–

Arról, hogy mi a helyzet alatta

Pár hete – akkor még lehetett – a teraszon boroztunk Szathmáry Eörssel, (evolúcióbiológus, akadémikus, A földi élet regénye szerzője Maynard Smith-szel). Nem először kérdeztem: mi lesz ebből? Lemondóan legyintett. Azóta tudom, hogy a biológusok, virológusok, járványügyiek, évtizedek óta kongatják a vészharangot. Az emberiség a megavárosok, a globális árucsere, a tömeg-turizmus és a klímaváltozás korszakában kiszolgáltatottá vált olyan kórokozóknak – élősködőknek, gombáknak, baktériumoknak és vírusoknak –, amelyek az emberré válás óta, sőt már az előtt is velünk éltek.

Több százmillió év evolúciós és adaptációs előnnyel rendelkeznek velünk szemben. Időlegesen arathatunk győzelmeket felettük.

Egyiket-másikat végleg kiirthatjuk, mint a himlőt (másik példa hirtelen nincs is), de a többi visszatér megváltozott, sokkal veszélyesebb alakban, mint a világméretű DDT-kampány után a rezisztens malária moszkitó, a penicillinnel legyőzöttnek vélt most már rezisztens és gyilkos, staphylococcus, vagy az aktuális ellenség az új koronavírus. (Laurie Garrett: The coming plague, 1995.)

A múlt század eleje óta politikusok és a társadalom mérnökei hirdetik, hogy aXXI. századra eltűnnek ezek. Az vagy, aki lenni akarsz. Ha akarod, kislány, ha akarod, repülőgép. We can do it! Most meg csodálkozva kérdezik: mindez a XXI. században? Hát csináljanak gyógyszert! Hiszen pénz lenne rá.

Nem fogták még fel, hogy az ember az élővilág része. Biológiai lény értelemmel, jósággal, de a törékeny fajtából. Nem a klíma, nem az élővilág a probléma. Mi vagyunk. 

A kitörő járványokkal szemben csak a járványügy fegyverével rendelkezünk. Karanténba? Mint a XVII. században? Mi az, hogy a saját immunrendszeremre kell várnom, hogy meggyógyuljak? Meg a hetven százalékos átfertőzöttségre, hogy a veszélye is elmúljon? Márpedig ez a helyzet. Innentől persze érthető, hogy tenni kell, amit Müller Cecília mond. Otthon maradni, lassítani a járványt, de hagyni, hogy az egészségügy teherviselő-képességének megfelelő sebességgel átvonuljon rajtunk. Túl lassú sem lehet. A vakcina forgalomba hozatalára nem várhatunk. Tesztek, gyártás, a rizikócsoportok átoltása. A görbe végét levághatja, ha időben megérkezik. Fontos, hogy a járvány ne nyúljon el túl hosszan, mert akkor összeomlik a gazdaság. Ha előbb omlik össze, mint ahogyan a járvány végére érünk, nem lesz miből finanszírozni az egészségügyet sem. Legközelebb erre a vírusra már felkészültebbek leszünk. Közben a következő felkészül. 

Arról, hogy mi várható utána  

A világgazdaság: repülőgép. Ha megáll, leesik. Most a földön van. Lehet új irányokat választani. Egyszer felébredünk ebből az őrületből. Biztosan lesznek változások a gondolkodásunkban és az életünkben. Lesznek dolgok, amelyeket átértékelünk. Lesz, amit többre, és lesz, amit kevesebbre fogunk értékelni.

Felértékelődnek azok, akikre számíthattunk a korona idején. A dolgok, amelyek elérhetők maradtak, működtek. Séták az erdőben, falusi turizmus, helyben termett áru, egészségügy, járványvédelem. Orvosok, ápolónők, katonák, szállítók, munkájukat végző emberek, gyermekeiket nevelő, szüleikre vigyázó középgenerációsok és Müller Cecília, akinek sokan először hallottuk a nevét.

Felértékelődik a megbízható munka, a javak előállításához szükséges emberi tevékenység. Az értékét, a termelési költségeket általában sokszorosan meghaladó értékesítési és reklámköltségnek csökkenniük kell.  

