Kit érdekel az Oscar? Na, jó, minket egy kicsit mégis…
Nagyjából úgy vagyok az Oscar-díjjal, mint a divattal vagy a táplálkozástudománnyal: nem bírom ki, hogy ne kövessem, de mindig csak felhúzom magam rajta, és aztán kijelentem, hogy leszarom. Úgysem arról szól, amiről szerintem kellene, nem azokat az értékeket közvetíti, amikben én hiszek. Fontos tehát most is leszögeznem: az Oscar valójában nem is filmszakmai díj, mindenki tudja, hogy elsősorban a bizniszről szól. Nem azok a filmek versenyeznek érte, amelyek az adott évben a legjobban voltak – pontosabban nem feltétlenül csak azok –, és főleg nem azok szoktak nyerni. Ettől függetlenül tekinthetjük jó játéknak, hogy kitaláljuk, melyik fog nyerni – hogy aztán megint azon pufoghassunk, hogy az idős, fehér, amerikai férfiak – akik túlnyomó többségben alkotják az Amerikai Filmakadémia tagságát – miért másra szavaztak. Gyárfás Dorka írása.
–
Míg a világ A kategóriás filmfesztiváljainak (mint Cannes, Berlin vagy Velence) elismeréseit általában azok az alkotások kapják, amelyek formailag (vagy történetmesélésben) valami újat tudnak mutatni, és egy olyan problémára mutatnak rá, ami a világon épp a legégetőbb (vagy minden ember számára örök dilemma), addig az Oscaron a minőségi szórakoztatás a legfontosabb szempont – ezt muszáj tisztán látni, mielőtt az ember félreértené a helyzetet. Az Oscar elsősorban „show and business”, csillogás- villogás, egy kis botrány és nagy kaszálás – még akkor is, ha maga a díj nem jár pénzjutalommal. De ez a lényeg, meg a presztízs, nem pedig az, hogy tényleg létezik-e „legjobb film” egy adott évben, vagy van-e olyan, hogy „legjobb alakítás, legjobb fényképezés”. Nincs, természetesen. De még legjobb öt sincs – ezek mind szubjektív kategóriák.
A gála arról szól, hogy az amerikai filmipar hatalmi struktúrája épp melyik néhány alkotás mögött vívja harcait, melyik stúdió nyomja le a másikat, és melyiknek van nagyobb lobbiereje. Ez az idei mezőnyön is látszik: egy olyan film a legnagyobb befutó (A víz érintése 13 jelöléssel), ami nem több, mint egy klisékből építkező dajkamese. Semmi újat nem tett hozzá a világhoz, de még a filmművészethez sem, így nekem tulajdonképpen mindegy, hányat kap meg ebből. De azért remélem, hogy minél kevesebbet, mert még ebből a limitált merítésből is akad nála fontosabb és jobb alkotás. Az viszont még nekem sem mindegy, hogy idén újra drukkolhatunk magyar filmnek, és hogy a Testről és lélekről a „legjobb idegen nyelvű film” kategóriájában viszont egy erős mezőnyben mérettetik meg – na, ott tényleg fontos kérdéseket boncolgatnak. Úgyhogy kivételesen igyekszem komolyan venni a versenyt, és megjósolni, milyen kimenetele lesz – egyúttal drukkolni azoknak az alkotásoknak is, amelyek számomra Oscar nélkül is értékesek.
Íme, az én szubjektív kedvenceim (vastag betűvel kiemelve) és tippjeim a befutóra (aláhúzva), egy gyors elemzéssel.
Legjobb film:
