Szujó Zoltán: Ez egy gyászmunka, de már jól állok – Elviszlek magammal

Szujó Zoltán sportriporter az elmúlt hónapokban leginkább a Forma–1 tévés közvetítői munkájából való távozásával került címlapokra. Sokáig egyáltalán nem nyilatkozott a témáról, és utána is csak szűkszavúan. Most viszont volt időnk és lehetőségünk picit jobban belemenni abba, hogy mi is történt valójában májusban, és főleg, hogy érzi magát Zoli mindezek után, hol tart az elengedésben, a tervezésben. Megtudtam például azt, hogy a tévéből értesült arról, hogy a munkáltatója nem tart igényt a munkájára a továbbiakban. Ahogy azt is, hogy gyermekorvos felesége hogyan segítette őt most (is) a feldolgozásban. És persze feltettem neki a kérdést: hogyan tovább ezek után, egyáltalán visszamenne-e még Forma–1-et közvetíteni, akár ugyanoda is? De persze Zoli élete sem csak a munkáról szól; két kamasz lányuk van, akik, ahogy az lenni szokott, tükröt tartanak neki. Például akkor, amikor az ebédlőasztalnál rászólnak, hogy: „Apa, most egy picit sok vagy.” Szóval: munka és család, Forma–1 és közúti közlekedési morál, nagypapa és Alain Prost… ráadásul még azt is megtudtam tőle, hogy mennyire vagyok jó sofőr. Elviszlek magammal: Szujó Zoltánnal.