Leértékelődnek a szemünkben az elakadó távol-keleti alkatrészek, a Földet körbeutazó élelmiszerek, a távoli repülőutak és egzotikus nyaralások. Tudom én is a komparatív előnyök tanát. A piac törvényeit. Hiszem azonban azt is, hogy a társadalmi költségeket előbb-utóbb rá kell terhelni távolság- és kockázatarányosan minden termékre, turisztikaira és fogyasztásira egyaránt. A klímaváltozásét is meg a járványét is. Megváltoztatják a versenyképességi viszonyokat. Talán másra is vágyunk majd mi magunk is (különösen, ha Mauritiusról hazaérve karanténba kell vonulnunk).         

Semmi sem lesz már ugyanaz        

Egymást kiszámíthatatlanul, időszakonként, termékcsoportonként eltérő módon követik most deflációs és inflációs időszakok egymást. Csökkennek a jövedelmek. Átalakulnak az értékstruktúrák. Ha a termelőmunka húzza a rövidebbet, akkor a csökkenő jövedelmek vásárlóereje világszerte elviselhetetlenül lecsökken.

Még fontosabb lett a tudás globális hálózata, a tudósok, orvosok, járványügyiek együttműködése és állandó információcseréje. Nem győzhet a szellemi és kulturális bezárkózás. Az emberiség rádöbbent arra, hogy egy vérből vagyunk. Szívesebben hiszek a jezsuita paleontológus, Teihard de Chardin egész glóbuszt belakó, együtt fejlődő emberiségképében és az általa az internet kora előtt majd száz évvel megjósolt „Nooszférában”, az emberiség földfelszíni tudáshálójában, mint a (Nietzsche nyomán) Harari által prognosztizált, a Homo Sapiens fajától idővel elkülönülő Homo Deusban, az Übermenschben.  (A Le Figaro szerint a járvány kitörése óta harminc százalékkal több magánszigetet adtak el a világon.)

Mindannyiunk életébe beépült az internet mint a kapcsolattartás, a véleménycsere, a tudás, az oktatás és az otthoni munka nélkülözhetetlen eszköze. Ettől még ijesztőbb az IT-cégek, titkosszolgálatok, hackerek mindent látása és hallása.

Nem azért, mert megtudhatják a véleményünket, hanem mert minden eszközzel rendelkeznek ahhoz is, hogy a gondolkodásunkat, véleményünket, fogyasztásunkat a számukra kívánatos irányba tereljék. Az üzleti célú internetnek adót kell fizetnie a klímavédelem és a járványvédelem nemzetközi kiadásainak fedezésére! 

Egyre fontosabb az értelmes emberi tevékenység, a hely és a természet, amelyben élünk. A válságálló, munkát adó vállalkozások. A fórumok, amelyeken önálló, gondolkodó emberek szabadon véleményt nyilváníthatnak és egyeztethetnek. A pénz önmagában, az offshore-vagyonok, amelyek nem támogatnak tevékenységet: kártékonyak. Nemzetközi fellépéssel kell felszámolni az offshore-paradicsomokat!   

A marketing főszabályát némiképp átalakítva: láss és gondolkozz globálisan, élj lokálisan!

A dolgok maguktól nem fognak jó irányba változni. Utána a jó és a rossz irányába is változhat a világ. Kellünk – kelletek – a jóra változáshoz. 

Negyvennyolc éve, hogy ösztöndíjjal Milánóban töltöttem hat hónapot. Féltem az olaszokat, ezért naponta beleolvasok a Corriere-be. A történész a történelem nagy járványainak következményeit elemzi Periklész kolerahalálától kezdve, amellyel vége tért Athén aranykora. A spanyolnátha szerinte nagyban elősegítette az anarchiát és a kaotikus Weimari Köztársaság kikiáltását. Weimar folyománya pedig Hitler hatalomra jutása lett. Jól vigyázzunk! Vigyázzatok! Mi, karanténból palackpostát küldő öregek ebben a játszmában már nem fogunk szerepet játszani. Még egyszer nem lehet elrontani. Szurkolunk nektek.

Jásdi István

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images