1. Szólíts a neveden!
2. A legsötétebb óra
3. Dunkirk
4. Tűnj el!
5. Lady Bird
6. Fantomszál
7. A Pentagon titkai
8. A víz érintése
9. Három óriásplakát Ebbing határában
2009-ben hozott az Oscar-szervező bizottság egy új szabályt, mely szerint a legfontosabb kategóriában immár nem öt, hanem akár tíz film is versenyezhet. (A ’30-as években még akár tizenkettő is szerepelhetett ebben a kategóriában.) Ugyanis ha nagyobb a választék, bekerülhetnek akár olyan alkotások is, amik rendhagyóbbak, nincs mögöttük akkora lobbierő, és színesítik a palettát – indokolták a döntést. És milyen igazuk lett. Mindjárt tavaly, amikor a Holdfény című film nyert, egy kis költségvetésű film előzte meg a nagy favoritot, a Kaliforniai álmot. Idén is megtörténhet ez? Szerintem nem. A legnagyobb befutónak most A víz érintése számít, ami klasszikus stúdiófilm, ha nagy sztárok nem is szerepelnek benne. Ami esetleg megszorongathatja, az a vidéki Amerikát ábrázoló, mégis félig brit produkcióban készült Három óriásplakát Ebbing határában – sokak kedvence –, ami csak négymillió dollárral kevesebből készült, mint a riválisa, de ez nem látszik rajta. Ha azonban rajtam múlna a dolog, két „európaibb” film között dőlne el a verseny: a Szólíts a neveden! és a Fantomszál között. Ezek rendhagyó szerelmi történetek, sok-sok egyéb aspektussal, komoly kulturális hátországgal, de szinte kizártnak tartom, hogy a több ezer fős Amerikai Filmakadémia érzékeny legyen a finomságaikra. Ahhoz európai művészeknek kellene alkotnia.
Legjobb rendező:
1.Christopher Nolan (Dunkirk)
2. Jordan Peele (Tűnj el!)
3. Greta Gerwig (Lady Bird)
4. Paul Thomas Anderson (Fantomszál)
5. Guillermo del Toro (A víz érintése)
Az Oscar-gála valójában egy díjszezon utolsó nagy eseménye, amit megelőznek a különböző filmszakmai céhek díjai, a Golden Globe, és a Brit Filmakadémia gálája, a BAFTA. Mivel mindezeken kivétel nélkül Guillermo del Toro nyerte a legjobb rendezőnek járó díjat, így mindenki rá fogad az Oscaron is – és most ne menjünk abba bele, hogy miért. (Mert én sem értem.) Érdekes viszont, hogy ebben a kategóriában egyáltalán nem szerepel a Három óriásplakát Ebbing határában rendezője, Martin McDonagh, úgyhogy ha engem kérdeztek, del Toro egyetlen riválisa a Dunkirk rendezője, Christopher Nolan lehet, aki szintén nagy hollywoodi kedvenc. (Én nem igazán szeretem, mert szerintem lélektelen.) Akinek viszont drukkolok, az a Fantomszál alkotója, Paul Thomas Anderson, akinek minden filmje egy új univerzum, és mindegyik fantasztikusan kidolgozott, átgondolt, tökéletesen megkomponált világ – így a Fantomszál is. Szerintem jelenleg a világ egyik legnagyobb rendezője.
Legjobb férfi főszereplő:
1. Timothée Chalamet (Szólíts a neveden!)
2. Daniel Day-Lewis (Fantomszál)
3. Daniel Kaluuya (Tűnj el!)
4. Gary Oldman (A legsötétebb óra)
5. Denzel Washington (Roman J. Israel, Esq.)
Ez az a kategória, amelybe állítólag idén csak azért nem került be James Franco, mert a jelöltállítás utolsó pillanataiban robbant a hír, hogy fiatal lányokat molesztált. Ehhez képest Gary Oldman viszont nemhogy részt vehet a versenyben, de az egyik legnagyobb esélyese a díjnak, pedig róla is keringtek olyan hírek, hogy az első feleségét a két közös gyerekük jelenlétében bántalmazta. (Nemrég mégis a Time’s up! mozgalom támogatójaként vette át a Golden Globe-díjat.)
Gary Oldman azonban mára nem az a féktelenül szenvedélyes művész, aki egykor volt, hanem érett ember, aki igyekszik úgy nyilatkozni, hogy még a különvéleményét is kulturáltan csomagolja be, nehogy kiverje vele a biztosítékot. És nem mellesleg, Guillermo del Toro mellett végigtarolta a díjszezont. Mivel tudjuk, hogy az Oscaron a nagy testi átalakulással járó alakítások mindig előnyt élveznek (márpedig Churchill szerepe ezt megkövetelte tőle), ezért valószínűleg ez még azt is kiüti, hogy Daniel Day-Lewisnak viszont a Fantomszál lehet az utolsó filmje, és az utolsó nagy alakítása. Én végül is bármelyiket megérdemeltnek tartom, még a fiatal Thimothee Chalamet jelölését is, aki elementáris tehetségről tett tanúbizonyságot a Szólíts a neveden!-ben. De neki még lesznek nagy dobásai.
