–

Bár az embereket istenhit szempontjából hívőkre és ateistákra szokták osztani, én mégis úgy gondolom, ez a világ sem lehet kizárólagosan és állandóan fekete-fehér. Hiszen a hívő embereket (még Jézust is) elfogja olykor a kétség, olykor nekik is dolgozniuk kell azon, hogy megőrizzék a hitüket. És a nem hívők számára is adódnak olyan pillanatok, amikor nehezükre esik karakánul elutasítani minden transzcendens erőt.

Én nem részesültem vallásos neveltetésben annak ellenére, hogy katolikus egyetemre jártam, hívőnek sem tartom magam. Mégis, azt gondolom, hogy az a mérhetetlen hála, ami olykor-olykor felbugyog bennem, leginkább egy istenhívő ember érzelmeire hasonlít. És nagyon sok olyan érték van, amit a világ vallásaihoz hasonlóan én is kiemelkedő fontosságúnak tartok. Ilyen például a másik ember tisztelete és elfogadása, még akkor is, ha netán az ő véleménye, nézetei szöges ellentétben állnak az enyéimmel. Amíg ezzel nem ártunk sem egymásnak, sem másnak. Ezért is találtam az alábbi gondolatokat, hívőkét és nem hívőkét egyaránt, inspirálónak. Íme, egy válogatás azokból a dolgokból, amiket ateisták csodálnak a vallásban és a vallásosak csodálnak az ateizmusban.

1. Istenfélő keresztényként csodálom, hogy soha nem látsz ateistákat, akik csupán azért viselkednek jól, mert azt gondolják, ez az egyetlen módja annak, hogy a mennyországba jussanak. Ők egyszerűen csak jó emberek.

2. A vallásos zenét elképesztően gyönyörűnek találom. Bármikor szívesen éneklem még úgy is, hogy nem hiszek Istenben. Az Ave Mariától – ezredszer hallgatva is – még mindig ugyanúgy eláll a lélegzetem, mint amikor először hallgattam.

3. Keresztényként csodálom az ateisták vágyát a logikus magyarázatra.

4.

Ateistaként csodálom azt a temérdek szenvedélyt és erőfeszítést, amit a világ legnagyszerűbb templomaiba belefektettek.

5. Becsülöm az ateistákat, amiért hajlandók kérdéseket feltenni, és átküzdik magukat azokon a nehézségeken, amikkel a hit kapcsán találkoznak. Hívő vagyok, tehát nyilvánvalóan nem ugyanarra a konklúzióra jutunk, de azt gondolom, sok fivérem és nővérem inkább eltemeti azokat a dolgokat, amikkel küszködnek a hitüket illetően.

6. Ateistaként csodálom a vallásos embereket, amiért képesek hinni. Sokszor tűnődöm, vajon milyen lehet hívőnek lenni, nekem ugyanis mindenben nagy szükségem van a logikus magyarázatra. A hit óriási nyugalmat adhat.

7. Emlékszem, gyerekkoromban gyakran jártunk az osztállyal templomba, a tanárunk nagyon vallásos volt, sokszor olvasott nekünk a Bibliából is. Egyszer megkérdeztem az anyukámat azokról a kérdésekről, amik foglalkoztattak, amiket nem értettem.

Ő egy darabig próbálta elmagyarázni, de végül azt felelte, a vallás leginkább hitből áll. Talán ez volt az első lépésem afelé, hogy ateista lettem.

Egyszerűen nem kérhetsz arra, hogy higgyek valamiben anélkül, hogy azt ne tennéd hihetővé. Ha továbbra is hinnem kellett volna, azzal arra kényszerítettek volna, hogy becsukjam a szememet olyan dolgok előtt, amiket nem értek. Az én agyam nem így működik. Egyszersmind ez az, amit annyira csodálok a hívő emberekben. Nekik nem kell lehunyniuk a szemüket. Ők a szívükkel hisznek. Ez egy olyan készség, ami belőlem hiányzik.

8. Úgy hiszem, hogy egy ateista, aki tesz a szegényekért, a gyengékért és elesettekért, sokkal többet jelent Isten szemében, mint azok a hívők, akik megjelennek a templomban minden vasárnap, de ezen felül semmi mást nem csinálnak. Ha Isten igazságos – és hiszem, hogy az –, akkor ezeket az ateistákat jóval hamarabb a mennyországba engedi, mint azokat a keresztényeket.

9. Ateista vagyok, a nagymamám viszont mélyen hívő keresztény. Néhány évvel ezelőtt meghalt a nagybátyám (azaz a fia), ebbe kis híján ő is belehalt. Végül leukémiával diagnosztizálták, az orvosok nem sok esélyt adtak neki a túlélésre. Teljesen ki volt ezzel békülve, nyugalmat lelt a gondolatban, hogy nemsokára találkozhat a fiával. Bárcsak én is ilyen lehetnék. Az egyetlen alkalom, amikor rettentően zavart a hitem hiánya, az volt, amikor meghalt az anyukám.

Hirtelen rettentő féltékeny lettem azokra, akik képesek hinni a túlvilágban, ahol újra találkozhatnak a szeretteikkel. Bennem nincs meg ez a képesség. Iszonyú fájdalmas volt.

10. Vallásos emberként nagyra becsülöm azokat az ateistákat, akik nem tolják rám az ateizmusukat, ugyanúgy, ahogy én sem erőltetem másokra a hitemet.

 

Fiala Borcsa