„Nagyon sok mindent meg lehet tudni a másikról egy játékon keresztül” – Online indult valós szerelmek

–

Éjjeli manó segítséget hív

„Mi egy fantasy-világban, a World of Warcraftban (továbbiakban WoW) ismerkedtünk össze. Úgy tizenkét éve, egy ismerősöm által kerültem a játékba, gondoltam, kipróbálom, szeretem a fantasy-világot. Elsőre egy éjjeli manókaraktert kreáltam magamnak, aki harcos volt. De nagyon béna voltam, úgyhogy folyton írogattam az ismerősömnek, mit hogy kell csinálni. Ő meg bemutatta nekem a játékban a haverját, hogy tőle is kérdezhetek, ha elakadok. Jó pár hónapig csak játszottunk, írogattunk egymásnak, de élőben vagy fél évig nem találkoztunk – főleg, hogy volt köztünk 300 kilométer távolság. Nagyon furcsa volt először találkozni, de legalább adott volt a téma: a WoW. Utána minden gyorsan történt. Hamar kiderült, hogy az életben is összeillünk. 

A kapcsolatunk akkor lett vált véglegessé, amikor magával hozta a számítógépét is.

Tizenkét éve vagyunk egy pár, két évvel ezelőtt össze is házasodtunk. Azóta is játszunk.” (Niki)

Olyan szexin ölsz

„A CS 1.6 egy olyan FPS (belső nézetű lövöldözős játék – a szerk.), ahol az egyik fél terrorista, a másik kommandós. A lényeg, hogy ez egy csapatjáték, az online felületen való játszáshoz be lehet csatlakozni önállóan is, vagy akár saját csapattal (azaz klánban). A történetünk 2004-ben kezdődött, amikor még 16–17 éves tinik voltunk. Egy ilyen online játék során a szintén gamer barátnőm csatlakozott egy szegedi klánhoz, majd nem sokkal később én is. Először a debreceni srácok jöttek klán-találkozóra Szegedre, aztán mi mentünk Debrecenbe. A férjemmel itt találkoztunk először és a következő debreceni találkozón jöttünk össze. A többi történelem…

Ez volt mindkettőnk első nagy szerelme, meg a leghosszabb, máig tartó »egyéjszakás« kalandja is, a szó ártatlan értelmében. Pár évvel később ugyanoda jártunk egyetemre, ugyanaz lett a szakmánk, öt éve összeházasodtunk és azóta van egy másfél éves kisfiunk is. A CS-vel azóta nem is játszottunk közösen, de a pc-s vagy konzolos játékok iránti szeretet megmaradt mindkettőnknél. PS4-et kizárólag a gyereknek vettünk, természetesen már akkor, amikor terhes voltam. Ha nincs a játék, mi nem valószínű, hogy ilyen korán megtaláljuk egymást.

A mai napig áldom az eget, hogy anyukám nem pörögte túl ezt a »milyen véres dolgokkal játszik a gyerek« témát.” (Andi)

A szerelmi történet, amit ki kellett szótáraznom

„Első közös játékunk, ahol megismerkedtünk a WoW volt. Abból is egy kicsi, tört szerver. Az elterjedt szokás ellenére, hogy a hölgy a healer (azaz gyógyító), a srác meg a dps (azaz egy szuperjó harcos), én világ életemben healer voltam, egy ork sámán. A párom pedig egy troll vadásszal játszott. Főleg ötfős dungeon-okba (föld alatti börtönbe – a szerk.) jártunk el közösen, ahol egy tank, egy healer, három dps felállásban kellett szembenézni a kihívásokkal. Ezek a több fős kihívások legkisebb formái a játékban. Ez alatt az időszak alatt ismerkedtünk meg és szerettünk egymásba. A legelső játékon kívüli beszélgetéseink persze még a játékról szóltak. Később azonban egyre ritkábban beszéltünk róla.

