Varga Erika: Leszek-e annyira jó, kitartó és felelős, hogy a munkámmal használjak és ne ártsak a közösségemnek?

–

WMN: Milyen félelmek munkáltak benned, mielőtt belevágtál a vállalkozásodba?

Varga Erika: Sok volt belőlük. Például fogok-e egyáltalán jó ruhát tervezni, az embereket érdekli-e majd egy olyan ruha, amely úgymond egy nehéz témát is képvisel? Hogyan és kivel fogok magas minőségű egyedi ruhákat készíteni? Leszek-e annyira jó, kitartó és felelős, hogy a munkámmal használjak és ne ártsak a saját közösségemnek? Tudok-e valódi nívót, értéket, presztízst építeni, szerezni a roma viseleti kultúrának? Egyáltalán: az ötleteim megvalósíthatók lesznek-e, tudok-e valami igazan újat, mást, innovatívat mutatni? És még sorolhatnám. De mégis inkább bíztam a tervemben, és miután annyi feladatom volt a megvalósítással, az indulással, a működtetéssel, nem volt időm arra, hogy a félelmeimmel foglalkozzam. A teendőkre koncentráltam. 

WMN: Pályád kezdetén milyen viszonyod volt a pénzzel? Mennyiben változott ez azóta?

V. E.: Érzelmileg távolságot tartunk, de baráti a kapcsolatunk, segíti a munkámat. Nem függök tőle, és nem kötődöm hozzá, racionálisan használom arra, amire kell. Alapvetően tudok bánni vele, mások szerint jól.

Azt, ahogyan viszonyulok a pénzhez és gondolkodom róla, nem változtatta meg a munkám, sőt! Láttam és látom, hogyan segít és hogyan tesz tönkre embereket. Számomra a pénz nem cél, csupán eszköz. 

WMN: Mi volt a legfontosabb lecke, amit megtanultál magadról, amióta vezető vagy?

V. E.: Nem kell, hogy mindig nekem legyen igazam, még akkor sem, ha nekem van igazam… Hogy nem bírok el mindennel, hogy nem baj, ha elfáradok, illetve ha pihenek. Hogy annál nem tehetek többet, mint hogy a munkámat a lehető legjobban elvégzem. Hogy ne bízzak meg mindenkiben. Hogy annak, amit tudok, kérjem meg az árát, mert az ár-érték kategória viszonya fontos.

WMN: Mennyire érzed magányos műfajnak a vállalkozói létet? Önmagadon kívül kikre számíthatsz még vezetőként?

V. E.: Teljesen annak gondolom. Vezetőként teljesen egyedül vagy, a felelősség nagy, nehéz cipelni, nem szívesen osztoznak rajta. És azt is gondolom, hogy egy jó vezető nem is akarja terhelni ezzel a munkatársait, mert nem ez a dolguk.

Valódi szövetségeseket, lojális munkatársakat, elkötelezett útitársakat nehéz találni, de azért lehetséges.

Föl lehet építeni egy olyan bázist, holdudvart, amelyben sok szereplő van a neki megfelelő terheltséggel, kihívással és felelősséggel. Nekünk ez jó pár éve megvan, de nem adta magát könnyen… 

WMN: Szerinted mivel tehetnék a nők könnyebbé egymásnak a vállalkozói szférát?

V. E.: Női alvállalkozók, beszállítók, partnerségek kiépítése, tudatos választása és együttműködés velük. Kooperáció, kommunikáció, tisztesség és egymás munkájának becsülése. Fontos a flexibilis munkabeosztás, a részmunkaidő, tehát a női munkaerő igényeinek figyelembevétele és a közös tudásmegosztás. Lényeges volna, hogy az általános feltételek segítsék a női vállalkozókat és a női munkaerőt: politika, társadalmi közbeszéd, női szerepmodellek promotálása, új minták, szerepek bemutatása.

Figyelem! Új helyszínre költöztünk, így mostantól a MOMkultban, és 18.30-tól várunk titeket szeretettel – ezúttal június 18-án.

A júniusi Hello, WMN!-estünkre még korlátozott számban lehet jegyet vásárolni, EZEN A LINKEN megtalálsz minden fontos információt.

Nagy bajban nagy erőket tudok mozgósítani magamban – Heal Edina válaszai bemelegítő kérdéseinkre

Hittem, akartam, mentem a szívem után – Béres Alexandra válaszai bemelegítő kérdéseinkre

Képek: Kondoros Éva Katalin