–

Kislányként állítólag nem lehetett lelőni, állandóan mozogtam, így kerültem már ovisként talajtornára, amiben kifejezetten örömömet leltem, és jó is voltam benne, de egy nem várt szívműtét keresztbe törte a karrierem. Ma már nem bánom. Évekkel később, amikor már orvosilag engedték, újra pörögni kezdtem. Akkoriban egy négytusa becenévre hallgató versenyt rendeztek az iskolák, aztán a térségi községek és városok között.

Mindegyik versenyre vittek a csapattal, annak ellenére, hogy egy tusa, a kislabdadobás gyalázatosan rosszul ment.

Fail GIF - Find & Share on GIPHY

(Amúgy milyen sportág ez, de komolyan? Csak kutyásként látom a labdadobálás értelmét… azóta fejlődtem is!) Akkor többször is azt gondolták a pontozóbírók, hogy véletlenül elejtettem a labdát, hagyták, hadd dobjak újra… pedig esküszöm, minden tudásom benne volt abban a maximum tizenegy méterben! Mindegy, sprintben verhetetlen voltam, magas- és távolugrani is jól tudtam, így az edző csak kicsit könnyezett a labdadobásnál a pálya szélén.

1. Olimpikonunk, aki nem hajlik semerre – Pásztory Dóri, a karácsonyfa

Én olyan merev vagyok, mint egy kétszáz éves fenyő. De tényleg. Az edzőm sokszor hívott karácsonyfának, amikor nyújtógyakorlatokat végeztünk edzés előtt. Az ízületeim elég lazák, ami segített az úszásban, az izmaim viszont olyan kötöttek, mint egy betontömb. Minden olyan sportág, ami hajlékonyságot igényel, teljes kudarc számomra.

Egy éve járok Pilatesre minden héten, de még mindig csak a térdemet tudom megérinteni a lehajlásnál.

Ha egyenes háttal és egyenes lábakkal kell ülni két másodpercnél tovább, én már sírva fetrengek.

Fail Christmas Tree GIF - Find & Share on GIPHY

2. Kurucz Adri, a franciás ikonom, inkább sem siet sehova, úgysem megy neki

Nekem a sebesség alapvetően nem a barátom a sportban: nem szeretek síelni, biciklivel száguldozni, korcsolyázni. A futás pedig, hát, az meg szinte az ellenségem. Nagyon finoman fogalmazva. A barátaim húsz év után is emlegetik, hogy egyszer, egy prágai reggelen másnaposan rugdostunk egymásnak egy labdát egy parkolóban, és amikor elgurult, imitáltam valami szaladásfélét, de mert nem értem utol, kedvesen kiabáltam utána, hogy „Hé, labda, állj meg, légy szíves, állj meg, na!”.

Lonely Miss You GIF - Find & Share on GIPHY

3. A sales osztály tökéletes alakú és arcú üdvöskéje, Tóth Dominika a labdáktól retteg, de szerencsére az nem kell a dzsúdóhoz

Én mindenféle labdajátékban béna vagyok. Anno, amikor a sporttagozatos gimnáziumba felvételiztem, volt egy felvételi előkészítő. Anyukám és a tesóm egyszer eljöttek megnézni, milyen ügyes vagyok, amikor is éppen röplabdázni kellett. A szerválást gyakoroltunk, és mindenkinek szép ívesen előreszállt a labdája. Egyetlen labda ment hátrafelé… nyilván az enyém. A tesóm a lelátóról hangosan felkiáltott: „Jézusom, ki ez a nyomorék?”. Anyukám pedig azt válaszolta: „Kussoljál már, ez a húgod!” 

Amúgy felvettek, de valószínűleg csak a dzsúdó miatt, amit versenyszerűen űztem.

The Simpsons Volleyball GIF - Find & Share on GIPHY

4. Both Gabi, aki a már egy kád vízben is rosszul lesz

Én az úszással nem tudtam megbarátkozni. Felnőttként elmentem egy úszótanfolyamra, és a sekély, meleg vízben minden ment is, mint a karikacsapás. Aztán a vizsga abból állt, hogy bele kellett ugrani a hideg és mély vízbe. Én nem tudtam, hogy kell ugrani, ezért egy hatalmas hasassal érkeztem, ami óriásit ütött, olyannyira, hogy azonnal elmerültem és pánikba estem. Az edző mentett ki. Azonmód összeszedtem egy combos víziszonyt, ami azóta is tart.

Úgyhogy a víz csak addig a barátom, amíg a térdemig ér, már egy kád vízben is rosszul leszek.

Loop Help GIF - Find & Share on GIPHY

5. Fiala Borcsa, született „Tank Aranka”, aki viszont leússza a hódolóit

Édesanyám nagyon szerette volna, ha kecses kisasszony nevelődik belőlünk, ezért mi a húgommal szertornázni jártunk. Sári ügyes volt, őt később a Balettintézetbe is felvették. Ám valószínűleg azért van benne annyi elegancia és kellem, mert azt belőlem mind kispórolták, és neki jutott az összes. Belülről megélve kifejezetten bumfordinak éreztem mindig a mozgásom az ilyen sportokban, nem leltem bennük örömömet. (Mondjuk, biztos az sem segített, hogy otthon előszeretettel becéztek „Tank Arankának”.) Futni jobban szeretek, de szerintem abban sem vagyok ügyes.

Tizenkét év alatt kábé nullát sikerült fejlődnöm. Jó, most már kicsit többet bírok, amikor épp nem fáj a hátam, de maximum ennyi.

