„Ez csupán a répahegy csúcsa” – Ezt tanultam, tapasztaltam egyévnyi buzgó zöldségzabálás során
Tavaly január 17-én, méghozzá épp a „hagyd a francba az újévi fogadalmad!” napon kezdtem bele a kihívásomba: szentül megfogadtam, hogy mindennap sok zöldséget és gyümölcsöt eszem, és mindezt az Instagram-oldalamon fogom dokumentálni #réparetekmogyoró hashtaggel. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtam? Fogytam tőle? Spóroltam sok pénzt? Voltak mélypontok, nehézségek? És végül: lesz belőle szakácskönyv? Fiala Borcsa írása.
–
Magyar ember a húst is hússal
Pontosan fel tudom idézni, mi okból vágtam bele közel egy évvel ezelőtt a zöldségevős kihívásomba, ugyanis idén januárban (majdnem) ugyanabba a hibába estem. Nem tudom, felétek mi a módi, de számomra a december második fele egy hatalmas emésztőszervi fekete lyuk. A hagyományos karácsonyi ételsorok követik a többi nagy húsünnep menüjét, régi, több tucat generáció óta belénk kódolt hit, hogy csak az számít lakomának, tisztességes fogásnak, amiben van hús, netán hús van hússal töltve, előtte, utána és mellé pedig jöhet valami kis húsos is.
A sok ünnepelnivalónak, vendégségnek, fogadásnak hála így aztán december vége felé már én is úgy érzem magam, mint egy dundi töltött-sült kappan, miközben a bendőcskémben ott lapul Noé bárkája utaslistájának minimum a fele.
A tény, hogy estefelé szívesen legurítok egy-egy pohár bort baráti társaságban, és hogy desszertnek jobb szeretem a sajttálat, cseppet sem könnyít a helyzeten (vagy a testsúlyomon…). Egy szó, mint száz, január közepén épp kapóra jött nonkonformista, lázadó lelkemnek az antifogadalom-nap, elhatároztam hát, hogy kezembe veszem a bélbolyhaim sorsát, felturbózom rosttal és vitaminnal a szervezetemet, színesen inspiráló képekkel pedig az Instagram-oldalamat.
Most elmondom, miket tapasztaltam, milyen ötleteim adódtak útközben, illetve válaszolok azokra a kérdésekre is, amiket feltettetek nekem ezzel kapcsolatban.
Hogy vágj bele?
Ha te is feltennéd arra a következő időszakot, hogy kicsit megnöveld a zöldség-gyümölcs beviteledet, netán megbarátkozz olyan növényekkel, amiket eddig csak szent borzadállyal méregettél a polcokon, először is hadd gratuláljak: nagyon bölcs, egészséges döntést hoztál, ráadásul irtó hamar meglátod majd milyen hálás lesz érte a szervezeted! Most már nincs is egyéb dolgod, mint elsétálni a legközelebbi piacra vagy közértbe, és alaposan telepakolni a kosaradat zöldségekkel.
Ne aggódj, ha a boltban még fogalmad sincs, mi a frászkarikát fogsz kezdeni négy gumó céklával, a pakcsojjal, az endíviával, a licsivel vagy a gránátalmával!
Egyrészt a legtöbb zöldség viszonylag sokáig eláll a hűtőben anélkül, hogy jelentősen romlana a minősége, ami rendkívül nagy előnye a hússal szemben. Én a heti nagybevásárláskor szoktam telepakolni a frigót, megy bele minden, cékla, répa, saláta, karfiol, és mindenféle szezonális holmi, aztán a következő egy-két hétben szép apránként mindent feldolgozok – ha másképp nem, krémlevest szinte mindenből lehet csinálni.
Ihletnek, hogy mit kezdj belőle a főzeléken és a levesen kívül, ott az internet. Én a kezdet kezdetén bekövettem jó pár zseniális Instagram-oldalt, aztán ezeken mentegettem el recepteket későbbi felhasználásra. (A cikkben ezekből találhatsz pár ihletadót.)
Ízek tengere
Amint elkezdesz zöldséges fogásokat sütni-főzni, hamar rá fogsz jönni, hogy bizony létezett melletted egy párhuzamos ízvilág, amiről mind ez idáig fogalmad sem volt. Egészen elképesztő, milyen sokféleképpen lehet variálni egy-egy zöldséget, messze több arca és felhasználási módja van, mint a húsnak – és ezt húsimádóként mondom, ami nagy szó! Karfiolból készítettem például gofrit, tortát, currys karfiolrizst, levest, de még csípős falatkákat is – hasonlók a BBQ-csirkeszárnyhoz. Direkt nem írom, hogy „BBQ csirke karfiolból”, a zöldség ugyanis nem guminő, nem valamit helyettesíteni hivatott, legfeljebb megihletődött valami más fogás által.
Kísérletezz bátran, vegyél pár egzotikusabb alapfűszert, és próbálj ki új elkészítési módokat! Nekem így lett az egyik fő zöldségszerelmem a római köménnyel, csilivel, olívaolajjal, garam masalával összeforgatott, majd alaposan megsütött répacsíkok tejföllel – korlátlan mennyiséget el tudok belőle tüntetni egy perc alatt.
Milyen változásokra számíthatsz?
