–

Itt mindig történik valami

Két évvel ezelőtt az tette emlékezetessé – és egyben szégyenletessé – az Oscar-gálát, hogy egyetlen fekete jelölt sem került a legfontosabb kategóriákba, így a színes bőrű művészeket egyedül Chris Rock képviselte, aki ironikus módon épp abban az évben látta el a műsorvezetői feladatokat. Tavaly attól volt hangos a sajtó, hogy az Oscar történetének legnagyobb bakija esett meg épp a legfontosabb díj kihirdetésekor: Faye Dunaway és Warren Beatty rossz borítékot kapott, így a legjobb film kategóriájában nem az igazi nyertes nevét mondták be, hogy pár perccel később minden idők legkínosabb pillanatait éljék át, amikor helyre kellett hozni a malőrt.

Idén pedig számíthatunk rá, hogy a feminista ügy követel magának figyelmet a film ünnepén – még úgy is, hogy a több ezer fős Amerikai Filmakadémia már előre gesztusokat tett a női alkotók felé a jelöltállításkor. Bizonyára hozzátok is eljutott a hír, hogy az Oscar történetében először jelöltek női operatőrt a legjobb öt közé (Rachel Morissont a Mudbound című filmért), és Natalie Portman pár héttel ezelőtti epés megjegyzése után, amit a Golden Globe-díjkiosztón tett a rendezői kategória kizárólag férfi jelöltjeire, az is nagy szám, hogy az Oscaron ebbe a kategóriába is bekerült egy nő (Greta Gerwig a Lady Bird című filmjével).

Megjegyzem, mi, magyarok is büszkék lehetünk arra, hogy a legjobb külföldi film kategóriájának egyetlen női jelöltjét épp mi adjuk: Enyedi Ildikót, a Testről és lélekről című filmjével. De számunkra is tanulságos, hogy a valaha volt összes magyar Oscar-jelölés közül (amiből csak ebben a kategóriában volt már kilenc korábbi – Fábri Zoltán Pál utcai fiúkjától Szabó István négy filmjéig), ő az első női jelölt, holott nálunk azért komoly múltja van a női filmeseknek: Enyedi Ildikó előtt Gyarmathy Lívia, Elek Judit és Mészáros Márta is nemzetközileg elismert alkotók voltak – csak épp az Amerikai Filmakadémia ignorálta őket.

Jó példával elöl járni 

Az első női Oscar-jelölt operatőr, Rachel Morrison azt hangsúlyozta a hír hallatán a Hollywood Reporter újságírójának, hogy az egész a nők önbizalmán is múlik. „A nők felkészültsége nem kérdés, csak az, hogy mernek-e önmagukért tenni. Nemcsak az operatőri szakmában, hanem máshol is. Elhisszük-e magunkról, hogy bármire képesek vagyunk? Számomra egy film fényképezése az érzelmek képi megjelenítéséről szól – vagyis olyasmi, amiben a nők eredendően jobbak.”

Mégis, az operatőri szakma tényleg hagyományosan férfi mesterség, ami persze azért alakulhatott így, mert a régi, nehéz kamerákat komoly fizikai kihívás volt mozgatni. Bár ez a technika fejlődésének köszönhetően mára megváltozott, az operatőrök között még mindig nagyon kevés a nő – különösen Amerikában. 

„Nézzük a statisztikát!” – mondja Morrison. „Ha az operatőröknek mindössze két százaléka nő, nem meglepő, hogy eddig nem kerültek az Oscar-jelöltek közé. Én igyekszem minél több női munkatársat magam köré gyűjteni, nemcsak a kameracsapatba, de a stáb többi posztjára is, hogy egyre többen legyünk. Ez a jelölés azt az üzenetet hordozza számomra, hogy nem lehet minket megállítani.”

Az egyetlen női rendező a legjobb öt között szintén úgy nyilatkozott, hogy ezzel másoknak szeretne példát mutatni. „Régóta szerettem volna rendezővé válni, és ebben rengeteg bátorítást jelentettek nekem azok a nők, akik előttem jártak. Amikor Kathryn Bigelow-t láttam, ahogy megkapta az Oscar-díjat (2010-ben „A bombák földjén” című filmért – a szerk.) vagy Sofia Coppola jelölését (2004-ben az „Elveszett jelentésért”), az mindent jelentett nekem.

Remélem, az én jelölésem is inspirációt ad lányoknak és nőknek ahhoz, hogy elkészítsék a maguk filmjét.”  

Távol az egyenlőségtől

Ehhez hozzá kell tennünk, hogy az amerikai filmszakmában valóban óriási az elmaradás a nemi egyenlőség tekintetében. Martha Lauzen, a Center for the Study of Women in Televison and Film, vagyis a nők film- és tévéipari helyzetét vizsgáló központ vezetője nemrég ismertette az adatokat az elmúlt év eredményeiről, és eszerint a legtöbb bevételt hozó 250 filmnek mindössze 18 százalékában vett részt női alkotó a legfontosabb pozíciók valamelyikében (producer, executive producer, rendező, operatőr, forgatókönyvíró, vágó), ami megegyezik a húsz évvel ezelőtti aránnyal. Semmit nem fejlődött a helyzetünk. Ma is mindössze 11 százalék a női rendezők és forgatókönyvírók aránya, 25 százalék a női producereké, 16 százalék a vágóké, és négy százalék az operatőröké az amerikai filmekben. (Magyarországon valószínűleg jobb az arány.) 

