–

Így lettem a karanténban porszívóügynök

Talán azt hiszed, mindez csupán lépcsőházi okoskodás, de legkésőbb a következő világjárványig (vagy ennek a vírusnak a következő hullámáig) mindenképp szerezz be egy szuvidgépet! Nem olcsó mulatság, elismerem, és sajnos kell majd venned hozzá egy vákuumfóliázót is (ami egyébként később, maradékok, húsok, zöldfűszerek lefagyasztásánál remekül fog jönni), de hidd el, nem fogod megbánni! Nekem, amióta beüzemeltem az én delux merülőforralómat, olyan nagy szolgálatot tesz, hogy el se tettem a polcra, mert valamit mindig rotyogtatok vele. A gyerekeim már röhögnek rajtam, hogy biztos a reggeli kávémat is órákig szuvidáltam (nem is rossz ötlet!), a baráti körömben pedig én lettem a szuvidgépek porszívóügynöke.

Úgy beszélek a kis rudamról, mint hősszerelmes a mátkájáról. 

De hát csoda, amikor a konyhai kémia olyan nagy csoda?

Ráadásul, ha egy cseppet sem konyítasz a főzéshez, és komplett konyhai antitálentumnak képzeled magadat, akkor pláne neked való ez a műfaj.

A szuvidálás lényege ugyanis, hogy fogsz egy darab húst, a recept szerinti fűszerekkel együtt bezacskózod, majd az előírt hőmérsékleten az előírt ideig vízfürdőben tartod. Ennyi. Nem kell mellette álldogálni, nem kell agyalni, kavargatni, forgatni, akár el is mehetsz otthonról, vagy lefekhetsz aludni egy fél napra, nem fog neki megártani. Az eredmény pedig… egyszerűen fenséges, még a finnyabéla fiam szerint is, ami nagy szó, hidd csak el nekem.

Na de mondok is gyorsan pár ötletet, mert látom ám, hogy még mindig szuvid-szkeptikus vagy. (De már nem sokáig!)

A bárány, ami nemhogy nem hallgatott, de hat nyelven beszélt

Húsvétra vettem a hentesnél két kiló báránycombot. Korábban nem mertem volna ekkora fába vágni a fejszémet, de most a kis gépemmel gigászira nőtt a magabiztosságom. A combot két részben (a lábosom méretéhez igazítva) fokhagymával, rozmaringággal, sóval borssal együtt bevákuumfóliáztam, majd bedobtam a vízfürdőbe 55 fokon 24 órára.

Úgy bizony, egy komplett napig főtt, de hát a karanténban, ha másom nem is, időm van, mint a tenger.

A 24 óra leteltével egyszerűen kibontottam a csomagolásból, tepsire fektettem, lelocsoltam kis olívaolajjal, és 250 fokon tíz perc alatt pirosra pirítottam, mielőtt nekiugrottunk volna. Amíg a bárány a sütőben hevült, a zacskóból kiöntött szaftját kis vajon lepirított egy evőkanál liszttel összefőzve sóval, borssal besűrítettem. Életem egyik legszebb kulináris élménye következett: a szaftos, omlós hús szinte lezuhant a csontról, és a hosszas főzésnek köszönhetően a fűszerek íze csodásan összeolvadt a hússal.

A kacsa, amiből nem lett cipőtalp

Nálunk otthon kétfajta hús fut általában: csirke és csirke… meg, ha nagyon fellázadok, akkor egy kis csirke kacsa. (Jó, ha meg csirkecomb, akkor 74 fok, hat óra). A kacsamellel azonban néha meggyűlik a bajom: ha nem zsírban sütöm meg foszlós, puha kenyér mellé, mint például ITT, akkor nehéz kiszámolni, mikortól marad még rozé, de nem rágós-nyers, és mikortól lesz túlsütve, meggyalázva szegény állatot azzal, hogy cipőtalp keménységű hulladékot varázsoltam belőle. Ezúttal azonban nem voltak ilyen gondjaim.

