telekom - karbonsemleges

– 

Ma már ciki, ha nem figyelsz oda

Emlékszem, 16 éves koromban (amikor is már egy éve dohányoztam), rágyújtottam a kanadai Edmontonban az utcán, és hirtelen lesajnáló, megrovó tekintetek kereszttüzében találtam magam. Odakinn, a fejlett nyugati országban kifejezetten cikinek számított az, ami itthon még távolról sem volt az. Ez az eset ugrik be, valahányszor a – szerencsére egyre rohamosabb tempóban fejlődő – környezettudatosságra gondolok. Habár még mindig nem tartunk ott, amiről például a Norvégiában élő húgom mesélni szokott, de mindenesetre vannak ígéretes jelek. A testvérem oslói otthonában nemcsak hogy minden háztartáshoz tartozik szelektív szemetes, és az utcán is csak szelektív tárolókat találni,

de azokat még meg is vizsgálja rajtaütésszerűen a kukarendőrség, hogy ellenőrizze, minden a megfelelő állapotban került-e a megfelelő helyre.

Szerencsére ma már az sem dughatja homokba a fejét a globális felmelegedést, az állatvilág ostoba, meggondolatlan, folyamatos pusztítását, vagy a Föld fogyó édesvízkészletét illetően, aki amúgy magasról tesz arra, mit hoz a holnap, amíg azt a saját bőrén közvetlenül nem érzékeli. 

A környezetvédők vészharangjainak kongatását már mindenütt hallani. Egyre többen csatlakoznak ahhoz a rohamosan növekvő táborhoz, amely, ha csak apró lépésekkel is, de igenis tesz azért, hogy ne fulladjunk bele a saját szemetünkbe, és aminek fontos, hogy milyen állapotban adjuk tovább ezt a kölcsönkapott bolygót az unokáinknak.

Ezzel a cikkel azoknak szeretnék ihletet, ötleteket és támogatást nyújtani, akik eddig talán bizonytalanok voltak, mi mindent tehetnének. Mi így figyelünk a környezetünkre:

Személyes fejlődés mellett felvilágosító misszió

Pásztory Dóri számára a környezettudatosság egyfajta fejlődési folyamat. Ahogy a személyiségfejlődésünkben sem, így ebben sincs szerinte egy végcél, nincs olyan, hogy már elég „zöldek” vagyunk, vagy eleget tettünk a bolygónkért. „Én eljutottam arra a szintre, hogy

folyamatosan keresem a lehetőségeket, amivel csökkenteni tudom az ökológiai lábnyomunkat, de ezek még mindig többnyire olyan hétköznapi adaptációk, amelyekkel nem igazán kell kilépnünk a komfortzónánkból.”

Dórinál mindig van kulacs és a kávésbögre, arctörlő kendő, és nem derogál neki a mosható betét használata sem. Tudatos döntésként nincs autójuk sem, bár szerencsére szeretnek biciklizni, sétálni és tömegközlekedni, így ezt nem érzi lemondásnak.  Ezen felül dolgozik mások tudatosabbá tételén is, ez azonban nem mindig könnyű. „Bár nem szeretek túl erőszakos lenni, mégis vannak olyan dolgok, amiktől mélységesen fel tudok háborodni. Mély meggyőződésem, hogy az emberi önzőség, nemtörődömség és kényelem lesz a fajunk veszte, így, ha ezzel találkozom, akkor eléggé ki tudok jönni a sodromból. Utálom, ha szívószálat kapok az italomba, ha a rokonaim kezében műanyag palackot látok úgy, hogy mindegyikőjüknek vettünk már kulacsot. Utálom az eldobható kávéspoharat és azokat, akik csillogó szemmel vásárolnak összevissza olyan boltokban, ahol olcsóbb a ruha, mint egy kiló kenyér. Nem kell közgazdásznak lenni, hogy kilogikázd, milyen úton és »áron« kerül a gardróbodba.”

Követendő külföldi példa

Kégl Ági mielőtt Angliába költözött volna, nem igazán figyelt a környezettudatosságra, ám a brit társadalom a mindennapokba beivódott szokásaival együtt őt is elkezdte apránként átnevelni. 

Intimbetétből, zsebkendőből például csak olyat vásárol, ami nincs külön, egyenként vagy tízesével csomagolva.

A feleslegessé vált ruhákat nem kidobják, hanem leadják a jótékonysági üzletekben, amivel ráadásul egy-egy alapítványt is segítenek, amely a bevételből nemes célokat (rákkutatás, idősek elszállásolása, szívbetegek gyógyítása) támogat. Ági kocsit is úgy választott, hogy az környezetkímélő, kicsi autó legyen, ami várakozáskor automatikusan lekapcsolja a benzinkibocsátást. „Mindig azt gondolom, hogy a jólét valahogy feltétele a környezetvédelemnek. Ha éppen éhen halsz, nem lesz módod arra, hogy szelektíven szemetelj. Angliában talán ezért is könnyebb a környezetvédelmet szélesebb körben népszerűsíteni.”