Legjobb női főszereplő:
1.Sally Hawkins (A víz érintése)
2. Frances McDormand (Három óriásplakát Ebbing határában)
3. Margot Robbie (Én, Tonya)
4. Saoirse Ronan (Lady Bird)
5. Meryl Streep (A Pentagon titkai)
Nagyon csodálkoznék, ha ezt a díjat nem Frances McDormand vinné haza, aki valóban Hollywood egyik legjobb színésznője, összesen hatszor jelölték Oscarra eddig. (És ebből egyszer nyerte csak meg.) Meryl Streepnek bérelt helye van a kategóriában (ez a huszonegyedik jelölése), de nem hinném, hogy megszorongatja, és Margot Robbie is egyelőre beérheti azzal, hogy áttörte a falat, és végre komolyan veszik színésznőként. Sally Hawkins ugyan egy egészen különleges színésznő, és A víz érintése lobbiereje mögötte van, de meglepetés lenne, ha őt díjaznák. Az én favoritom Saoirse Ronan, aki bámulatosan alakult át fiatal ír nőből kaliforniai kamaszlánnyá a Lady Bird című filmben. Nem olyan látványos, mint a többi szerep, de valóban kivételes alakítás.
Legjobb férfi mellékszereplő:
1. Willem Dafoe (Floridai álom)
2. Woody Harrelson (Három óriásplakát Ebbing határában)
3. Richard Jenkins (A víz érintése)
4. Christopher Plummer (A világ összes pénze)
5. Sam Rockwell (Három óriásplakát Ebbing határában)
Tessék, itt az idei kiakadásom: hogy lehet, hogy ebben a kategóriában nem kapott helyett a Szólíts a neveden! másik főszereplője, Armie Hammer? Állítólag azért, mert a film másik mellékszereplőjével, Michael Stuhlbarggal – aki egy sokkal kisebb szerepben nyújtott szintén emlékezetes alakítást – kiütötték egymást, végül egyikük sem került be. Egymás ellen indulhat viszont a Három óirásplakát Ebbing határában két mellékszereplője, akik közül idén Sam Rockwellnek áll a zászló – joggal. Közte, és a Kevin Spacey helyébe beugró Christopher Plummer között dőlhet el a verseny – ha csak meglepetésre ki nem derül, hogy az Amerikai Filmakadémia tagjai nagy számban látták a Florida Project című kis független filmet, és régi nagy mulasztásukat nem pótolják azzal, hogy Willem Defoe-ra szavaznak. Erre azért kevés esélyt látok. Remélem, Christopher Plummeré lesz a díj, aki akkor is megérdemli, ha az egész történet bűzlik, ahogy A világ összes pénzébe utólag bekerült. De végül aztán mégis csak miatta érdemes megnézni azt a filmet.
Legjobb női mellékszereplő:
1. Mary J. Blige (Mudbound)
2. Lesley Manville (Fantomszál)
3. Octavia Spencer (A víz érintése)
4. Allison Janney (Én, Tonya)
5. Laurie Metcalf (Lady Bird)
Bár az amerikai filmes szakírók egyöntetűen rajongtak Mary J. Blige színészi alakításáért is a Mudbound című filmben (mi egyelőre nem láthattuk), azt talán senki nem kérdőjelezi meg, hogy idén ezt a díjat Allison Janney fogja elvinni az Én, Tonyában játszott hátborzongató anyafiguráért. Látványos alakítás is, de közben mély és tartalmas – abszolút megérdemli az elismerést, ahogy ez a sokat próbált, kiváló karakterszínésznő is azt, hogy egyszer rá vetüljön a reflektorfény. Azt azért még említsük meg, hogy Gary Oldman volt felesége, Lesley Manville jelölése is szép gesztus, nemcsak azért, mert a Fatomszálban nyújtott játéka első osztályú, hanem azért is, mert közös gyereküknek, Alfie-nek mekkora élmény lehet, hogy idén mindkét szülőjének drukkolhat az Oscaron!
Legjobb idegen nyelvű film:
1.A Fantastic Woman (Chile)
2. Testről és lélekről (Magyarország)
3. The Insult (Libanon)
4. Szeretet nélkül (Oroszország)
5. A négyzet (Svédország)
Hogy kinek drukkolok, nem lehet kérdés, viszont azt is hozzá kell tennem: csupa jó filmmel kell megküzdenie, amelyek mind egy-egy fontos társadalmi kérdést vetnek föl. Sőt, már a tágabb mezőnyben, a kilenc legjobb alkotásban (amiből a végső ötöt kiválasztották) is további értékes alkotások szerepeltek, ezek ugyanúgy megérdemelték volna a jelölést. Nincs mese, Enyedi Ildikó mellett most érvnek számít, hogy az egyetlen női rendező, és talán az is, hogy nem egy megosztó témát dolgozott fel, hanem egy különleges lírai filmet készített.
