Örök barátság, jeges eső és rántott pacal – Kicsimmel Olaszba’
Olyan sok ítélet hangzik el a fiatalok geekező szokásaival kapcsolatban, hogy muszáj vagyok némi pozitívumot is felsorakoztatni a másik oldalra, hátha sikerül legalább nullszaldósra kihoznom a dolgot. Úgyhogy elmesélem, hogyan jutottam el Mick Jagger miatt Firenzébe úgy, hogy még a kamasz lányommal való kapcsolatomat is pipecül elmélyítettem. Fiala Borcsa írása.
–
Waiting on a friend
A 15 éves lányomnak eléggé rendhagyó a zenei ízlése… vagy legalábbis két generációnyit el van csúszva. A bő másfél éven keresztül hűségesen kitartó Michael Jackson-rajongását ugyanis egy átmeneti Queen-imádat követte, hogy mindez egy szenvedélyes Rolling Stones „fangörcsölésben” csúcsosodjon ki immáron három éve. A szobája fala a zenekar tagjaival van tüchtigen kitapétázva, és szerintem többet tud az együttesről, mint Mick Jagger leglelkesebb életrajzírója. Természetesen a Facebookon és az Instagramon is követi az összes megtotyakosodott rockandroll arcot, illetve számos Rolling Stones fan page-t is. Így alakult, hogy az egyik ilyen oldalon egy hasonszőrű rajongó ráírt az Insta-sztorijára, ő meg válaszolt, és mire Mick Jagger kettőt pisloghatott és három gyereket legyárthatott volna, máris élénk diskurzusba bonyolódtak a firenzei lánnyal. Eleinte persze csak a közös rajongásuk volt a társalgás témája, hamarosan azonban már személyesebb vizekre is eveztek, megtárgyalva a magánéletük apróbb-cseprőbb örömeit és gondjait.
Tudom-tudom. Ennél a pontnál horgad fel valószínűleg minden jóérzésű és aggódó szülő, amiért hagytam, hogy egyetlen leánygyermekem a neten talált bárkivel ilyen intim kapcsolatba kerüljön. Ó, ha tudnád, hány ismerősöm fogta a hírre a fejét, szervkereskedőket vizionálva, tépte a haját olasz bárokban futtatott gyereklányokat maga elé képzelve, és hányan támadtak rám a felelőtlenségemért! De szeretnék mindenkit megnyugtatni, az olasz csaj, Nataraj, teljesen megbízható, hús-vér és ártatlan nőszemélynek bizonyult Skype-on keresztül is. Cset-csetet, szó szót követett, míg az lett a bimbódzó kapcsolat következő lépése, hogy a lányom születésnapja alkalmából vettem két repülőjegyet Firenzébe, részben, hogy végre élőben is folytathassák az online megkezdett ismerkedést, részben, mert még sohasem jártam Toszkánában. Így jutottam el a világ egyik legromantikusabb városába Mick Jagger farvizén, és amíg a két szédült nőszemély a kapcsolatát mélyítette, én felzabáltam a környéket.
Emotional rescue
A Santa Maria Novella állomáson aztán hirtelen belém hasított a felismerés, hogy ennél jobb ajándékot valószínűleg soha a büdös életben nem fogok tudni adni a gyereknek, ami csak azért szomorú, mert – remélem – még nagyon sok szülinapja van hátra. Tisztára, mint a filmekben: gurulós bőrönd elhajítva az esős peronon, ölelésre lendülő karok, meg két hibbant tinédzser, akik – bár korábban soha nem találkoztak – úgy omlottak nagy visongások és könnyzáporok közepette egymás karjába, mint gyerekkori jó pajtások. Én, aki az online ismerkedésnek inkább a keserűbbik végét ismerem (lásd: Tinder) (és még: Tinder), némi irigységgel figyeltem azt a mérhetetlen természetességet, ahogy a két lány végre élőben folytathatta a neten elkezdett barátságát. Igazán mondom, nem sűrűn szoktam meghatódni, de ez egy rendkívül szép pillanat volt.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Walking the dog
A másik dolog, ami valószínűleg sok mindenkit kihoz a béketűrésből, az az én abszolút kulturálatlan városnézésem. Építész szülők gyerekeként az ősökkel való utazások javarészt hosszú és unalmas múzeumlátogatásokkal, illetve különféle nevezetes épületek igen alapos, szakszerű megtekintésével teltek – és ezt most nem panaszképp, csupán ténymegállapításként mondom. Ilyen előképzettség mellett beletelt egy kis időbe, amíg rájöttem, én az új városokban elsősorban császkálni szeretek, magamba szívva a hely hangulatát, meglesni az embereket, meg megkóstolni mindent, ami nem mozog (vagy max. nagyon lassan – olasz nyugdíjasok, rettegjetek!). A nagy tömegeket és a kígyózó sorokat viszont nagyon utálom. A mostani túránk is javarészt a városnézésről szólt, a képtárakat és templombelsőket mind kihagytuk, helyette végig andalogtunk Pisa, Firenze és Bologna utcáin, miközben annyit beszélgettünk, vitatkoztunk és röhögtünk, amennyit az elmúlt hónapokban – főleg idő híján – nem. Olyan áldott napok voltak ezek, amik megbízható kapaszkodót és fontos kapcsot fognak adni ahhoz, hogy majd a hétköznapokban felbukkanó konfliktusainkat is flottabbul meg tudjuk oldani.