Ezért is mondja Greta Gerwig, hogy az ő elismerése „fejlődést jelent, és azoknak a fantasztikus nőknek a munkáját is magába foglalja, akik sokat tettek azért, hogy egy nap, mondjuk, 2020-ban az Amerikai Filmakadémia felerészben nőkből álljon. Mert akkor talán ahhoz is közelebb kerülünk, hogy a filmek felét nő rendezze – szerintem ezt kellene megcéloznunk.”

Ehhez tegyük hozzá, hogy Gerwiget ráadásul nemcsak rendezőként jelölték, hanem a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriájában is, amiben alkotótársként egy másik nő is szerepel: Emily V. Gordon, aki a férjével, Kumail Nanjianival együtt írta a Rögtönzött szerelem című filmet. És a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriájában is helyet kapott egy nő: Dee Rees, aki a Rachel Morrison által fényképezett Mudbound című filmet jegyzi társforgatókönyvíróként. Sokan méltatlankodnak amiatt, hogy ő nem került be a rendezői kategóriába, pedig színes bőrű nőként ez még nagyobb szenzáció lett volna (ugyanis ilyen még sosem volt), de talán valamelyest kárpótolja őket, hogy az egyik színésze, Mary J. Blige viszont jelölést kapott a legjobb női mellékszereplő, és a legjobb betétdal kategóriájában.

Karin Roland, az UltraViolet nevű feminista szervezet kampányfőnöke ezt nyilatkozta az Oscar-jelölések nyilvánosságra hozatala után: „Eljött az idő, hogy az Oscar-gála kiálljon a nők helyzetéért Hollywoodban, és demonstrálja elkötelezettségét irántuk. Ebben sürgős és fontos lépés lenne, ha idén csak női díjátadók lépnének színpadra” – mondta ezt arra utalva, hogy pár héttel ezelőtt, a SAG Awardson (az amerikai filmszínész szakszervezet díjkiosztóján) csak nők adtak át díjat, és bár az ünnepségnek azelőtt sosem volt műsorvezetője, idén Kristen Bellt kérték fel erre a feladatra. Ő pedig nem hagyhatta ki, hogy már a megnyitó beszédében ne álljon ki a Time’s Up és a #metoo mozgalom mellett.     

Sztárok és mozgalmárok

Ez a másik, amire bizton számíthatunk az idei Oscar-gálán: hogy a zaklatási ügyek hatása valahogy itt is érvényesül majd. Ezt Jimmy Kimmel, az idei show házigazdája is megígérte, bár a csapata még dolgozik rajta, milyen megközelítésben viccelődjön (vagy ne viccelődjön) a témával. Mindenesetre Kimmel biztosította a Washington Post munkatársát, hogy „ha csak nem csapódik aznap egy atomfegyver Sacramentóba, az ügy terítékre kerül”.

Az Amerikai Filmakadémia már óvatosabb volt: többek szerint azért nem kapott jelölést James Franco a legjobb főszereplő kategóriájában, mert még nem tisztázta magát a zaklatási ügyekben, melyeket több tanítványa indított ellene a Twitteren. És a show szervezői is aggódnak, ezért nem engedik, hogy a hagyományoknak megfelelően a legjobb női főszereplő ketagória idei nyertesének a legjobb tavalyi férfi főszereplő adja át a díjat, az ugyanis Casey Affleck lenne, akit szintén zaklatással vádoltak volt kollégái (történetesen egy női producer és egy női operatőr). Valószínűleg elképzelték, mi lenne, ha Afflecknek véletlenül épp a szókimondásáról híres Frances McDormandnek kellene átadni a díjat, aki nyilván nem hagyná szó nélkül a dolgot. Tavaly már ügy lett abból is, amikor ő vehette át a szobrot Brie Larsontól, aki nem volt hajlandó megtapsolni őt, ugyanezen okból kifolyólag. 

Hogy a két mozgalom, a Time’s up és a #metoo mire készül, egyelőre nem tudni. A Golden Globe-gálán elérték, hogy majdnem minden színésznő fekete ruhában érkezzen az eseményre, de ezt még egyszer nem fogják eljátszani. De már az is komoly változás, hogy a színésznők elkezdtek beszélni és gondolkodni arról, milyen szerep jutott nekik ezeken a gálákon. Eva Longoria például ezt nyilatkozta a New York Timesnak:

„Évekig velünk, nőkkel adták el a díjkiosztó gálákat: a mi ruháinkkal, színeinkkel, szép arcunkkal és csillogásunkkal. Ez alkalommal nem várhatja el a szakma, hogy csupán illegessük magunkat.”

Ennek előjeleként a Golden Globe-gálára már több színésznő – például Michelle Williams és Meryl Streep – nem férfi partnerrel, hanem egy-egy aktivistával érkezett, és a vörös szőnyegen készült interjúkat igyekezett a külsejükről az általuk fontosnak tartott ügyre terelni.

Nem könnyű a dolguk, hiszen a csillogás még mindig első számú kötelességük, de talán tényleg elindul valami változás, ami a sztárokat is felszabadítja a régi rendszer által rájuk szabott szerepek alól, és felelős, másokért is kiálló példaképekké teszi. Ha a mi ízlésünkhöz képest néhol túlzásokba is esnek, ők legalább elérnek vele valamit.

Gyárfás Dorka

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/ Mirko Fabian