A jógában egyszerűen nem bírom sokáig a fél lábon való állást, úgy imbolygok, mint egy részeg hajó – pedig reggel nyolc előtt soha nem iszom.

De hogy ne csak pocskondiázzam magam: úszni még mindig egész jól tudok. Ez abból is kiderült, hogy pár éve fel akart csípni egy csávó a medencében, nyomatta, nyomatta utánam, aztán inkább bevárt az egyik fordulóban, ahol lihegve közölte, hogy próbált utolérni, de nem ment, és meghívhatna-e egy kávéra.

Season 9 Hbo GIF by Curb Your Enthusiasm - Find & Share on GIPHY

6. Gyárfás Dorka, aki szerint mindenben csak „elég jó”, de görkoris Barbie csak tanulhatna tőle

Én elég jó voltam mindenben, amit kipróbáltam, de ez tényleg csak „elég jót” jelent, nem kiválót. Viszont van egy dolog, ami sosem ment, és örökre elérhetetlen távolságba került tőlem: a húzódzkodás.

Nem fér a fejembe sem, hogy lehet behajlítani a könyököt lógva, és felhúzni magad, ez számomra kész rejtély.

És mivel karizom terén tényleg nem vagyok eleresztve, a fekvőtámasz is komoly kihívást jelent számomra, de abból olyan ötöt azért valahogy le tudok nyomni, az utolsót már nyilván remegve.

Viszont imádok görkorizni.

Pullup GIF - Find & Share on GIPHY

7. Videós és lelki(?) társam, Tóth Flóra, aki bárkit le akar győzni, de magát, kösz, nem!

Kezdjük ott, hogy azok a sportok, ahol nincs közvetlen verseny, nem kell legyőzni valakit, akit látsz, komoly motivációs problémákat vetnek fel nálam. Én kifutom a belemet egy squash meccsen, de simán leállok sétálni feleannyi futás után, ha egyedül vagyok. Nyerni szeretek, nem magamat legyőzni (jó, ez ciki). Viszont a legtöbb sportban elég jó voltam mindig is, nincsenek rossz élményeim. Kivéve egy dolog.

A táncos sportokban is nagyjából mindent meg tudok csinálni fizikailag (nem vagyok túl hajlékony, de régen ez sem volt így), de nem tudok művészi értéket adni hozzá, még „kicsit szépen” sem tudom megvalósítani a mozdulatokat, pláne beleélni magam.

Nekem ez abszolút nem  önkifejezésem eszköze. Úgyhogy semmilyen formában nem is táncolok. Dancer GIF - Find & Share on GIPHY

8. Csepelyi Adri, a fociőrült, aki taszítja a labdát

Általános iskolában tornászedzésre jártam, imádtam, érmeket is nyertem csapatban és egyéniben is. A suliban a kézilabda volt az elsődleges labdajáték, Fehérgyarmaton nagy hagyománya van a sportágnak. Hát, fogjuk rá, hogy értékelhető teljesítményt nyújtottam (nem!).

Gimiben viszont még így is sokkolt, hogy mennyire szerencsétlen vagyok kosárlabdában, ami viszont ott az első számú csapatjáték volt. Rettegtem, ha jött a tesi, fel sem láttam a palánking, nemhogy betaláljak… Amikor aztán a felemás korláthoz értünk a tananyagban, eljött az én időm. Addigra már annyira frusztrált voltam a hármas kislabdadobás meg a kosárlabda miatt, hogy minden dühömet beleadtam a gyakorlatba, a tanárnő teljesen megdöbbent, milyen ügyes vagyok, hiszen addig csak a szerencsétlenkedést látta tőlem. (Nem árultam el neki, hogy életemben először jártam a korláton, hisz az nem volt kiskoromban még a szerek között.)

Jógaórán az összes állógyakorlattal szenvedek, dőlök el, szédülök. Azok az ászanák viszont, amikkel az összes többi ember szenved, nekem röhögve sikerülnek, mert a hajlékonyságom megmaradt. Hát, legalább ennyi.

Focizni mindig nagyon szerettem volna, de konkrétan taszítom a labdát.

Amikor megismerkedtem a férjemmel, és megtudta, hogy imádom a focit, azt mondta, hogy „de jó, majd játszhatunk együtt is”. Mondtam, hogy szerintem nem. Egészen addig mondogatta, hogy „jaj, biztosan csak kishitű vagyok, menni fog az”, amíg egyszer lekezeltem előtte egy felém guruló labdát. Akkor megállapította, hogy „na, jó, ez tényleg nem álszerénység volt részemről”.

Dog Ball GIF - Find & Share on GIPHY

9. Szentesi, aki inkább fut, csak ne szálljon felé semmiféle labda

Nekem menthetetlen labdafóbiám van. Elsősorban a szemüvegem miatt.

Ezért akárhányszor labda volt tesin, a tanártól kikönyörögtem hadd futhassak. Emiatt pedig kvagyors lettem. Aztán versenyezni kezdtem, majd fájni kezdett a térdem, és abbahagytam. De labdázni azóta sem tudok. Se ping-pong, se tollas, se tenisz. Semmi.

via GIPHY

Egyébként DTK is labdafóbiáról vallott az értekezleten, de nem hiszek neki, mert a Helló, tesó! vágása közben azért láttam a nyersanyagban is, hogy a focilabda nem okozott neki komoly lelki sérülést… sem. 

És ti milyen sportokkal álltok hadilábon?

Marossy Kriszta