–

 

Mesékkel is lehet hidat építeni

A rabbi és az oroszlán: Zsidó mesék, legendák, történetek – Kolibri Gyerekkönyvkiadó

A hiánypótló és gyönyörű kötet Bajzáth Mária válogatásában látott napvilágot a könyvhétre. A tizenöt fejezetben harmincnál is több téma köré csoportosított – hetven meséből álló – gyűjtemény nem titkolt célja, hogy valódi párbeszédet indítson el a zsidók és a nem zsidók között, hiszen elvben zsidó-keresztény kultúrában élünk, mégis sokkal kevesebbet tudunk a zsidó kultúráról.

A távoli, idegen és ismeretlen világot nagyon közel hozzák ezek a rendkívül emberi történetek. A mesék körbejárják a fontos zsidó ünnepeket, megmutatják azt a csodákkal teli sajátos világot, ami kizárólag erre a népre jellemző. A történetek önmagukban is megállnak a lábukon, és igazi irodalmi élményt nyújtanak azoknak, akik kíváncsiak erre a varázslatos világra. A modern szemléletmódot tükröző válogatás és a szaklektorok munkája nyomán az autentikus szellemi és a vallási tartalmak helyessége sem hagy kívánnivalót maga után. Ezt onnan tudom, hogy én voltam a könyv szerkesztője, és végigkövettem azt a gondos munkafolyamatot, amibe a Lauder Javne iskola tanárai, Régner Eszter és dr. Balázs Gábor minden tudásukat beleadták.

Sokféleképp használható a kötet, akár tankönyvi segédanyag is lehet, ami nem csupán a száraz tudásanyagot közvetíti korrekt módon, hanem élő, eleven, lüktető történeteken keresztül mutatja meg, hogy a zsidó hitben a Teremtő milyen fontos szerepet kap, és a tudás a zsidó nép legnagyobb kincse.

A mesék fontos üzenete, hogy mindenkinek tennie kell a saját dolgát, jobbá kell tennie a világot, és vigyáznia kell arra, mit mond és mit tesz. Igazi bónusz, hogy a zsidó humort is élvezhetjük a mesék által.

Herbszt László illusztrációi egyszerűen gyönyörűek, az archaikus jeleket és a modern képi látásmódot egyszerre csodálhatjuk az óarany, mélypiros és sötétkék színekben pompázó képeken.

Ezt a könyvet a felnőtteknek is tiszta szívemből ajánlom. 

77 igényes kortárs és klasszikus mese az óvodásoknak és nagyobbaknak

Macskamuzsika – Cerkabella Könyvkiadó

A mesegyűjtemény nem kevesebbet vállalt, mint hogy válogatottan jó szövegeket kínáljon az esti mesékre oly éhes óvodás és kisiskolás korosztálynak. Azt talán mondanunk sem kell, hogy mennyire fontos a gyerekeknek az élőszavas mese ebben az időszakban, ahogy az is, hogy megkapják a szülőktől – legalább napi néhány percben – az igazi figyelmet és odafordulást, amit a közös mesélés jelent.

Igen nehéz azonban rövidebb igényes szövegeket találni esti meseként, ez a kötet pedig beváltotta az ígéretét.

A legnevesebb kortárs szerzőktől tematikus blokkokba rendezett szövegek és Kismarty Lechner Zita játékos, bolondos, szerethető, szintén nagyon igényes, messziről felismerhető illusztrációi is sokat hozzátesznek a kötethez. Sokáig ellátják az egész családot jó mesékkel és szép képekkel. A rövid szövegek akár kortárs szerzőktől, akár klasszikusoktól származnak, minden esetben a gyerekek számára releváns témákat jelenítenek meg.

A szerzők névsora igen impozáns, sajnos nincs rá hely, hogy mindenkit felsoroljak, de Berg Judit, Darvasi László, Gimesi Dóra, Nádori Lídia, Kertész Erzsi, Lackfi János, Parti Nagy Lajos és Tóth Krisztina csodás meséi is szerepelnek a kötetben. A kevésbé ismert nevű írók is mind-mind humoros, szívmelengető és továbbgondolható történetet kerekítettek, ahogy Mészöly Miklós, Kányádi Sándor, Lázár Ervin vagy Páskándi Géza meséi is örök érvényűnek bizonyultak. 