Só, bors, fokhagyma, egy kanál kacsazsír és kakukkfű mentek a zacskóba a beirdalt mell mellé, majd 64 fok és két óra  múlva csak szépen kibontottam, a bőrös felét két perc alatt pirosra sütöttem, letakarva pihentettem még egy kicsit, hogy a hús megnyugodjon (ez tényleg fontos: közben elrendeződnek benne a levek, nem fog minden kicsorogni az első késvágásnál, hanem isteni szaftos marad), majd mehetett is az arcba. És hogy mit mennyi ideig és hány fokon kell elkészíteni? Nos, az én módszerem: megguglizom, majd a három-négy legszimpatikusabb receptet átlagolom. Eddig bevált.

A szuvidálásban az is jó, hogy tényleg nehéz elrontani. Egyrészt a gépet beállítod a megfelelő időre, hőre, ha végzett, lekapcsol. Nincs szaga, nem fut ki, nem koszol, nem füstöl… 

Az olcsóbb húsok titka

Természetesen nem hagyhatom ki a felsorolásból azt a húst, amivel a legátütőbb sikereket lehet elérni. Egy szép szelet steaket is el lehet rontani, ha nem figyelsz, nem megfelelő hőmérsékleten sütöd ki, kapkodsz, nem pihenteted, vagy ha becsapott a hentes, és mégsem fiatal argentin, hanem vén magyar az a marha. Szuvidálva azonban maga lesz a tökély: két óra, 55 fokon, minimális pácban, majd a végén egy-egy perc sütés mindkét oldalán. Én ezúttal ázsiai pácra mentem rá: szójaszósz, szezámolaj, csili, fokhagyma, reszelt gyömbér keverékét kentem a húsra (fontos: a páclé sosem legyen túl folyékony, mert akkor képtelenség bevákuumfóliázni). Miután végeztem, és le is pirítottam, leszórtam egy kevés felaprított újhagymával és szezámmaggal… köretnek pedig szecsuáni borsos krumpli ment. Képpel sajnos ezúttal nem szolgálhatok, olyan gyorsan elfogyott az utolsó morzsáig minden.

Drága húsokkal azonban nem nagy kunszt csodát csinálni. A szuvidálásban viszont az is jó, hogy viszonylag olcsóbb részekből is egész pofás harapnivalókat lehet kreálni.

Így készítettem mustáros fehérpecsenyét is (sóztam, borsoztam, majd leheletnyi minőségi francia mustárral megkentem a húst), aztán 55 fokon fürösztöttem 20 órát, a végén, mint a steaket, egy-egy perc alatt lepirítottam.

A tökéletes reggelek titka

Mint a cikk legelején említettem, ha sokat szeretnél szuvidálni, elengedhetetlen, hogy beszerezz egy vákuumfóliázót is… ám ez nem teljesen igaz, hiszen van itt valami, amit a természet maga vákuumozott be: a tojás!

Mi nagy tojásevők vagyunk, Ede minden reggel azzal kezd, és én is azt tapasztaltam, hogy ha nem is eszem mást, mint két-három tojást reggelire, azzal simán kihúzom ebédig, még akkor is, ha lefutottam előtte tíz kilométert. A legtökéletesebb lágytojás pedig tudod, hogy készül? Úgy bizony, látom, mostanra már te is fújod fellelkesülve: Szu-Vi-Dál-Va! 60 perc, 64 fok, ennyi a medzsik, amitől a sárgája olyan gyönyörű sárga és krémes lesz, hogy Van Gogh zokogva törölné le a napraforgóit, hogy inkább tojást fessen helyettük, a fehérje pedig rezgős, kocsonyás, tunkoláshoz tökéletes. De ami a legjobb… és itt, bevallom, már meghatott könnyekkel a szememben gépelek: a szuvidált hollandi melléje. Botmixerrel összekevertem három tojássárgáját, 150 gramm puha vajat, egy citrom kifacsart levét, egy kiskanál mustárt, sót, borsot (meg egy leheletnyi kurkumát a sárgás szín miatt…) befőttes üvegbe tettem, és ment a tojások mellé a vízfürdőbe (hogy ne folyjon ki-be, kis sámlira kerámiatálra állítottam, hogy az üveg nyaka már kint legyen a vízből), és félidőben egyszer összeráztam. Ha marad (nem szokott, csak ha dupla adagot csinálok), mehet a spárga tetejére.

