–

A kicsik és a net

„A 15 hónapos Lily a bevásárlókocsiban ülve le sem veszi szemét a tabletjéről. Anyja zavartalanul keresgélhet a polcok között. Lily egyszer sem néz fel, hogy szemügyre vegye a piros almákat vagy azt a polcot, ahol a gabonapelyhes dobozok sorakoznak.”

Gary Chapman Netfüggő gyerekek című könyvében írja le ezt a sokunknak ismerős jelenetet. Korunk alfa-generációsai közül természetesen nem mindenki netfüggő, de tény, hogy minden eddiginél nagyobb hatással vannak az okoseszközök a legfiatalabb nemzedék életére.

Az alfák azok, akik előbb tanulják meg az érintőképernyőt kezelni, mint a cipőjüket bekötni.

Vége a szünidőnek, és a pedagógusok a gyerekeket fogadva megkérdezik: „Hogy telt a nyár? Mit csináltál, Petike a nyári szünetben?” Nemrég egy konferencián egy óvónőtől hallottam, hogy az ilyen kérdésekre egyre gyakrabban a következő a válasz: „Játszottam, gépeztem, tableteztem.” Egyik magyar tanár ismerősöm azon lamentált, hogy nemrég egy ovis rokongyerek az ajándékba kapott könyvet nem lapozni kezdte, hanem az ujjaival úgy matatott rajta, mint az érintőképernyőn.

A 2010 után születettek, vagyis az alfa-generációsok közül nem egy hamarabb tanulja meg az okostelefont használni, mint azt, hogyan kell önállóan felöltözni vagy kerékpározni. Európai országokban végzett felmérések szerint az ovisok 50-70 százaléka rendszeresen netezik és tabletet is használ.

Egy 2012-es – vagyis nem sokkal a tabletek berobbanása után készült – amerikai kutatás szerint két éves kor alatt 30 százalékos volt az okoseszköz-használat és a gyerekek tíz százalékának a tablet volt az első szava.

Kevés még a reprezentatív vizsgálat ezzel a korosztállyal kapcsolatban, de szakemberek feltételezik – tekintve, hogy vannak, akik a gyerekeknek már féléves korában kezébe adják az okoseszközöket –, hogy a kütyük hatása minden bizonnyal nyomot hagy a fejlődésükön.

A gépek megkönnyítik az életet, ugyanakkor inaktívvá tesznek

Gyarmathy Éva pszichológus szerint a digitális kultúra eszközei új környezetet teremtettek, ami a gyerekek idegrendszerének fejlődését megváltoztatta. Az érintőképernyő használatával fejlődnek ugyan a gyerekek kinesztetikus, vagyis test-érzékleti képességei, de ezzel a látási és hallási csatornától vesznek el lehetőségeket.

A térlátást is fejlesztő építőkockák például a nyelvi készségek fejlesztésében is szerepet játszanak, de a kétdimenziós képernyők nem adnak erre lehetőséget.

A Gyarmathy által felvázolt helyzetképen egyfajta kulturális paradigmaváltás is tetten érhető: „A gépek megkönnyítik az életet, miközben inaktívvá teszik az embert. A gyerekek, akik úgy nőnek fel, hogy élményigényük kielégül, de neurológiai rendszerük nem kap elég ingert a fejlődéshez, nem is tudják, miért vannak nehézségeik bizonyos tevékenységekben. A természetes vágy a mozgásra, tevékenységre, aktív ingerszerzésre kimerül a passzív élményekben. Virtuális világban virtuális képességek fejlődnek. (...) A mindennapi élethez száz évvel ezelőtt még hozzátartoztak az érzékekre és észlelésre erősen épülő művészetek, a zenélés, tánc, színjátszás, képzőművészeti alkotás, a mozgásos tevékenységek. A világ kézzelfogható, az összes érzékszervvel megragadható volt.”

„Mit tegyek, ha a szülei megengedik?”

 Az amerikai gyermekek és fiatalok internethasználatát vizsgáló Common Sense Media 2013-as kutatása szerint 

nyolcéves korukra az amerikai gyerekek 72 százaléka már használ valamilyen mobileszközt, például videojátékozásra vagy applikációhasználatra. Összehasonlítva egy két évvel korábbi 2011-es felmérésükkel, ez szám 38 százalékkal nőtt (!!!).

A két év alatti gyerekeket (!) is vizsgálva az is kiderült, hogy míg 2011-ben a két év alatti gyermekeknek csupán a tíz százaléka használt valamilyen mobileszközt, addig 2013-ban már 38 százalék volt az arány.

A magyar kutatások szerint is egyre kisebb korban kezdenek el a gyerekek ismerkedni az internettel.

Az EU Kids online kutatás során a megkérdezett kilenc–tíz évesek saját bevallásuk szerint átlagban hétéves korukban kezdték el használni önállóan a világhálót, míg a tizenöt–tizenhat évesek nem sokkal a tizedik születésnapjuk után. Az elemzők szerint az elkövetkezendő években ez az életkor még valamelyest csökkenni fog, és valahol öt–hat éves kor táján valószínűleg stabilizálódik. Legalábbis ezt állítja Nagy Krisztina Médiaélmény, médiavalóság, médiahasználat című tanulmányában. A médiajogász-médiapedagógus szerint a család médiafogyasztása, a szülői tudatosság és részvétel a döntő tényező a gyerekek médiahasználatának alakulásában.

Sok szülőben felmerül a kérdés: hogyan készíthetnék fel gyerekeiket egy olyan világra, amiben sokkal otthonosabban mozognak már most, mint ők?

Dr. Devorah Heitner Képernyőtudatos család című könyvében felhívja a figyelmet arra, hogy ez veszélyes érvelés. 