Identitáskeresés kiskamaszoknak és akár felnőtteknek is

Dániel András: A nyúlformájú kutya – Tilos az Á könyvek

A hihetetlen népszerűségnek örvendő író-illusztrátor már a Kuflik-sorozatban is fittyet hányt a hagyományos mesélésnek, ahogyan minden más művében, de még soha nem mert ennyire másképp gondolkodni és rajzolni, mint ebben a könyvében.

Egy Károly nevű nyúlformájú kutya identitáskeresésének töredékes monológját követhetjük végig a furcsa képi világban. A kissé megfáradt, csalódottra rajzolt nyúl megszólítja az olvasót, és azon morfondírozik mindvégig, hogyan lehetséges a test és a lélek egyesítése, ha egyszer ég és föld a távolság attól, ami belül van… és attól, ami kívülről látszik. Károly természetesen sehol nem találja a helyét, senki nem ismerős neki, ezért végtelenül magányos és kétségbeesett.

A filozófiai mélységeket boncolgató szövegben rengeteg kérdés fogalmazódik meg, amelyeket jó esetben legkésőbb kamaszként mindannyian felteszünk magunknak a lét dimenzióival kapcsolatban, és amelyekre nagyjából életünk végéig keressük a válaszokat.

Károlynak csupán egy képzelt barátja van, a borz formájú macska, Etike, vele és a lehetséges olvasóval osztja meg borongós egzisztenciális szorongásait. 

Annyi bizonyos, hogy soha nem jelent meg eddig hasonló témájú illusztrált kötet itthon, nagyon kíváncsi vagyok, hogyan reagál az olvasóközönség erre a szokatlan könyvre, mennyire nyitottan viszonyulnak hozzá a kamaszok, és hogyan sikerül a könyvben látható mélységes identitásválságot áttranszformálni a saját életükre. Szóval sok kérdés van bennem is. Akárcsak a könyvben… 

Költői szépségű humoros szöveg – tele pöttyös szeretettel

Kiss Noémi: Lámpaoltó Pöttyös néni – Pozsonyi Pagony kiadó

Mosonyi Aliz Mesék Budapestről című, harminchat évvel ezelőtt megjelent klasszikusa óta várjuk ezt a könyvet, ami ilyen szabadon és szépen mesél a fővárosról.

A felnőtt prózáiról ismert Kiss Noémi első gyerekkönyve remélhetőleg nem az utolsó. Olyan komolyan veszi az óvodás korosztályhoz tartozó gyerekeket, ahogy csak nagyon kevesen a kortárs- és nem kortárs magyar gyerekirodalomban. A történet nagyon hangsúlyosan Budapesten játszódik valóságos, jól felismerhető és megnevezett helyszíneken, valamint az égben, ahol Pöttyös néni lakik. A földön két óvodáskorú gyerek, Amália és Dodó, egy ikerpár mesés mindennapjait követhetjük végig. 

Pöttyös néni pedig feltűnően hasonlít  Bors nénire és Mary Poppinsra is, de az idősödő, hóbortos Harisnyás Pippi figurája sem áll nagyon távol tőle, sőt a Kockásfülű nyúl bizonyos tulajdonságai is megtalálhatók benne. Mindannyiunk közös mesearchéjából hívta életre ezt a figurát Kiss Noémi, talán azért szeretjük ennyire.

Pöttyös néninek az volna a feladata, hogy oltogassa a lámpákat, és pihenni tudjon a város, és a Kolumbusz utca lakói, az ikrek is elaludjanak végre, de ez nem sikerül neki, mert valaki ellopta a kapcsolószekrényének a kulcsát. Nevezetesen Gülü Béka nyelte le, a mohó, állandóan különböző ízesítésű legyekkel flangáló haspók, pontosabban hasbéka. 