Élt egy ember meg a felesége. Amikor babájuk született, felkerestek egy látnokot, mondja meg, mily jövő vár a gyermekre. Az, miután elvette a fizetséget (4 kg aranyat, 2 kg ezüstöt, 1 lovat, 1 tehenet és 82 guriga wcpapírt) így szólt: -A fiatok okos lesz, szép, tehetséges és szorgalmas, sokra fogja vinni az életben! Ám sötét felhőket is látok: balga kívánságával bajt hoz az emberiségre! Örült a szegényember, meg nem is, de mit tehetett, a Végzettel nem lehet vitatkozni! Teltek, múltak a hetek, hónapok. A fiú valóban, okos lett, szép, tehetséges, szorgalmas, nagy büszkeségére szüleinek. Az apa azonban tartva a prófécia baljósabbik felétől, igyekezett szerénységre nevelni a fiát, és arra, ne legyenek nagyratörő kívánságai. Nem lehetett egy panaszszava sem, a fiú, férfiúvá cseperedve, alázattal dolgozott kora reggeltől késő estig. A munkájára pedig volt is igény, hiszen valóban ügyes szakember lett belőle. Hamar meg is gazdagodott, bár a pénzének nem sok hasznát látta, arra sem jutott ideje, hogy elköltse. Egyszer aztán, amikor épp az egyik kuncsafttól szaladt a másikig egy fél kiflicsücsköt rágcsálva, felsóhajtott: „Bár lenne egyszer időm úgy istenigazából megreggelizni, nem csak így kutyafuttában!" Azt tudnod kell, hogy a kívánságokkal úgy van, hogy bár mindenkire odafigyel a Sors, de roppant lassan halad ezek kielégítésében. Ha pedig a körmére ég a dolog, akkor sajnos nem mindig úgy teljesíti a vágyakat, ahogy azt mondjuk te logikusnak tartanád. A fiú elrebegett kívánsága éppen akkor került sorra. A világ túlfelén ekkor elköhögte magát egy denevér, aztán... ...a fiú felébredt szombat délben, majd miután olvasgatott az ágyban a kedvenc könyvéből (híreket már rég nem nézett, oly bús lett a világ), 1 befőttes üvegben óvatosan összerázott 4 tojássárgáját 1 deci vízzel, fél deci citromlével, 1 evőkanál mustárral, 1 kiskanál sóval, 50 g vajjal. Ekkor beletett 3 tojást a vízbe, mellé helyezte a befőttesüveget, a szuvidálót pedig 64 fokra és 60 percre állította be. Félidőben felrázta az üveget, kenyeret pirított, salátát kevert, végül nekiült a lakomának. Röstelkedve szúrta a villájára az első falatot. Tudom. Tudom... De legalább a reggeli tökéletesre sikerült.

Egy dolog most már egészen biztos: ha véget is ér a karantén, meg fogok maradni a szuvid húsoknál, hiszen pompás ebédet lehet rittyenteni belőle, akár úgy, hogy beviszem magammal a már lefóliázott, megfőtt húst, de a gyerekek is pikk-pakk véglegesíthetik itthon, iskola után az ebédet: csak bedobják a hűtőből elővett csomagot forró vízbe pár percre, aztán lepirítják egy pillanat alatt.

Mindenkinek ráérős karanténfőzést kíván,

Fiala Borcsa

A képek a szerző tulajdonában vannak