–

Mondd, figyelek!

Van, aki elvből nem olvas kommenteket, engem azonban mindig is nagyon érdekelt, mit gondolnak, hogyan vélekednek mások. Még akkor is, ha benne van a pakliban, hogy akár a szöges ellentétét vallják annak, amit én. Sebaj. Nyitott vagyok az új megközelítésekre, és gyakran veszem a saját meggyőződésemet is górcső alá, vetem össze mások véleményével, akár azt is kockáztatva, hogy belátva tévedésemet, vagy új szempontokat megismerve, meggondolom magam. Érett, felnőtt, gondolkodó emberként nyilván ez nem történik meg minden szélfuvallattal, de a nyitottság, úgy hiszem, megvan bennem.

Ostoba ribanc lennék?

Egészen más a helyzet viszont az olyan megnyilvánulásokkal, mint például a következő, amit egy Facebook-posztom váltott ki valakiből. Idézem:

„Egy gecibuta, gyűlölködő, ostoba ribanc vagy. Pont az ilyeneknek, mint te, nem kellene szaporodni. Neked tényleg ne a gyerekszülésétől, hanem a negyvencentis faszú AIDS-es négertől legyen gátszakadásod. Ha pedig ennyire nyilvánvalóan gyűlölöd a hazánkat, Magyarországot, akkor mi a telibebaszott kurvaanyádért nem csomagolsz és takarodsz el innen a szélliberális, beteg feminista ribanc anyádba?” A kommentelő természetesen egy álprofilról fröcsögte oda kendőzetlenül suttyó véleményét, és én körülbelül annak is kezeltem, ami, és lelkiismeret-furdalás nélkül letiltottam.

Nem azért, mert felzaklatott, hanem azért, mert nem éreztem az amúgy teljesen normális, érdeklődő és intelligens követőim közé valónak.

Nem fáj a szívnek, amit nem lát a szem?

Az internet teljes anonimitást nyújtó lehetőségének „hála”, ha valaki ki szeretné élni az agresszivitását, netán szadizmusát, verbálisan nyugodtan megteheti, a lebukás veszélye minimális. Nem valószínű, hogy az az ember, akit az imént küldtél el a laptopod biztonságos takarásából a vérbe, épp mögötted fog állni a közértben egy fél óra múlva, és felismer. Innentől pedig, aki hajlamos rá, arról könnyedén lehull a kulturált viselkedés máza, megszűnik az empátiás készsége, és a bölcs érvelés minden eszközét sutba dobja, hogy maga elé engedje a habzó szájú, kegyetlenkedésre hajlamos trollt.

Egy témába vágó kutatás megállapításai is ezt támasztják alá. Ha egy felületen adott a névtelenség lehetősége, akkor ott a kommentek több mint fele kifejezetten bántó és goromba, míg a nem anonim közegben ez „csupán” 29 százalék. (Ami még mindig jóval magasabb, mintha az utcán kellene odaállni a másik elé, és a szemébe mondani azt az alpári, bántó véleményt.)

Ki itt belépsz a netbe, hagyj fel minden reménnyel

A leggyakrabban a közösségi médiában fordul elő zaklatás, azon belül pedig az esetek 22 százaléka a komment-szekcióban zajlik, állítja egy 2014-es felmérés. 

A Harvard egyik pszichológusa, Sherry Turkle szerint, az online diskurzusokban sajnos hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy épp egy másik hús-vér emberrel beszélünk. Mivel nem látjuk a szavaink azonnali hatását, nem is válogatjuk meg azokat. Ám nemcsak a vizuálisan érzékelhető válaszreakció, de a szemkontaktus hiánya is agresszív viselkedést válthat ki belőlünk.

Ugyanennyire nem életszerű az online vitában a kommentelés lehetőségének hossza.

Hiszen egy valós beszélgetésben nem biztos, hogy ugyanolyan hosszan sorolhatná a mondókáját bárki anélkül, hogy félbeszakítanák (vagy jól orrba vernék). Ha valakinek épp arra van indíttatása, komplett éjszakákat tölthet mások vég nélküli mocskolásával, anélkül, hogy bárki is leállíthatná.

A kommentszekció úri szalonjai

Az adott felület lehetőségei is befolyásolják, milyen mértékben tud elhatalmasodni a habzó szájú agresszió. A Facebook például egy fokkal kulturáltabb, mint a YouTube, hiszen a kék oldal igyekszik újra és újra rákényszeríteni a felhasználóit, hogy azok kizárólag a saját valódi nevükkel szerepeljenek. Ha valakire gyanú vetül, és nem igazolja megnyugtatóan az identitását, több hónapra is kiebrudalják. Ugyanígy, ha valaki álprofilt sejt egy név mögött, simán felnyomhatja a Facebooknál, amivel akár meg is szüntethető az adott troll oldala. Az már persze más kérdés, milyen hamar csinál egy újat. (Segítek: nagyon hamar.)

Gondolkodtam eleget, gondolkodjék más is

A tartalom üzenetének szempontjából messze nem mindegy, milyen kommentek jelennek meg alatta. Ahogy mi, egyszerű Facebook-felhasználók sem feltétlenül vagyunk vele tisztában, milyen könnyű minket becsalni a málnásba, befolyásolni a véleményünket anélkül, hogy észrevennénk. Az ember ugyanis, főleg az olyan témában, aminek jómaga nem szakértője, hajlamos a véleményét a negatív kommentek alapján meghozni. Egy kísérlet során az alanyoknak a nanotechnológia kockázatairól és jótékony hatásáról kellett olvasnia egy cikket úgy, hogy az ahhoz tartozó kommenteket a vizsgálat vezetői manipulálták. Azok, akik elé jobbára goromba, negatív kommentek kerültek, sokkal rosszabb véleménnyel voltak a témáról, és inkább a kockázati tényezőkre koncentráltak, mint azok, akik a támogató, pozitív kommentekkel felturbózott cikket olvashatták. 

