„Állítólag édeshármasban élünk, azaz a férjemnek két felesége van itthon egyszerre” – A leghajmeresztőbb pletykák, amiket a WMN-csapatról terjesztettek
Azért „szeretem” a pletykákat, mert általuk rengeteg új dolgot tudhatok meg magamról – még ha ezek nem is (vagy csak részben) igazak. Egy-egy nyakatekert történet néha tényleg annyira nevetséges, hogy lehetetlen komolyan venni, más szóbeszédek viszont mély sebeket is ejthetnek. Persze nem leszek álszent, én is szoktam pletykálni – ahogy szerintem mindannyian –, és amikor bedobtam a témát az értekezleten, a többiek is egyből ráharaptak. Következzenek hát a legemlékezetesebb, legelborultabb pletykák, amiket a WMN csapata saját magáról hallott vissza. Pichler Zsófi írása.
–
Senki nem tud úgy végig vergődni életének különböző közösségein, hogy legalább egyszer ne kezdjenek róla pletykálni
Biztos vagyok benne, hogy számtalan pletyka keringett rólam is minden közösségben, aminek valaha a tagja voltam, ám mivel ezek nagy része nem jutott el hozzám, számomra az egyik legemlékezetesebb (a többiekéhez képest könnyed) pletyka ötödikes koromból származik, amikor az osztálytársaimtól kellett megtudnom, hogy együtt járok egy fiúval. Ezen nem tudom, hogy melyikünk lepődött meg jobban, szegény srác vagy én, mivel sem előtte, sem utána nem volt közünk egymáshoz. A másik, egy frissebb szóbeszéd szerint pedig a barátom és én szakítófélben vagyunk. Persze a pletyka terjesztőinek gondolatmenetében volt néhány logikai lyuk, de ez mindegy is.
Lássuk most a WMN-csapat többi tagjáról szóló pletykákat!
A kopaszodó DTK
A sort DTK-val kezdeném, akiről egy időben az a pletyka röppent föl, hogy kopaszodik. Mivel régóta ismeri a nevét az ország, így jó néhány szóbeszéd kapott már szárnyra róla, de a leghajmeresztőbb (!), kétségkívül ez volt. Az esetről egyébként Kriszta korábban írt már, a cikket ITT tudjátok elolvasni.
Persze van, aminek a fele sem tréfa
A nagyszüleink generációja még tiszteli az írott sajtót, és feltétel nélkül hisz benne, hogy amit „megírt az újság”, az bizony úgy is van. Így van ezzel Kégl Ági nagymamája is, aki 2003 környékén egy súlyos hírrel szembesült a lapok hasábjain. „»VV Ágit megverték a villamoson« – Nagymamám, egyem meg, miután olvasta a Blikkben a hírt 2003 környékén, őrjöngve hívott. Mondtam neki: Mama, nem vert meg senki. »De megírta az újság, akkor biztos úgy van.« Időbe telt, mire meggyőztem, hogy semmi bajom, és nem bántott senki.”
A Szabó Anna Eszterről szóló gyerekkori pletyka ugyan nem került be a lapokba, de ugyanannyira nem volt a valóságtartalma: „A pletykák szerint terhes lettem egy sráctól (akivel amúgy nem szexeltem), de kipisiltem a babát. Ezt a fiú maga kérdezte meg tőlem, hogy igaz-e.”
Maradjunk annyiban, hogy nem mindenkinek hiánytalanok a biológiai ismeretei. Bonyolult dolog a női test, de ennyire azért nem.
És ezek után jöjjön az abszurdok abszurdja, ami Csepelyi Adrival esett meg:
„Sok éve egy céges farsangon nagyon kitettünk magunkért a kolléganőimmel: Moulin Rouge-táncosoknak öltöztünk, de rettentően komolyan vettük, nyerni akartunk. Én sminkeltem a csajokat, akik hoztak némi alkoholt is maguknak a készülődéshez, és hál' istennek valaki fotózott is. Az egyik képen boával, vörös fűzőben nagyon röhögve épp eldőltem egy ágyon, annyira nem gondoltam bele semmi rosszat, hogy én magam osztottam meg a MySpace-en. Hónapokkal később egy bimbódzó kapcsolatomban rémülten hívott fel a srác, hogy azonnal beszélnünk kell. De azonnal. Odarohantam a kávézóba, mire ő előadta, hogy iszonyatosan kínos, de muszáj megbeszélnünk valamit, amit nemrég mondtak neki, és amire fényképes bizonyítéka is van.
És akkor halál komolyan rákérdezett, hogy igaz-e, hogy luxusprostiként dolgozom a budapesti Moulin Rouge mulatóban, mert hát itt ez a kép, és az infó, hogy mit lehet tenni velem 400 ezer forintért.