A svéd A négyzet ugyanis elijesztheti az amerikai szavazókat azzal, hogy túlságosan intellektuális, miközben az európai liberális álszentségre reflektál. Az orosz Szeretet nélkül kegyetlenül élesen szembesít a diktatúrában élő felnőttek önzésével. A chilei A Fantastic Woman pedig az amerikai ízléshez képest talán túl finom eszközökkel beszéli el egy transznemű kitaszítottságát. A libanoni alkotás (The Insult) is egy újabb színt visz a társadalmi kérdések palettájára: a menekültválságból adódó közel-keleti feszültséget ragadja meg, így az is érdekes lenyomata a mai korunknak. De talán épp attól, hogy Enyedién kívül mindegyik film politikai kérdéseket boncolgat, lehet, hogy megosztják a szavazatokat, és beslisszolhat köztük az Oscar-szoborért a földi élet szépségét, és a szerelmet ünneplő Testről és lélekről.
További díjak
Félek, hogy a további kategóriák csak az elvetemült filmrajongókat foglalkoztatják, így nem húznám az időtöket a legjobb adaptált és eredeti forgatókönyv, a legjobb operatőr, vágás, hangkeverés, hangvágás, jelmez, díszlet, smink, zenei aláfestés vagy épp betétdal kategóriájának külön ismertetésével, csak azt árulom el, kinek szeretnék elismerést.
Azt remélem, ha már rendezőként nem jelölték, forgatókönyvíróként kap egy díjat Martin McDonagh a Három óriásplakát Ebbing határábanért, vagy ha ő nem, akkor Greta Gerwig a Lady Birdért. Ha a Szólíts a neveden! nem is esélyes a legjobb film díjára és a férfi főszereplők között, azért a legjobb adaptált forgatókönyvért mindenképp megérdemelné a szobrot, annál is inkább, mert ezzel aláhúznák, hogy kilencvenévesen(!) is lehet az ember aktív alkotó, és még mindig tehetséges művész – főleg akkor, ha James Ivory-nek hívják.
Bár az operatőri kategóriának először van női jelöltje Rachel Morrison személyében, én kivételesen nem neki drukkolok, hanem a szakma élő legendájának, Roger Deakinsnek, aki a Magyarországon forgatott Szárnyas fejvadász 2049-et fényképezte. Szinte hihetetlen, hogy ez a hatalmas művész még nem kapott soha Oscart, pedig már tizenharmadszorra jelölik! Ha idén is elhappolják előle, komolyan mondom, beírok.
És bár értem, hogy A víz érintése látványa sokakat lenyűgöz, mert olyan színes-szagos-eklektikus, de szerintem sokkal komolyabb teljesítmény van a kifogástalan ízléssel megalkotott A legsötétebb óra vagy a Fantomszál látványában – úgyhogy ezek díszlet- és jelmeztervezőjének drukkolok inkább. Sminkben pedig kizárt, hogy ne a Churchill-maszk megalkotója vigye a pálmát, mert – ahogy korábban írtam már – ilyen lélegző tokát én még életemben nem láttam.
De most veszem észre, máris kezdem belehajszolni magam abba, hogy egy-egy kategóriában kijelölöm a megfellebbezhetetlen favoritjaimat, hogy aztán március 4-én éjjel megint keserűen csalódjak. Ácsi! Legyen idén úgy, hogy csak mosolygok az egészen. Éljen, akárki nyer – a filmtörténetbe úgysem azok vonulnak be, akik az Oscar-díjat kapták (vagy nem feltétlenül ők), hanem azok a filmek, amelyek kiállják az idő próbáját – ami persze csak hosszú távon dől el. Az meg, hogy kinek melyik alkotás érinti meg a szívét, és az életéhez melyik tud hozzászólni, úgyis a legbelsőbb személyes ügyünk. Nem kell hozzá csinnadratta, fény és parádé, csak két óra elmélyült figyelem.
Gyárfás Dorka
Kiemelt kép: Testről és lélekről (Inforg-M&M Film, 2017)