórok a combokra, lelocsolom olívaolajjal, 180 fokon sütöm 90 percig… és kész. Ezek mellé bármikor mehet krumplipüré, rizs, de nálunk nagyon népszerű a kuszkusz is: egy bögre kuszkuszra önts rá egy bögre felforralt vizet, sót, olívaolajat, fedd le, öt perc múlva keverd át egy villával, és kész.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Fiala Borcsa (@fialaborcsa) által megosztott bejegyzés

Igen, tudom, ahogy a fenti mindenféléket, ezt is lehetne variálni, bonyolítani, de minek? A túlélésre játszunk, éhes kamaszok sírnak fel az óljukban, te dolgozni próbálsz épp, és nem megőrülni… nem kell a fakszni.

Csak lazán!

Az ötödik napon megint valamilyen levest szoktam készíteni, gulyást, zöldborsólevest csirkemellel és vajgaluskával, vagy zöldség krémlevest. Szombaton rendszerint van időm új recepteket kipróbálni, és elszüttyögni babrásabb konyhai feladatokkal, vasárnap pedig az úr is megpihent, én sem szeretek örökösen mások gyomrának rabszolgája lenni, ezért heti egy alkalommal valamelyik környékbeli helyről rendelünk ebédet. A Coviddal párhuzamosan gyarapodtak az ebéd házhozszállítási lehetőségek, azonban a legtöbbnél nekem iszonyú lelkiismeret-furdalásom van attól a mérhetetlen mennyiségű szeméttől, amit ezzel párhuzamosan felhalmozunk. Tudom, nem lesz sokkal kevesebb, ha én magam megyek érte, de így legalább azokat tudom támogatni a pénzemmel, akiket ismerek, szeretek, és ahová rendszeresen beültünk a családdal, barátokkal korábban is… Így részben abban is reménykedni szoktam, hogy a mi szerény segítségünkkel talán túlélik a törzshelyeim ezt a rettentően nehéz időszakot.

Úgyhogy szurkoljunk együtt, hogy szép lassan (de inkább minél gyorsabban) eljöjjön az az idő, amikor a gyerekek iskolába járnak (és nem a nyakunkra kajáért), mi pedig végre kiülhetünk egy teraszra, egy pohár behűtött fröccsel, majd megjelenik egy pincér, és elénk teszi az étlapot. (És tudom, ma már szinte lehetetlen elképzelni, de azért próbáljuk meg: az ebéd végeztével pedig nem nekünk kell elmosogatni. Ámen.)

Fiala Borcsa