Ugyanis attól, hogy gyermekünk pillanatok alatt hozzászokik az új online alkalmazások használatához, nem jelenti azt, hogy mindent átlát, ezért szüksége van a szüleitől kapott iránymutatásra.

Jó hír, hogy  a magyar gyerekek jobban követik a szülői utasításokat az uniós átlagnál: mindössze 20 százalékuk hagyja figyelmen kívül, amit mondanak nekik az eszközhasználatról, míg uniós szinten ez az arány 28 százalék. Ugyanakkor a virtuális terek használatának terjedése éppen ezért az apáktól és anyáktól újfajta szülői szerepvállalást, aktivitást és ezen a területen is odafigyelést is kíván.

Emoji kontra valódi arckifejezés

Jövőkutatók szerint az alfák sokkal kevesebbet kommunikálnak majd az offline, a nem virtuális közegben, és kevesebb személyes kapcsolatot alakítanak ki környezetükkel. Éppen emiatt vannak, akik minden idők legmagányosabb generációjának tagjait látják bennük.

Egy hatvanas éveiben járó nagymama mesélte, hogy nyári szünetben elámult azon, mi mindent tudnak unokái, mennyire tájékozottak. De azt is tapasztalta, hogy sokkal kevésbé tudnak egymással vagy akár önállóan elmélyülten játszani: „Nagyon rövid ideig tudom lekötni a figyelmüket egy-egy tevékenységgel. Hamar beleunnak a hosszabb közös feladatokba, mint például borsófejtés, társasjáték. A rövidebb és pörgősebb feladatokat jobban élvezik, és ha kifáradnak, rögtön a mobiljukat kérik, hogy videojátékozhassanak vagy mesét nézhessenek rajta. Az egyik unokám sajnos még evés közben és a tabletjét nézné. Elszorul ilyenkor a szívem, hiszen még csak ötéves… de mit tegyek, ha a szülei megengedik neki?”

A szociális készségek elsajátításához mindenkinek idő kell, lehetőség. Jean M. Twenge generációkutató problémának tartja, hogy

a digitális nemzedékeknek már kevésbé fejlődnek a személyes szociális készségeik. Ebből konkrét hátrányuk származhat, például egy iskolai felvételinél, barátkozás során, vagy amikor egy állásért versengenek. 

„A következő évtizedben lehet, hogy egyre több olyan fiatalt fogunk látni, akik csak a megfelelő emojit tudják egy helyzethez társítani – de a megfelelő arckifejezést nem” – olvasható Jean M. Twenge, a San Diego Állami Egyetem pszichológia oktatójának magyarul is megjelent iGeneráció című könyvében.

Hosszabb ideig és egészségesebben élnek?

Felmerül a kérdés, mivel töltik majd idejüket idővel ezek a gyerekek? Valószínűsítik, hogy tanulással, mégpedig nem a hagyományos értelemben vett ismeretszerzéssel, hanem az internet segítségével autodidakta módon fogják művelni magukat.

Pozitív oldala a dolognak, hogy nem lesz gond számukra, ha nem tudják kifizetni a drága egyetemi oktatást, hiszen online minden elérhető lesz számukra.

A folyamatos tanulásra mindenképpen szükségük lesz, hiszen a technológia rohamos tempót diktál, ami a munkaerőpiacot is drámaian megváltoztathatja: mire felnőnek, eltűnnek ma még létező szakmák, melyeket a robotizáció feleslegessé tesz, de párhuzamosan újak is születnek majd, melyhez az emberi kreativitás nélkülözhetetlen lesz.

Az új nemzedéknek olyan problémákkal kell szembe néznie és megbirkóznia, mint a globalizációs ártalmak, a környezetszennyezés és a társadalom elöregedése. Elképzelhető – a New York Times cikke találgatja –, hogy sok súlyos betegség ellenszerét is feltalálják majd, és hosszabb ideig, egészségesebben élnek majd a gyerekeink.

Alfások, már becsengettek!

Az alfa-generáció legidősebb tagjai már hét–nyolc évesek, tehát épp most, vagy nemrég kezdték az iskolát.

Dancs Gábor és Pintér Marianna kutatásából kiderült, hogy a mértéktelen okoseszköz-használat elvette az időt a hagyományos játékoktól (például dominó, kártya, játékpénz, dobókocka), így ezek eddigi tapasztalataira nem építhetnek a pedagógusok. 

2015-ben egy kérdőívvel vizsgáltak 95 óvodáskorú gyermeket és valamelyik felnőtt hozzátartozójukat.  A kérdések a szociális háttérre és az IKT-eszközökkel (információs és kommunikációs technológiák összefoglaló neve – a szerk.), illetve, a hagyományos játékokkal szerzett tapasztalatokra vonatkoztak. Az eredmény megdöbbentette a kutatókat is. A „meglepő az volt, hogy milyen mértékben és mennyire korán kezdik ezeknek az eszközöknek a használatát! A felmérésben szereplő gyermekek közel fele már másfél éves kora előtt használ valamilyen elektronikus eszközt. (...) Az eszközöket hetente többször, illetve jellemzően naponta, leggyakrabban mesenézésre és szórakoztató játékok játszására használják. (...)

Vajon milyen hatással van egy két év alatti gyermek idegrendszerére ezeknek az eszközöknek a használata?

– teszik fel a kérdést a szakértők. „Vajon csak úgy tűnik, hogy megnövekedett a figyelemzavaros és részképesség-zavaros gyerekek száma, vagy ez tény? És ha tény, akkor a korai eszközhasználatnak van-e valamilyen köze ehhez? Ezek a kérdések még megválaszolásra várnak”– állapította meg a Köznevelés című folyóiratban Pintér Marianna, az ELTE oktatója. 

 Bereczki Enikő

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images