Nemcsak onnan lehet tudni, hogy közeleg a nyár, hogy az iroda kertjében virágzik a bazsarózsa és kinyíltak a tulipánok, vagy hogy már kora reggel hangosan kiabálnak a fákon a madarak, a Böbe kutya meg nem győzi visszakergetni a (szerinte) eltévelyedett mókusokat a Margitsziget lombkoronájába. Hanem abból is pontosan látszik, hogy az irodai ebédrendelés új formátumot vett nálunk. Egy hónapja még mindenki lazán kikérte a pizzát, házhoz hozatta a rántott húsokat, meg a gyrostálakat. Most meg hirtelen irtó szerények lettek a csajok, és felettébb egészségtudatosak is, salátát esznek salátával, meg néha fojtásnak még egy kis salátát. Komolyan mondom, ha ez a trend továbbra is folytatódik, a zöldségek szakszervezete fog a küszöbünk előtt tiltakozni a túlfogyasztás ellen.

Az én tyúkanyó szívem azonban nem bírta sokáig nézni, hogyan sorvadnak girhesre a kollégák, úgyhogy szaladtam is a konyhába, hogy egy olyat rittyentsek nekik, ami finom is, édesség is, mégsem interferál durván a bikinitest megformálásában. Egy réges-régi szakácskönyvemben ugyanis van egy tuti répatortás recept, amiben nincs se liszt, se vaj, de még olaj sem, csak egy csomó répa meg mandula, úgyhogy szinte már ez is saláta számba megy, lelkiismeret-furdalás nélkül lehet tehát burkolni. Az meg ezek után szinte túlzásnak is tűnik, hogy ennyi pozitívum mellett még ráadásul pofonegyszerű is elkészíteni. Nem kell hozzá más, mint egy frankó konyhai robotgép, ami elvégzi helyetted a feladatot!

A tortához először is lereszeltem 300 gramm sárgarépát, és ledaráltam 300 gramm mandulát. Szétválasztottam öt tojást, a fehérjét egy csipet sóval kemény habbá vertem, a sárgáját meg kikevertem 200 gramm cukorral (jó, jó, itt kicsit elkanyarodunk a diéta irányzattól, de hát ennyit muszáj, mert az élet édesen szép, és szépen édes). Egy-egy kiskanál fahéjat, őrölt szegfűszeget, meg egy picike reszelt szerecsendiót is tettem a tojásos keverékhez, majd óvatosan összeforgattam először a répával és mandulával, majd a fehérjékkel is. Sütőpapírral kibélelt tortaformába simítom a masszát, majd 40 percre bedugom a 180 fokra előmelegített sütőbe. Tulajdonképpen itt kész is vagyunk a dologgal, elvileg egy komplett napot kellene ezek után pihentetni, de én megkérdeztem a répatortámat, hogy fáradt-e, azt mondta, hogy nem, plusz a kollégák is már kaparták a küszöböt egy aprócska szeletkéért kuncsorogva, szóval az aszketikus, 24 órás pihentetéstől ezúttal eltekintettem. Amikor kihűlt, vékonyan lekentem sárgabarack lekvárral, hogy szépen rátapadjon a díszítés, majd marcipánból nyújtottam egy akkora kör alakú lapot, mint maga a torta, a tetejét meg felpimpeltem mindenféle cukisággal, mert épp irtó romantikus hangulatba ringattam magam. Gondoltam, inkább a süti legyen díszes, mint hogy szonetteket kezdjek el farigcsálni, netalántán dalra fakadjak, mert annak nem lenne jó vége.

A répatortának nevezett salátának viszont hamarabb vége lett, mint Gábor Zsazsa Felipe de Albával kötött, szám szerint nyolcadik házasságának, mert ez utóbbi egy komplett napig tartott.

Mindenkinek vidám réparopogtatást kíván, 

Fiala Borcsa