Pöttyös néni szórakozott, szókimondó, utál takarítani, együtt él az égben egy csomó macskával és egérrel, mindent összevissza kever, és mindig segít mindenkin, tud varázsolni, ha kell, valamint imád visszagondolni a boldog, vidéken töltött gyerekkorára.

Az ikrek pedig igazi belevaló kalandorok, kicsit Erich Kästner világa is felidéződött bennem, amikor olvastam a könyvet. Minden buliban benne vannak, fölszállnak egyedül a kisföldalattira, bóklásznak a Duna-parton, kimennek a Rómaira, elcsalinkáznak a Füvészkertbe, kicsit cidrizve, de azért simán fölmásznak az égi létrán, hogy fölköszöntsék Pöttyös nénit, szóval hihetetlenül vagány gyerekek.

A könyvet Nagy Norbert illusztrálta. Egészen kivételes módon sikerült neki megtalálnia a teljesen reális helyszínek pontos, mégis mesés megformálását, és olyan szemet gyönyörködtető, részletgazdag, szellemes, humoros színes képeket készített a könyvhöz, amilyeneket magyar mesekönyvekben igen ritkán élvezhetünk. 

Nem bírom ki, és néhány kedvenc mondatomat idézem a könyvből, hogy lássátok, miről beszélek, amikor azt állítom, hogy rég született ennyire lenyűgöző mesekönyv Magyarországon az óvodás korosztály számára.

„Sötétlila ég lakik hajnalban Budán. Pesten már a napfelkeltébe botlik, aki korán kinyitja a szemét. Hideg van, csípős szélhideg. A szobában meg szívmeleg.”

„Gülü ül ünneplőben a párkányon. Tiszta müzlilégy a szája széle. – Itt vagyok! Ragadok!”

„Kóvályogva robog egy fodros felhő a Fiumei út felett.”

Remélem, ebből a pár idézetből kiderül, mennyire költői szövegről van szó, és az is, hogy milyen mesésen jó ez a gyönyörű kis kötet, aminek remélem, minél előbb lesz folytatása. Én nagyon várom! 

Őrületes kitartás és hatalmas erő, nagyon jó minta a lányoknak

Kertész Edina–Maros Krisztina: A lány, aki orvos akart lenni – Naphegy kiadó

Hugonnai Vilmáról, az első magyar orvosnőről szól ez a gyönyörű képeskönyv, aki egy olyan korban vágyott az emberek gyógyítására, amikor a nőknek még nem volt szabad iskolába járni, pláne dolgozni, pláne abban a társadalmi rangban, amelyhez ő tartozott. Vilma a mai nagytétényi kastély harminc szobájában szaladgált gyerekként. Végigkövethetjük a kevés szöveggel, sok képpel készült könyvben a kis Vilma életét egészen addig, amíg végül sikerült elérnie a célját, és végül ötvenévesen Magyarországon is orvossá avatták.

Iszonyú áldozatok árán szerzett diplomát Zürichben. Látva elhivatottságát, marasztalták volna, ám ő itthon akart gyógyítani, ahol csak szülésznőként dolgozhatott, pedig annyi mindenhez értett, és annyira szeretett (volna) gyógyítani, mégsem tehette meg. Aztán egy szerencsés fordulatnak köszönhetően mégis elvégezhette a magyar orvosi egyetemet is (micsoda megalázó procedúra lehetett ez érvényes orvosi diplomával).

A hiteles történelmi korba elhelyezett pazar képeket Maros Krisztinának köszönhetjük.

Igazi gyönyörűség kézbe venni a könyvet.

Kertész Edina nagyon egyszerűen meséli el Hugonnai Vilma életét, és csak az tudja, mennyire nehéz ezt megcsinálni, aki már próbálkozott hasonlóval. 

A betűméret lehetővé teszi, hogy akár kezdő olvasók is élvezhessék egyedül a könyvet, és remélem, nagyon sok kislány számára ad fogódzót ez a kötet az eleven példán keresztül megmutatva, hogy nőként is érdemes a férfiak uralta világban küzdeni a céljainkért. 

Both Gabi