Az emésztésed garantáltan javulni fog tőle.
Az idő előrehaladtával az embernek sajnos lelassul az anyagcseréje, ami két gonddal is jár: egyrészt hamarabb felkúsznak a nyüves kilók, másrészt ha korábban nem volt is ezzel problémája, negyven felett bizony jó sok időt eltölthet az illatosító flakonjának böngészésével – sokszor hiába.
Ezen a kiadós zöldségfogyasztás garantáltan segít, a sok rostnak köszönhetően megnyugtató rendszerességgel leszel produktív.
Hogy ki mennyire hajlamos a puffadásra, az nagyrészt egyénfüggő, de egy biztos: a legtöbb zöldség megemésztése kisebb-nagyobb mértékben megterheli a bélrendszert. Míg a legtöbbünk szervezete azért egy paszternákkal még egész jól meg tud birkózni, fél kiló sült karfiol már tud meglepetéseket okozni. Egy tanácsot adhatok: ha este színházjegyed van a Gyertyák csonkig égnek című líraibb, hosszú, bánatos csendekkel tarkított darabra, talán ne tarkababfőzelékkel indítsd be a partirakétákat… ha érted, mire gondolok. Mármint persze nem tudom, mi történhet ilyenkor, nekem is csak úgy mesélték.
Nem, sajnos nem leszel jóval gazdagabb, ha ráállsz a zöldségevésre, ezen ugyanis nem igazán lehet pénzt spórolni – legalábbis nekem nem sikerült. Tragikusnak érzem egyébként ezt a helyzetet: nagyon durván általánosítva, de egy kiló nem bio-, de minőségi (értsd: nem rohadt) zöldség annyiba kerül, mint egy kiló olcsóbb hús. (Az egyik nagyobb áruházlánc oldaláról csemegézve: egy kiló karfiol 799, brokkoli 878, kelbimbó 998, kígyóuborka 988, kaliforniai paprika 899, paradicsom 998 forint. Ezzel szemben egy kiló csirkemellfilé pedig 1149, csirkecomb 659, sertésmáj 479, bőrös comb 1249, marhalábszár 1890. És lássuk be, ha valaki jól szeretne lakni kevés pénzből, nem a kígyóuborkára fog rámarkolni.)
Ez fogyaszt?
A másik szomorú hírem, hogy csak a zöldségmennyiség megnövelésével nem lehet lefogyni – legalábbis nekem nem sikerült –, méghozzá három okból.
Egy: attól még, hogy valami egészséges, nem biztos, hogy sokkal kevesebb kalóriát tartalmaz. Remek példa erre az imádott humuszom, amiből képes vagyok beverni egy komplett tégelynyit (250 gramm) egy szekérderéknyi felszecskázott répával, paprikával. Igen ám, de ez a laza kis ebédke körülbelül annyi kalóriát tartalmaz, mint két darab Big Mac. Tudom, az élet olyan igazságtalan!
Kettő: ha maga az alapzöldség nem is olyan durva (lásd: sült répa), a mellé tunkolónak összeállított fűszeres tejföl viszont nagyon is az! (És nem, a joghurtnak egyáltalán nem olyan telt az íze, mint a húszszázalékos tejfölnek, bocs.)
Három: imádok enni, rajongok az ízekért, így én salátából is akkora adagot szoktam az arcomba pakolni, mint négy kubikos. Kész, passz, ez vagyok én.
Szakácskönyvek, kihívások és kedvencek
Többen kérdeztétek, lesz-e a #réparetekmogyoró kihívásomból szakácskönyv. Nos, a válasz nagyon egyszerű: nem. Sőt, továbbmegyek, azt nem mondom, hogy soha, de jó darabig nem fogok csinálni mindennapos kihívást. Ha ránézel a számokra, láthatod, hogy kicsit meg is csúsztam a feladatommal, 17-e már itt liheg a sarkon, de nekem még bő három hét, amíg elérem a 365-ös számot. Bár mindennap ettem zöldséget, gyümölcsöt, de mivel nem ez a szakmám, és nem is a főzés a munkám, ezt távolról sem tudtam olyan izgalmasan, színesen és inspirálóan dokumentálni, mint szerettem volna. Egy szó mint száz: be kellett ismernem a saját korlátaimat, azt hiszem, meghagyom ezt a területet azoknak, akik valóban profi szinten értenek is hozzá és ennek szentelték az életüket, én pedig megmaradok lelkes hobbiszakácsnak.
Az életmódot viszont mindenképpen folytatni fogom, mert nagyon bevált, valóban minőségi változást hoztak az életembe a zöldségek.
És hogy lett-e kedvenc? Bizony, lett jó pár, de ezzel együtt azt tanultam meg: a zöldségek birodalmában tett felfedező-expedíciómnak még csak a legelején tartok, mindaz, amit megtapasztaltam egy év alatt, csak a répahegy csúcsa. És én már alig várom, hogy újabb és újabb recepteket próbáljak ki az elmentett kazalból!
Mindezzel együtt azokat is szeretném megnyugtatni, akik szerették ezt a kihívást: már kitaláltam a következőt, természetesen az is étellel kapcsolatos, hamarosan jelentkezem vele az Instán!
Addig is a répa, a retek és a mogyoró legyen veletek,
Fiala Borcsa