Egy másik kutatás pedig azt állapította meg, hogy

míg a negatív kommentek csökkentik egy cikk meggyőző erejét, addig sem a pozitív kommenteknek, sem a cikk végén megjelenő lájkok számának nincs ennyire nagy befolyásoló ereje.

Ennek részben a negatív irányú elfogultság az oka. Az emberi agy ugyanis sokkal érzékenyebben reagál a rossz dolgokra, mint a jókra. (Egész biztos vagyok benne, hogy ha most visszagondolsz, egy rakás sérelmet, bántó véleményt, fájdalmat, veszekedést  tudsz visszaidézni az elmúlt évekből, míg a dicséret, a jó szó, az ölelések emléke sokkal könnyebben elillan. A kutatók szerint az egyensúly akkor lesz meg a jó és rossz benyomások, élmények között, ha létrejön az 5:1-es arány, azaz minden rossz dologra jut öt jó… de ez már egy másik történet.)

A nagy műgonddal megírt cikk Achilles-sarka

A brit napilap, a Guardian hetvenmillió felhasználó kommentjeit elemezve arra jutott, hogy a negatív megjegyzések lavinaként  hatnak, azaz az agresszív kommentek még több agresszív kommentet generálnak, azok még többet és még többet… míg el nem borít minket teljesen a negativitás. Szerencsére ez fordítva is lehet, azaz a pozitív megjegyzések inkább a pozitívakat csalogatják elő. Ilyen szempontból mindig a legelső komment nyomja a legtöbbet a latban, könnyűszerrel eltolhatja ugyanis a pozitív-negatív mérleg nyelvét akármelyik irányba. Ha a cikk alatti első komment lehúzó, bántó, agresszív vagy épp torzítja a valóságot, az a cikk olvasójában is negatív érzéseket kelt.

Ez a befolyásoló tényező sajnos az újságíró szempontjából azért is lehet jelentős, mert hiába szán rá egy szakember vagy egy szerző jelentős mennyiségű időt és energiát, hogy utánaolvasson, átgondoljon és hitelesen tálaljon bizonyos témákat, ha aznap a Gipsz Jakabné fedőnevű felhasználó bal lábbal ébredt. Mert ha Gipsz Jakabné elég gyors, és sikerül neki elsőként odakommentelnie a cikk alá valami veretes komiszságot, akkor az bizony sok olvasót fog negatív irányba befolyásolni.

Onnantól valószínűsíthető, hogy a szemükben hiteltelenedik az amúgy értékes mondanivaló, és elvész több nap – lelkesedéssel befektetett – munkája.

A személyes eseteket elpanaszoló kommentek is óriási hatóerővel bírnak egy-egy téma kapcsán. Persze, hogy valóban igazak-e, vagy durván sarkítottak, netalántán légből kapottak, azt nem sokan ellenőrzik.

A jéghegy csúcsa

A kommenteket, Facebook-megnyilvánulásokat olvasgatva az ember ráadásul könnyen esik abba a hibába, hogy elhiszi, amit ott lát, és azt gondolja, arányosan lefedi az összes felhasználó véleményét, gondolatait. Csakhogy nem mindenki egyformán aktív résztvevője az online platformoknak, sokan vannak, akik csak nézelődni, olvasgatni járnak fel, de soha nem kommentelnek vagy posztolnak, és vannak olyanok is, akik az életüket az online közösségben élik, és szó szerint telefossák minden apró-cseprő gondolatukkal a teret.

Az is befolyásolhatja a pozitív kommentelési hajlandóságunkat, hogy mennyire érezzük elfogadónak az adott környezetet.

Ha azt gondoljuk, hogy mások nem fognak velünk egyetérteni, hajlamosak vagyunk az ellenvéleményünket inkább megtartani magunknak. Azaz, az ember nem szívesen áll oda egy szál magában még komment formájában sem egy szélsőjobbos „sorosozó” szekcióba, még akkor sem, ha amúgy szent meggyőződése, hogy igaza van.

Kik lapulnak az agresszív álprofilok mögött?

A trollok személyiségét illetően két kutatás is egybevág, miszerint azok körében, akik örömüket lelik az online agresszív kommunikációban, gyakoribb a szadizmusra való hajlam és a pszichopata személyiségjegyek is. 

Az sem véletlen, hogy a trollok kezében a jelek szerint nem forgott túl sokat a Magyar helyesírási szótár. Egy vizsgálat szerint, mely 40 millió Reddit kommentet elemzett ki, minél többet kommentel valaki, annál igénytelenebbek lesznek a megjegyzései, mind stilisztikailag, mind nyelvtanilag.

Így vértezd fel magad

Persze nem csupán negatív hatás érhet minket az online közösségi tereken, valahányszor kinyitjuk az internetet. Az is bizonyított tény, hogy

ha közeli barátoktól kapunk pozitív megerősítést kommentben, érezhetően javítja a közérzetünket.

Az ilyen online befolyásoló tényezők ellen pedig leghatékonyabban úgy védekezhetünk, ha egyrészről szkeptikusak maradunk a kommentelők hozzáértését (és jóindulatát) illetően, másrészről már mi is kiforrott véleménnyel  rendelkezünk a témát illetően. Vagy legalább utólag alaposan és higgadtan utánaolvasunk.

 Fiala Borcsa

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/skynesher