–

Nem tudom, mit mond ez el a személyiségemről, de én már sütöttem el éles helyzetben Erin Brockovich-idézetet („és amíg egy seggem van, nem pedig kettő, azt veszek fel, amit akarok!”). A barátaimmal is elég gyakran dobáljuk egymásnak a filmes referenciákat, mert néha egy rövidke jelenet jobban kifejezni a mondanivalónkat, mintha hosszan elmélkednénk valamiről.

Szentesi múltkori cikke nyomán gondolkodtam el azon a szokásomon, ami eddig nem is igazán tudatosult bennem: ha valami gebasz van, nagyon gyakran találom magam a YouTube-ra tapadva, amint filmrészleteket nézek. 

Többnyire ugyanazokat.

Úgy alakult, hogy bizonyos filmek bizonyos jelenetei remekül hatnak, ha egy kis motivációra, erőre, jókedvre van szükségem, úgyhogy arra gondoltam, összeszedek néhányat, hátha nektek is beválik ez a módszer. Sokfélét válogattam, de azért az nem lep meg, hogy többnyire női karakterek állnak a középpontban, nemritkán olyan helyzetekben, amelyekben mi is elég gyakran találjuk magunkat. (A „te úgyse értesz a focihoz, hát hiszen nő vagy” például visszatérő elem, de helyettesítsétek be bármilyen, férfiasnak mondott szakterülettel, és tudtok vele azonosulni…)

Íme, néhány az én erőt adó filmjeleneteim közül:

1. „Az én munkámban nincsenek hézagok”

Ez a mondat az Erin Brockovich – Zűrös természet című filmben hangzik el. Ez, mondjuk, az én önéletrajzi filmem címe is lehetne, de ez most mindegy.

A film egyik kulcsjelenete: a szomszédos üzem káros egészségügyi hatásaitól szenvedőkért küzdő Erin öntudatra ébredése. Amikor a mocskosul sok pénzt kereső, karót nyelt ügyvédkisasszony lesajnálón le akarja nyúlni az elvált, többgyerekes, csóró anyuka vérverejtékes munkájának eredményét, Brockovichban elszakad valami, és kitör a vulkán, amelynek tombolását olyan szórakoztató végigkövetni, hogy arra nincsenek is szavak.

Akinek valaha is próbálták már elorozni a munkáját vagy nézték le a munkahelyén, az egészen biztosan libabőrös lesz tőle.

2. Sisterhood a gyakorlatban

A Női Szervek elég furcsa film, hol borzalmas, hol borzalmasan jó. De ez a jelenet egyszerűen tökéletes.

Sandra Bullock karaktere bevédi a folyton kigúnyolt (és egyébként finoman szólva is különc) Melissa McCarthy alakította főszereplőt. Valahogy így néz(ne) ki a sisterhood a gyakorlatban. (A mutogatós produkciót a végén egyébként magam is alkalmazom néha, remekül beválik.)

3. Hé, otthon vagy!

A Majdnem híres az egyik kedvenc filmem. Nem tudom, hányszor láttam, de képtelen vagyok megunni, nyilván azért, mert a hivatásomról szól. A tizenéves srác azt kamuzza, hogy híres könnyűzenei újságíró, és a neves lap felkéri, hogy kísérje el turnéra a sztárzenekart. A fiú elszökik otthonról, és végignézi, milyen a szex, drog, rock & roll szentháromságában kiégett rocksztárok élete.

Vicces, megható és néhol elgondolkodtató film ez, épp jó arányokkal. Ez a jelenet pedig a teljes összeomlást követő feloldás: az öntudatlanra LSD-ző frontembert összeszedik a buli után, a turnébuszban pedig megtörténik a csoda. Kell hozzá egy zenekar, néhány groupie, és Elton John Tiny Dancer című dala. (Én nem bőgök, te bőgsz!)

4. Őrültek egymás közt

A Napos oldal szintén magasan trónol a kedvenc filmjeim listáján, és hát ennél mesteribben komponált csúcsjelenetet nehéz volna elképzelni.