Mielőtt találkoztunk volna, csak képen láttuk egymást, de én már a beszélgetéseink alapján beleszerettem.

Ezért amikor végre először találkoztunk, kétszer annyira izgultam, mint kellett volna. Ennek több mint öt éve. Azóta is közösen tapossuk kéz a kézben a MMORPGK-k (azaz a sokszereplős online játékok – a szerk.) rögös útját.” (Zoltán)

Ahol az esküvő is játékosan zajlott

„Egy barátom mutatta meg a WoW-t 2006-ban, majd egy évre rá egy véletlenül generált csoportban találkoztam a férjemmel először. Mivel magyar volt, elmentettem, hogy legközelebb is meglegyen. Aztán a csoportos feladatokhoz kértem tőle segítséget, majd beszélgettünk is, de ekkor még mindketten mással voltunk párkapcsolatban. 2008-ban, egy verőcei klán-találkozón ismertük meg egymást élőben. Egy sátorban aludtunk, de csak azért, mert ő volt az egyetlen pasi, aki nem akart visszaélni a helyzettel. Aztán úgy hozta az élet, hogy mindenki szétment az aktuális párjával. Akkor találkoztunk, elmentünk sörözni, beszélgetni… és 2012-ben összeházasodtunk, majd megszületett a kislányunk. Rengeteg közös kaland és játék van mögöttünk, de a család átírja a napi rutint. Már nem játszunk, hanem helyette a közös házunkat újítjuk fel." (Szilvia)

Meglátni élőben, megszeretni online

„Egy játékkal játszottunk, mégis élőben találkoztunk legelőször, ugyanis a játékosok időről időre összejártak sörözni, beszélgetni. Egyszer én is elmentem egy ilyen összejövetelre, ahol konkrétan egy szót nem szóltunk egymáshoz, de – mint utólag kiderült –, mindketten kinéztük magunknak a másikat. Ezután viszont már könnyebb volt a játékban »ismerkedni«. Nagyon sok mindent meg lehet tudni egy másik emberről a játékon keresztül. Nemcsak a beszélgetések révén, hanem arról, is, hogyan viselkedik.

Mennyire előzékeny más játékosokkal szemben, mennyire csapatjátékos, lehet-e rá számítani, önző-e vagy sem. Olyan dolgokat, amik a való életben is fontosak.

A sok beszélgetés során persze előkerültek más témák is, hamar rájöttünk, hogy nagyon sok közös van bennünk. Azóta is boldogan élünk. Játszottunk még egy ideig közösen, de aztán az egyetemet befejezve a munka és magánélet mellett nem maradt rá időnk.
Szerintem embertől és játéktól is függ, mennyire tudsz elvonatkoztatni a karakteredtől.

WoW-oztam is korábban, annak a fantasy-világa jobban magával tudja ragadni az embert. Ott a játékon belüli ismerkedés sokkal valósághűbb, hiszen a karakterek például le tudnak ülni egy tűz mellé vacsorázni, de még esküvői ruhát is lehet szerezni. Jobban tudsz azonosulni a szerepeddel és valósághűbb egy játékon belüli randi, aminek a való életben talán semmi realitása nincs.
A korosztály is eltérő lehet. A WoW-ban leginkább tizenévesekkel találkoztam, míg másutt felnőtt emberek játszanak, van, aki már a fiával együtt. Az is változó, hogy ki milyen személyiségtípus, mennyire tud vagy akar kiszakadni a saját világából, vagy inkább egy játékban érzi jól magát.” (Viki)

