–

Nem is az én döntésem volt

Az történt ugyanis, hogy életem szerelme egy napon kijelentette: ő bizony többet nem eszik húst. Fáradtan felsóhajtottam, „persze, drágám”, és magamban mosolyogtam: „Ezúttal meddig tart a soha?” Már láttam is lelki szemem előtt, ahogy az ominózus kijelentést követő második napon párás szemmel kérdezi a lencsefőzeléket kanalazva, hogy „jó, jó, de hol van a szaftos pörkölt?”. Hangosan azonban csak annyit mondtam: „Oké, de én bizony nem vagyok hajlandó lemondani az egyik legfinomabb kajáról a világon.”

Konyhatündér vagyok

Az elkövetkező napokban tehát húsmentes ételeket főztem. Imádok a konyhában tündérkedni – főleg az utóbbi időben, és mindezt Károlynak köszönhetően. Károly azonban nem a párom. Károly a mosogatógép. Szóval csupa új, finom és viszonylag egészséges húsmentes receptet próbáltam ki. Mivel nem volt kedvem kétfelé főzni, én is ezeket fogyasztottam. Nálunk az étteremben való étkezés nem igazán opció, mert szeretett élettársam szavaival élve: „Az egész városban, minden étterem és mesterszakács közül te főzöl a legjobban.” Ráadásul mindezt szívesen teszem. Tehát olyan menük követték egymást, mint juhtúróval töltött sült gomba, currys zöldséggel kevert bulgur, tonhallal (igen, a hal maradt az étrendünkben) töltött sajtos krumplilángos, soksajtos rakott brokkoli, csicseriborsós egytálétel és társaik. Gondoltam, majd ha hiányzik a hús, úgyis megoldom. De legnagyobb meglepetésemre az ellenállhatatlan vágy azóta is várat magára. Ahhoz képest, hogy tavaly nyáron bele sem mentem egy kihívásba, ahol csak egy hétre kellett volna elhagynom a húst, a mostani „húsabsztinencia” kifejezetten kellemes. Sőt.

Eddig sosem tapasztalt, jobbára pozitív dolgokra lettem figyelmes.

A hozadékok

Az első, számomra teljesen megdöbbentő dolog az volt, hogy megszűnt bennem a folyamatos, szinte csillapíthatatlan éhség, az állandó vágy valami ehető után. Barátnőm szavaival élve „naponta csak egyszer eszem – reggeltől estig”. Az alkatomon nem látszik, de én tényleg szinte megszakítás nélkül ettem, vagy azon gondolkodtam, mit is kellene enni. Elég sok időt és energiát elvesz az embertől, ha folyton azon agyal, mit tömhetne a bendőjébe. Ezt így utólag látom leginkább.

Most viszont eszem, jóllakom, boldog vagyok tőle, és nem gyötör a folyamatos evéskényszer, teltségérzet és éhség bizarr együttese.

Az alapvetően könnyen zsírosodó, pattanásra hajlamos bőröm sokkal szebb lett. Nem tudom, másnál is van-e ilyen, nálam ez lett az egyik eredménye a húsmentességnek. Igaz, mostanában édességből is jóval kevesebbet eszem. Egész pontosan mindennap két falatot. Lemondani nem tudok róla, telezabálni magam nem akarom, ezért választottam ezt a kompromisszumos megoldást. Ez is új értelmet kapott az életemben. Azt a két falatot mennyei boldogsággal fogyasztom el, sokkal jobban élvezve az ízeket, mintha töméntelen mennyiséggel sokkolnám a gyomromat és az ízlelőbimbóimat.

A jobbára testi eredmények után íme, egy lelki

Jobban érzem magam, hogy nem eszem érző lényeket. Oké, persze, mondhatjuk, a répának sem mindegy, hogy elropogtatom, vagy a földben porlad szét; ebbe ne menjünk bele, ezzel sem kell, hogy bárki egyetértsen, egyszerűen jobb így nekem.

A vegetáriánus étrend valamivel olcsóbb, mint a húsos.

A hús legfontosabb összetevője a fehérje, ami hüvelyesekkel, sajtokkal simán pótolható, plusz olyan finom köretekkel, mint például a bulgur vagy a kuszkusz. Nyilván ma már nem igazán létezik olyan étel, ami teljesen egészséges és vegyszermentes lenne, de a zöldségek még mindig kevesebb mérget tartalmaznak, mint az antibiotikummal teletömött állatok húsa.

A projekt egyetlen negatív következménye a rokonok, barátok, kollégák tanácstalansága, sőt kétségbeesése

Ebből látszik, mennyire ragaszkodunk a megszokott, és nem feltétlenül egészséges táplálékokhoz. Gyakran kapom meg a kérdést, hogy „Akkor mit eszel? Füveket?”. Nem hiszik – ahogy én sem hittem néhány hónappal ezelőtt –, hogy van élet a húson túl, és nem holmi sanyarú-savanyú sors, hanem izgalmas új ízek, laktató, egészséges ételek, és a már említett pozitív hatások.

Hogy vegetáriánus vagyok-e? Nem tudom. Nem eszem húst, és ez így most nagyon jó. Senkit sem fogok vágóhídon készült videókkal sokkolni. Nem fogom bombázni a környezetemet a húsmentesség melletti érvekkel, kéretlen információkkal. Nem ítélek el senkit, aki húst eszik. És nem tartom magamban, hogy személy szerint köszönöm szépen, jól vagyok nélküle.

Hangácsi Zsuzsa