A stikkes sportfogadót alakító Robert de Niro kiakad, amiért a még stikkesebb fia (Bradley Cooper) balszerencsét hozott neki azzal, hogy a stadionban szurkolás helyett bunyózott, és bevitték a rendőrök. De Niro így konkrétan eljátszotta a család vagyonát. Ebbe a vitába robban be a csalódott Jennifer Lawrence, akit Cooper karaktere faképnél hagyott. A színészi játék magával ragadó, de számomra inkább a helyzet maga az, ami erőt ad: ahogyan Tiffanyról kiderül, milyen penge a férfiak közt, és a végén egy kicsit mindenki beleszeret.

5. Hiba. Naaaagy hiba!

Egy igazi klasszikus a Micsoda nőből: az utcalány szeretne szépen felöltözni, pénze is van hozzá, de az elegáns üzletben ridegen elutasítják. Aztán másnap, immár kifinomultan és elegánsan, visszamegy egy kis revansért. Nem sokkal azután, hogy Pestre kerültem, engem nagyjából hasonló modorban utasítottak el egy körúti ruhaüzletben, amikor állásra jelentkeztem hozzájuk. Azóta fontolgatom, hogy egyszer visszamegyek a legszebb ruhámban, és beköszönök.

6. Csokis pite, muhaha

Hát, én ezt nem is részletezném, a Segítség című film (és könyv!) csodálatos. Akinek pedig volt már valaha is elviselhetetlen főnöke, az tutira visongva röhög azon, ahogyan a megalázott házvezetőnő visszavág.

7. Nyálas, és? Imádom!

Sok minden van A szív bajnokai című filmben, ami miatt szeretni lehet: Sandra Bullock élete alakítása például. Ahogyan odatipeg a hófehér dizájnerszoknyában a pályára, és egy laza fenékpaskolás után két percben megoldja, amire az edző képtelen. Ahogyan pikk-pakk elmagyarázza ennek a nagyon bonyolult játékhelyzetnek a lényegét, rácáfolva a hímsoviniszta sztereotípiákra.

A legfontosabb mégis az, hogy úgy bánik Michael Oherral, ahogyan arra a fiúnak szüksége van ahhoz, hogy kibontakoztathassa a tehetségét. Szerintem sokan vagyunk, akik bármit megadtunk volna az ilyen bánásmódért gyerekkorunkban. A film egyébként valós történeten alapul, Michael Ohert tényleg örökbe fogadta egy kőgazdag fehér család, és őt tényleg draftolták az NFL-be.  (A videó végén sajnos nem látszik, hogy Oher konkrétan kitolja a pályáról az ellenfelét.)

8. Milyen hangnemben?

Szó szerint kívülről tudom, mégis újra és újra megnézem. Az Ének az esőben kulcsjelenete: a borzalmas hangú, hisztérikus filmsztár leleplezése. A kollégák és a producer szándékosan űznek gúnyt az aljas és manipulatív Lina Lamontból, és végre elismerik az őt „szinkronizáló” Kathy Seldont.

Nem nagy dolog, de azért sokan örülnének, ha nem azokat ismernék el, akik helyett ők végzik a piszkos munkát.

9. „Ne hagyd, hogy elvegyék az álmod!"

Amikor az apuka tetten éri magát, és észreveszi, hogy épp a fia szárnyait nyirbálja. Aztán önkritikát gyakorol. A múltkori Horger Antal-cikkünk óta tudom, hogy nem vagyok egyedül, mindannyiunknak vannak súlyos eltanácsolós sztorijai. A boldogság nyomában nem más, mint erőleves a léleknek, de ez a jelenet külön szupercuki.

10. „Öveket becsatolni! Rázós éjszakánk lesz!”

Bette Davis az ikonom, a Mindent Éváról című film pedig maga a tökély. Ha egyszer (megint) az idegösszeomlás szélére keverednék, ilyen okosan, méltósággal és szórakoztatóan szeretném viselni, ahogyan Davis karaktere ebben a jelenetben.

A dráma alapkonfliktusa, hogy az idősödő színésznő (Davis) körül megjelentek a fiatal üdvöskék, akik a helyére pályáznak – a színházi szálakat mozgató férfiak pedig nem a fejükkel gondolkodnak, ha a szereposztásról van szó. Davis karaktere próbálja a víz fölött tartani a fejét, és közben persze elegánsan beszól mindenkinek, akit árulónak érez. Aztán persze épp az szúrja hátba, akinek a legtöbbet segített. Bónusz: a fiatal Marilyn Monroe, rengeteg öniróniával.

 Csepelyi Adrienn

Kiemelt kép: Majdnem híres (2000) című film