Valós határokon átívelő szerelem

„Nyolc éve ismertem meg a párom egy DDTank nevű játékban. Itt volt egy Angelis Arm nevű cucc, ami gyógyított, színétől függően töltött életerőt, volt kék és rózsaszín. A rózsaszín akkor még újnak számított, és neki kettő is volt belőle, úgyhogy amikor láttam, hogy eladná, ráírtam, hogy nem adná-e oda ingyen. Nem adta, de azért elkezdtünk beszélgetni, majd bejelöltük egymást Facebookon. A játékot már rég abbahagytuk, de még mindig beszélgettünk, később skype-on is. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Annyi volt a probléma, hogy ő marokkói, így csak online tartottuk a kapcsolatot. Aztán elkezdtünk League of Legendsszel játszani, 2014-ben pedig úgy döntöttünk, hogy a nagy távolság ellenére szeretnénk együtt lenni. Így voltam nála egy-egy hónapot, aztán tavaly szeptemberben összeházasodtunk Marokkóban.

Pár hete kapta meg a vízumot, jövő szerdán érkezik életében először Magyarországra.

Azért örülök, hogy így ismertem meg, mert mindig úgy tartottam, hogy egy kapcsolat akkor tud a legjobban működni, ha barátságból indul. Engem a belső értékei fogtak meg. Türelmes és megértő volt, meghallgatott, támogatott, még a távolból is. Életem legszebb hónapja volt, amikor először találkoztunk élőben.” (Edina)

Közbeszólt az élet

„Call of duty 4-n találkoztunk (ez egy katonás játék). Egy szerverre jártunk, ott mindenki ismert mindenkit, de csak a játékban, élőben nem. Én fiúnéven játszottam, úgyhogy eleinte nem tudhatta, hogy igazából lány vagyok. Egyre többet dumáltunk, kiderült a nemem – amit először nem is hitt el. Elmeséltem neki, milyen rossz párkapcsolatban vagyok, és ő hasonlókat osztott meg velem. Tolna megyei vagyok, ő pesti, így Székesfehérváron találkoztunk először. Egész este együtt voltunk, rengeteget dumáltunk. Hamar kiderült, hogy mindkettőnk többet érez, mint kellene. Végül lezárta az akkori kapcsolatát, és nem sokkal később leköltözött hozzánk. Tavaly házasodtunk össze. Azóta is rengeteget játszunk online, bár én egyre kevesebbet, mert itt van a kislányunk.

Meg hát, felnőttünk, házat vettünk, gyereket nevelünk… Egyre kevesebb idő jut a játékra.” (Viktória)

Gyerekkori ismeretség új jelleget kap a harctéren

„Az élet vagy a kockaságom úgy hozta, hogy egy réges-régi ismerőssel sodort újra össze a WoW világa. Peti a szomszéd utcában lakott, utoljára tizenkét évesen beszéltünk egymással. Aztán tavaly év elején találkoztunk Azeroth világában, de ennyi idő után már úgy voltunk egymással, mint két idegen.

Sok közös »ellenséggyilkolászás« után végül az életben is elkezdtünk találkozgatni.

Tavaly július óta alkotunk egy párt, együtt is élünk. A WoW továbbra is az életünk része, kvázi az egyik közös hobbink.” (Zita)

A zombi lelkész és a mágus románca

„WoW-ban találkoztunk tizenhárom éve, nekem egy zombi lelkészem volt, neki meg egy mágusa. Engem sokan ismertek, mert tök jó healer-karaktert raktam össze, és az eléggé keresett volt a raidekbe. Plusz elég kevés csaj játszott, és a srácok nagyon menőnek tartották azokat a csajokat, akikkel lehetett ilyen dolgokról beszélni. Egy idő után elkezdtünk játékon kívül is dumálni, mert szimpatikusak voltunk egymásnak. Végül meghívott magához az ország másik felébe. Nagyon izgi volt, bár eléggé tartottam a csalódástól, hogy élőben azért majd más lesz. De minden klappolt. Aztán összeköltöztünk, még hébe-hóba játszottunk, de nem sokáig. Néha eszembe jut, milyen jó lenne kicsit játszani, de a gyerekek mellett már nem nagyon lehet. Meg az időt is sajnáljuk rá.” (Dóri)

Fiala Borcsa

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ gremlin