Ha pedig az a tengernyi beszélgetés és szájtépés, amit egy szűk hét alatt lenyomtunk, nem lenne elég az anya-lánya intimitás elmélyítéséhez, akkor a firenzei „nászutas lakosztályunk” mindenképpen kitölti a hézagokat. Az ugyanis így nézett ki:
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Végül pár ötlet azoknak, akiknek megjött a kedve meglátogatni az említett városokat:
– Pisába relatíve olcsón el lehet jutni repülővel, onnan pedig egy óra és nyolc euró Firenze. Ez lett a bázisunk, innen vonattal fél-egy-másfél óra alatt el ott vagy Sienában, Bolognában, Rómában vagy Milánóban, szóval csillagtúrákra szuperalkalmas bázis, arról nem is beszélve, hogy valóban eszméletlen szép és romantikus is, mondom én, aki a romantika és az építészet csodái ellen is be van oltva.
– Ha Firenzében jársz, állítólag vétek kihagyni a hely specialitását, a pacalt. Én eddig kissé idegenkedtem a marha gyomrától, de a „Rómában élj úgy, mint a rómaiak” elvét követve mégiscsak rendeltem az egyik helyen, és mondhatom: fenséges fogásban és óriási meglepetésben volt részem. A zöldséges szószban tálalt csíkok isteniek voltak.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
– Ha hozzánk hasonlóan nem szottyan kedved végigállni a fél kilométeres sort az Uffizi előtt, akkor sem kell lemondanod a kultúráról és az esztétikumról. Kamasz gyerekkel nagyszerűen eltölthető egy fél nap a Pitti palota Boboli zegzugos, szobros, szökőkutas kertjében, de ha a csávóddal/csajoddal mész, akkor sem utolsó helyszín egy romantikus andalgásra.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
– Ha Firenzében jót és olcsón akarsz enni, vagy akárcsak én, te is szereted a piacok ezer színét, ezeregy illatát és kavalkádját, feltétlenül menj a Mercato Centraléba (a Dómtól öt percre található). Kora reggeltől éjfélig nyitva, temérdek különféle fogást lehet végigenni az osztrigától kezdve a rántott pacalon át a szicíliai aranciniig (sült, töltött rizsgombócok). A sarokban zongora, amin bárki játszhat, az egyik végén pedig üvegfalú főzősuli – irtó hangulatos. És nem utolsósorban: van free Wifi!
– Ha hozzánk hasonlóan pórul járnál az időjárással, az egy fok/zuhogó eső kombó, vagy a tűző nap sem kell, hogy visszariasszon Bologna meglátogatásától. Szinte az egész város fedett ugyanis, árkádos utcák tömkelegében bolyonghatsz úgy, hogy nem leszel csurom vizes, és a napszúrástól sem kell félned.
– Végül: ha kamasszal utazol, nagyon fontos mindenki lelki békéje szempontjából, hogy csak olyan helyekre üljetek be enni, inni, ahol van Wifi. Mert semmi sem csillapítja úgy a feldúlt kedélyeket, egyensúlyozza ki a leesett vércukrot, simítja el a konfliktusokat és mutatja a szülőt újra szebb színekben, mint egy fél óra netezés, amikor lehet tudatni a haverokkal, hogy milyen sármos az olasz pincér, roppanós a pizzatészta, és kellemesen ciki a mutterod.
Fiala Borcsa
Az alcímek (természetesen) Rolling Stones számcímek is egyben. Mi más?!
A kiemelt kép a szerző tulajdonában van