Ha belül rendben vagy, akkor kívül is

Erre a gondolatra reflektálva Gyárfás Dorka bevallja, nála a tudatosság gyakran idegállapot kérdése is. Onnan tudja, hogy már hullafáradt, vagy csak nehezen birkózik meg épp a saját életével, hogy már a szelektív hulladékgyűjtésre sem marad energiája. Ezzel együtt kizárólag végszükség esetén használja az autóját, és ahol csak lehet, kerüli a műanyag csomagolásokat, zacskókat. Tavaly víztisztítót vett otthonra, hogy ne kelljen PET-palackot használnia. A kinőtt, megunt ruháikat továbbadják kisebb gyerekeknek vagy rászorulóknak, és Dorka családja nem rendel semmit Európán kívülről.

A kulcsszó: egyszerűség

Akárcsak Kurucz Adri, aki ételből, ruhából leginkább a hazait preferálja.

Zöldségből, gyümölcsből a szezonális helyit veszi, leszámítva a narancsot, banánt.

A kinőtt, megunt ruhákat szereti elcsereberélni, vagy a feleslegessé vált játékokkal együtt elajándékozza. Kizárólag csapvizet iszik, de még abban is keményvonalasnak számít a családjában, hogy mindig rászól a többiekre: ne folyassák a vizet feleslegesen. „Nem égetek szemetet, avart. Nem locsolok kertet ivóvízzel, csak végszükség esetén a kényesebb töveket. Viszont nagyon vágyom egy esővízgyűjtőre, sajnos a kútfúrás nálunk nem jöhet szóba. Energiatakarékos minden izzónk. Ha kozmetikai cikket veszek, megnézem, hogy nem tesztelték-e állatokon, illetve szeretem, ha a csomagolás is környezetbarát, újrahasznosítható. Nejlonzacskót nem kérek, van textilszatyrom. A kenyér, zöldség zacskói idegesítenek, de egyelőre nem jutottam el odáig, hogy saját dobozkákkal menjek vásárolni. Ez egyelőre nem életszerű sajnos, de rajta vagyok az ügy megoldásán.”

Csak így lesz értelme a gyerekjogoknak is

Gyurkó Szilvi kisállat-tulajdonosként is nagyon környezettudatos, kizárólag biológiailag lebomló kutyakaki-zacskót használ, de műanyag amúgy sem nagyon található ma már az otthonában, még a konyhájában sem. Csomagolás nélküli boltba jár és piacra, ahol saját dobozba és textil szatyorba kéri az árut. A lakásában szinte minden világítás LED, a gyereke pedig kiskorától megtanulta a víz- és energiahasználatban, hogy mire kell odafigyelni, de ezen felül minden csapra fel van szerelve egy vízfogyasztás-csökkentő. Amit csak lehet újrahasznosítanak, és a városban nem használják az autót, inkább tömegközlekednek vagy rollerrel, biciklivel, netán gyalog járnak.

Ha valami elromlik, azt – amíg csak lehet –, megjavíttatják, és nem vásárolnak újat helyette.

„Karácsonykor például zoknikat stoppoltam, nagyon vicces volt. Én eléggé rászorongtam erre a fenntarthatóság-kérdésre. Nincs értelme a gyerekjogoknak, ha nincs világ, amiben a gyerekek élhetnének.”

Az elektromos autó átformálja az egész gondolkodásodat

A szelektív hulladékgyűjtés, az energiatakarékos izzók, a tudatos vízhasználat már évek óta alap D. Tóth Kriszta otthonában, amit különösen azóta vesz szigorúan, amióta a kislánya megszületett. „Ott tényleg bekapcsolt valami; talán az, hogy nap mint nap tapasztaltuk, hogy az életünkkel adjuk Lolának a mintát a sajátjához.” A következő fontos lépés az volt, hogy két éve elkezdte kizárólag elektromos autóval forgatni az Elviszlek magammal-t, és azóta ő is ezzel a kocsival jár a mindennapokban. Kriszta állítja, hogy az elektromos közlekedés átszoktatja az ember agyát a tudatos életmódra, mindenféle szempontból. „Nincsenek felesleges körök, »csak úgy« kocsikázás, pöfögés jobbra-balra a városban.

Tervezés van, átgondolás van, és hatékonyság, illetve amikor csak lehet, tömeg- vagy közösségi közlekedés.

Ez a tudatosság szépen lassan átszivárgott az életünk más területeire is. Apróságok: lebomló kutyakaki-zacskó, szívószálmentesség, bevásárláshoz sokszor használható vászontáska, a gyerek ebédjének papír- és fóliamentes csomagolása, ruhák, könyvek, játékok újrahasznosítása, felesleges vásárlás és fogyasztás kiszorítása. Az idei karácsonykor pedig családilag megfogadtuk, hogy jövőre teljesen csomagolópapír-mentes ünnepet tartunk.”

 Fiala Borcsa

Ezek a mi tippjeink, de kíváncsiak vagyunk a tiédre is. Te mit teszel a környezeted védelméért?