Karmareparatúra – avagy esélyt adni a gyerekeknek a kiemelkedésre

–

Hömpölyög a Józsefvárosban a víz, a szélvédőt veri az eső, kiszállni is alig tudunk az autóból, amikor valahogy odaevickélünk a Vajda Péter utcában lévő hatalmas, barna téglás iskolaépület elé. Mondják is a Digi tanodás lányok, lehet, hogy hiába jöttünk, talán vissza sem érnek a gyerekek a délutáni foglalkozásra, délben ugyanis hazaengedték őket a tanárok a hatodikos kompetenciafelmérés után. Most meg ömlik az eső, nem jár a villamos, óriási a dugó, lehet, neki sem mernek vágni a visszafele útnak. 

De négykor mégiscsak befut két fiú, aztán kicsit késve két lány, hatból négy diák mégiscsak eljött, szeretnek ide járni, azt mondják.

Papadopulosz Dóra, a Digi Tanoda Alapítvány kurátora elmondja, mi fog történni, mi a lényege ennek a szakkörnek. Megtudom, hogy ez a második hatodikos csoportjuk (azért ezt az évfolyamot választották, mert ők már tanulnak informatikát, tehát van némi előképzettségük), és azt is, hogy minden mentor önkéntes (ahogy a gyerekek is: ők jelentkeztek az amúgy számukra ingyenes foglalkozásra, nem kijelölték őket a feladatra), az üzleti és a szociális szférából érkeztek, van köztük szoftverfejlesztő, biológus és online marketingben jártas szakember is.

„Azért dolgozunk, hogy azok a gyerekek is elsajátíthassák a legfontosabb digitális készségeket, akik otthon és az iskolában nem férnek hozzá az ehhez szükséges eszközökhöz – ez itt a Józsefvárosban nem ritkaság –, illetve ahhoz a támogatáshoz, ami a digitális világ értő felhasználóivá és alkotóivá tehetné őket.

Mi így, az oktatás, készségfejlesztés által szeretnénk tenni az esélyegyenlőségért, a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatásáért” – mondja Dóra. 

És hozzáteszi: nemcsak számítógépes ismeretek átadása zajlik, hanem kommunikációs fejlesztés is, persze játékos formában. A cél, hogy felkészítsék a gyerekeket a digitális világ eszközeinek kreatív, kritikus és biztonságos használatára, ösztönözzék őket a tanulásra, növelve a majdani munkaerőpiaci esélyeiket, hozzájárulva ahhoz, hogy tudatos internethasználókká, a világhálón tájékozódni képes felnőttekké váljanak.   

Rögtön kommunikációs feladatokkal kezdünk, az egyikben például körbe-körbe járva, három-három kérdést kell feltenni egymásnak, az egyik a „milyen napod volt ma?”, a többi pedig szabadon választott. Én a kompetenciafelmérésről kérdezgetem Dominikot, akivel mindjárt összesodródunk. Meséli, hogy bár elég jó tanuló amúgy, nehéznek találta a feladatokat, és az idő is kevés volt, főleg a magyar tesztre. Ezt a barátja, Viktor is megerősíti. Viktornak az ikertestvére is tanodás, őt Lüszinek hívják.

Azt mesélik, náluk otthon nincs kütyüzés. Sem telefonon, sem gépen, nincs is nekik egyik sem. A szüleik nem szeretnék, hogy az internet elvonja a figyelmüket a tanulásról, magyarázzák. De ide a tanodába járhatnak. Lüszi leginkább azért jött, mert a barátnője, Heni is jelentkezett. Viktor meg Dominikot követte, aki nagyon szereti az informatikát. Náluk van otthon számítógép, és saját okostelefonja is van.

Az előző csoportban inkább az ellenkezője volt jellemző: akadt, akinek az egérhasználatot is meg kellett mutatni – meséli a tanoda másik alapítója, Gál Emese, aki amúgy egy multinál dolgozik. Dóra pedig hat évig az IT-szektorban tevékenykedett. Mind a ketten jól tudják, mekkora különbség van fizetés és fizetés – esély és esély – között ebben az országban.

Szerettek volna segíteni azoknak, akiknek a kiemelkedés eszköze lehet valamiképp az informatika (szó sincs arról, hogy mindenkit az informatikus szakma felé terelgetnének). Ezért vannak itt minden héten.

Emese jogászvégzettségű, de nagyon szeret gyerekekkel foglalkozni, ezért a szabadidejében a tanodán kívül másfél éve egy most tízéves, hátrányos helyzetű kislányt is mentorál a szintén nyolcadik kerületi, hasonlóan oktatásközpontú alapítványnál, a Láthatatlan Tanodában. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy látogatja, segít neki a tanulásban, színházba viszi, a családjával is jó kapcsolatot ápol.

„Egy kis karmareparálás” – üti el a kérdést nevetve, amikor az önkéntes munka miértjét firtatom.

Több önkéntes munkát is kipróbált, volt egyebek közt a Menedék és a Menhely Alapítványnál is, de leginkább a gyerekek fejlesztése területén talált önmagára.  

A bemelegítő játékok után a gyerekek leülnek a laptopokhoz. (A gépeket adományozóktól kapta a Digi Tanoda.) Minden diák mellé odatelepszik egy felnőtt segítő. Egy nyomozós mese alapján tanulnak sok mindent, miközben jól mulatnak és megoldják a feladatokat, „mellesleg” megtanulnak az online térben kommunikálni, Gmail-postafiókot kezelni, logót készíteni, hírportált, fordítóprogramot, térképet és keresőt használni. Szó esik a források hitelességéről és a digitális tér veszélyeiről is. Arról is, hogy mennyire nem mindegy, milyen információt osztunk meg magunkról, hogy kivel állunk szóba, és miként vigyázunk az adataink biztonságára.        

Csupa olyan dolog kerül terítékre, ami ma már mindenhol az oktatás kiemelten fontos része kellene hogy legyen, de amely még a szerencsésebb gazdasági feltételekkel jellemezhető iskolákban sem mindig adott. Ezért életbe vágó ezen a területen is a civilek összefogása, a szellemi kincsek továbbadományozása.

Kurucz Adrienn

Képek: Chripkó Lili