Amikor leesett a tantusz, ordítva röhögtem. Kiderült, hogy egy csaj, aki nagyon össze akart jönni a sráccal, csak én megelőztem, ezt ötlötte ki annak érdekében, hogy engem kiiktasson.”
A munkahelyi intrikák senkit sem kerülnek el
„Az egyetlen pletyka, amit valaha visszahallottam magamról, az az volt, hogy összehoztak egy kollégámmal, és láttak miatta bent sírni a női mosdóban a munkahelyemen. Aznap amúgy home office-ban voltam” – meséli Krajnyik Cinti.
Ezzel szemben Tóth Flóra elég komoly pletykacunaminak volt kitéve, amelyben visszatérő motívum volt, hogy azért kapott meg munkát, mert lefeküdt valakivel. „De a kedvencem ezek közül az volt, hogy csak azért vettek fel az egyik tévéhez, mert én G. csaja vagyok. Amúgy négy éve ott dolgoztam, amikor MEGISMERKEDTÜNK.”
Természetesen egyesek néha azt is jobban tudják, mi zajlik a családodban, mint te magad
A család – ideális esetben – az első és legfontosabb támogató rendszerünk. De vannak, akik ezt „kicsit” hajlamosak túlgondolni. „A WMN-hez a(z akkor még én) férjem nyomott be a kapcsolatai révén. Légyszi, ha így van most már ne mondjátok el!” – idézi fel főszerkesztőnk, Fiala Borcsa a róla szóló pletykát.
És hát vannak olyan szóbeszédek, amiket annyira természetesnek vesznek az emberek, hogy azzal szinte bebetonozzák őket a köztudatba. Gyárfás Dorkától például már meg sem kérdezik, hogy Gyárfás Tamás lánya-e, egyszerűen csak készpénznek veszik. Innen is üzeni, hogy unja.
De az izgalmas családi viszonyokat illetően mégis a Kurucz Adriról szóló híresztelés az, ami mindent visz: „Állítólag édeshármasban élünk, azaz a férjemnek két felesége van itthon egyszerre. (Mondjuk, én bírnám, ha lenne még egy felnőtt, munkaképes nő itthon).”
Aki igazán rosszindulatú, a legnehezebb élethelyzetben sem hagy nyugalmat a másiknak
És ez a legrosszabb a pletykában: hogy szinte sosincs tekintettel arra, akiről a híreszteléseket terjesztik. „Egy bántalmazó kapcsolatból kilépve feljelentést tettem a rendőrségen. Csak hónapokkal később jutott el hozzám a hír (akkor viszont több helyről is), hogy valójában azért tettem mindezt, mert nem elég, hogy bipoláris vagyok, de zsigerileg gyűlölöm a férfiakat, amit mi sem támaszt alá jobban, mint hogy ekkor már túl voltam életemben vagy két szakításon is” – meséli Mózes Zsófi.
Szeretjük azonban azt gondolni, a gonoszság, az áskálódás kizárólag a felnőttek területe, pedig a fiatalabbak is hasonlóan kegyetlenek tudnak lenni egymással. „Volt kamaszként egy öngyilkossági kísérletem, tényleg majdnem meghaltam, az utolsó pillanatban mentettek meg. Ma már elég jól látom egyébként, hogy ez teljesen természetes következménye volt azoknak a dolgoknak, amik történtek velem. Szóval akkor az terjedt el a környezetemben, hogy azért lettem öngyilkos, mert terhes vagyok. Csak úgy jelzem, hogy abszolút szűz voltam, és mindössze 12 éves” – meséli egy másik szerzőnk.
De Nyáry Lucát sem kímélték kamaszként: „A gimiben az terjedt rólam, hogy kirúgtak a suliból (magántanuló voltam) és az is, hogy egy ordas kurva vagyok (öt évig éltem párkapcsolatban, ugyanazzal az emberrel).
„De a múltkori LMBTQ-cikkem után többen írtak nekem, hogy miért »képzelem magam« férfinak, nem kell nemet váltanom, nagyon szép lány vagyok. Nem transznemű vagyok, hanem biszexuális, de azt hiszem, ez pár embernek már nagyon magas volt.”
Aztán ott vannak azok a kollégáink, akik fel sem veszik az ilyesmit…
Szentesi: „Amiket rólam pletykálnak, az mind igaz.”
Majd erre jött Molnár Erika, a rettenthetetlen: „Rólam meg nem mernek pletykálni.”
…és akik kimaradtak a dologból (vagy csak nem jutott vissza hozzájuk)
„Hát, ha rólam pletykáltak is valamit, nagyon jól csinálták, mert nem jutott vissza hozzám” – mondja Dián Dóri, akire Milanovich Domi a következőkkel csatlakozott rá: „Én egy napja ezen gondolkodom, de nem jut eszembe semmi. Most meg már azon gondolkodom, ez hogy lehet. Őrjítő!”
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/George Marks