–

„A boldogság nem a vagyonon alapul, hanem a lélek jó állapotán”

Mi, emberek természetünknél fogva szeretnénk boldogok lenni, ennek érdekében pedig igyekszünk minimalizálni a szenvedést, és maximalizálni az örömöt. Valójában azonban nem lehet megspórolni a kellemetlenséget, a lemondást, esetenként a fájdalmat, mint ahogy a pozitív érzelmek magas szintje sem tartható fent hosszabb távon.

Klasszikus görög filozófusok és modern kori pszichológusok szerint a valódi boldogságot az eudaimónia jelenti, ami tulajdonképpen egyfajta felelősségvállalás önmagunkért és a körülöttünk lévőkért.

Rossz helyen keressük

Mindannyian boldogságra vágyunk – az egyik legtermészetesebb emberi igény megélni ezt a fajta pozitív állapotot. Ám sokszor rossz helyen keressük, például a plázákban.

Olyannyira, hogy a vásárlási kényszer ma már önálló pszichés kórkép lett. De még ha nem is fajul idáig a helyzet, az újabb és újabb tárgyak beszerzése csak rövid távon ad valamiféle örömöt, aztán még újabbakra vágyunk, sőt sóvárgunk – az állandósuló sóvárgás pedig már önmagában kizárja a boldogságot.

Ugyanakkor más vonatkozásban is hajlamosak lehetünk a mindenkori körülményeink függvényében meghatározni a személyes jóllétünket, úgymint párkapcsolat, anyagi helyzet, karrier – a sort bizonyára a végtelenségig lehetne folytatni. Persze ezek is meghatározó részei az életünknek, így teljesen normális, hogy hatással vannak ránk.

A boldogság, pontosabban az arra való képesség azonban alapvetően bennünk rejlik.

A pszichológiai boldogság modellje

Ezen az állásponton van a pszichológia egyik új ága, a pozitív pszichológia is, amelynek fókuszában a boldogság áll. Nem a betegségei, hanem a boldogságra való képessége felől közelíti meg az emberi pszichét, illetve olyan mintákat kutat, amelyek hozzájárulnak az úgynevezett „well-being” (jólét)  kialakulásához. Carol Ryff amerikai kutató pszichológus pedig megalkotta a pszichológiai boldogság modelljét, amely az alábbi hat tényezőből tevődik össze:

Autonómia

Képesek vagyunk ellenállni a gondolatainkat és cselekedeteinket befolyásolni kívánó társadalmi nyomásnak. Nem a kívülről érkező elvárások és ítéletek, hanem a saját belső iránytűnk szerint határozzuk meg magunkat.

Hozzá kell tenni azonban, hogy mindez csak egy észszerű határon belül egészséges, hiszen az egyén nem választható el szűkebb és tágabb környezetétől.

Pozitív kölcsönhatás a környezettel

Felismerjük a környezetünk által nyújtott lehetőségeket, amelyek számunkra és mások számára egyaránt kedvezőek lehetnek, és képesek vagyunk kiaknázni azokat. Ugyanakkor magunk is befolyással lehetünk a környezetünkre – megint csak valamennyi érintett számára pozitív módon.

Személyes növekedés

Nyitottak vagyunk a tanulásra és a tapasztalásra, illetve hajlandók vagyunk új attitűdöket magunkévá tenni annak érdekében, hogy minél jobbá válhassunk.

Értelmes célok

Olyan célokat tűzünk ki magunk elé, amelyek nem csupán a saját, hanem mások javát is szolgálják, ily módon pedig egyre inkább értelmet adunk az életünknek.

Önelfogadás

Elismerjük és tudomásul vesszük személyiségünk pozitív és negatív aspektusait, és bár törekszünk arra, hogy jobbá váljunk, toleranciával viseltetünk magunk iránt. Nem rágódunk olyasmin, amin nem tudunk változtatni, múltbéli hibáinkat pedig tapasztalatnak tekintjük.

Eudaimónia – jóság és tudás

A pozitív pszichológia részben az eudaimónián alapul, amit boldogságnak fordítanak, de elsősorban nem a pozitív érzelmek magas szintje értendő alatta, hanem az általános jóllét, ami a kiegyensúlyozottságból és az elégedettségből, nem utolsósorban pedig a jóságból fakad. Az eudaimónia fogalmát megalkotó és kibővítő antik görög filozófusok tanításai minden korban alkalmazhatóak.

Szókratész szerint a boldogság „titka” az a fajta tudás, amelynek révén képesek vagyunk megkülönböztetni a jót és a rosszat – ennek a tudásnak pedig az erényesség gyakorlásával juthatunk a birtokába.

Ezen a ponton az önismeret is előkerül, hiszen csak akkor érhetünk el eredményt, ha tisztában vagyunk gyengeségeinkkel és erősségeinkkel, és ennek megfelelően végezzük azt a bizonyos belső munkát.

Arisztotelész így fogalmazott: „A boldogság nem a vagyonon alapul, hanem a lélek jó állapotán”. Epikurosz pedig egyenesen a legmagasabb szintű jónak tekintette az eudaimóniát: „Nem lehet kellemesen élni anélkül, hogy megfontoltan, becsületesen és igazságosan élnénk, sem megfontolással, becsülettel és igazsággal élni anélkül, hogy kellemesen élnénk” – mondta.

Nem csak boldogabbak, egészségesebbek is lehetünk

Minél inkább sikerül megvalósítanunk az eudaimóniát, annál kiteljesedettebbé válhatunk. És mivel test és lélek oda-vissza hatással vannak egymásra, az egészségi állapotunk is pozitívan változhat. Például alvásunk pihentetőbbé válhat, könnyebben fogyhatunk, illetve tarthatjuk meg a normális súlyunkat. Mindemellett kevésbé leszünk kiszolgáltatva a szív- és érrendszeri betegségeknek, amelyek együttesen az egyik fő halálozási okot jelentik a nyugati világban.

Az eudaimónia bizonyos mértékéig a daganatos betegségekkel szemben is védelmet nyújthat – szemben a hedonizmussal, amely egészen más módon közelíti meg a boldogságot.

Ezt támasztja alá a Kaliforniai Egyetem kutatása is, melynek során bebizonyosodott, hogy a hedonizmus és az eudaimónia eltérő módon hat a humán genomra, azaz génállományára. A kutatásban nyolcvan egészséges ember vett részt. A szakértők mindegyiküknél meghatározták a hedonizmusból, illetve az eudaimóniából fakadó öröm szintjét, majd vérvizsgálatot végeztek. Azoknál, akik az élvezetekre fókuszáló, és az öncélúságot sem kizáró hedonizmust részesítették előnyben, a gyulladáskeltő gének kifejeződési szintje magasnak, míg a vírusellenes génexpresszió alacsonynak bizonyult. Azoknál viszont, akik az eudaimónia révén igyekeztek szebbé és tartalmasabbá tenni önmaguk és mások életét, éppen fordított volt a helyzet – vagyis szemléletmódjukból és magatartásukból adódóan a szervezetük is erősebbé vált.

Örömből szenvedés, felelősségvállalásból boldogság

Ha nem figyelünk oda, könnyen belesodródhatunk a kellemetlen áramlatokba, de ha vállaljuk a felelősséget önmagunk és a környezetünk iránt, megváltozhat a helyzet. Ez nem feltétlenül kellemes, sőt esetenként lemondással és áldozattal járhat – ám egyre nagyobb és nagyobb teret enged életünkben a valódi boldogságnak.

Mezei M. Katalin

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/Guido Mieth