–

Uzsonna a magasságban

A „hozsanna a magasságban” című sornál egyik olvasónk mindig kémlelte a templom mennyezetét, hogy hol van már az az uzsonna, és mikor jön elő a magasságból.

Aki ételt, italt adott, annak neve legyen ÁRON. (Ám legyen!)

Áldd meg, amit HAPTÁK népünk! (Most is eléggé haptákban áll a nép, tehát elég pontos ez a félrehallás.)

EGYSZEMŰ pásztor, jöjj közelebb! (A Fel, nagy örömre refrénje így hangzik: „Egyszerű pásztor”.)

Atya, fiú, SZEKRÉNYBEN… (Szegény Szentlélek hol marad?)

Betlehembe siet a MEDVE. (Azaz: „Betlehembe sietve menvén”…)

Pásztorok, pásztorok örvendezve SÍELNEK. (Pedig inkább sietnek…)

Szűz Mária állJON BODON, aranyos ruhában. („Szűz Mária áll jobbodon aranyos ruhában”.)

Margit LIBÁI DEVECSERIG szállnak, de az is lehet, hogy „Margit imái vezekelve szállnak”.

És végül jöhet a „HEJEHUJA” (a halleluja helyett).

A part alatt három varjúka száll

Ezek a varjúkák nagyon érdekes dolgokat csinálnak... kaszálnak, sőt szállnak is.

Az Ég a város című kánont mindenki ismeri. Ebben szerepel az a sor, hogy „Jaj, de messze a kanális.” Ezt hallotta félre egy olvasónk, és évtizedekig nem értette, miért baj az, ha messze van a KANÁL IS. (És a villa meg a kés hol marad?)

Hallgat a Gergő, pedig Gryllus Vilmos valójában azt énekli, hogy „Hallgatag erdő”.

Icipici GAZ egér (biciklizik az az egér). (A Száraz tónak nedves partján című dalból idéztünk.)

„MÉN a szekér, majd a malomba ér” (De mit keres egy MÉN ((ló)) a malomban?)

Vágtat a Péter, jó reggelt! (A Pál, Kata, Péter című dalt már a korábbi cikkünkben is idéztük, remek alapanyag a félreértésre.)

Szánd meg hát, szomorú szívem, úgysincs más, kibaszott velem

Demjén Ferenc dalának szövege így szólna helyesen: „Szánd meg hát, szomorú szívem, úgysincs más vigaszom nekem” – de hát, mit csináljunk, ha olvasónk ezt úgy értelmezte, hogy a szerelme kibaszott vele. Megesik az ilyesmi…

Évek szállana KANYÁRI fák alatt. – Nagyon sok környékbeli azt hitte gyerekkorában, hogy a Tiszakanyár nevű település fáiról van szó, pedig valójában „évek szállanak a nyári fák alatt”.

Lélek RÉPA lajtorján

Weöres Sándor csodás versei sok félreértésre adhatnak okot. A Csiribiri-csiribiriben a „Lélek lép a lajtorján” sorában a „lép a” „répa” lett, de így is szép.

Ugyanebben a versben egy olvasónk úgy értette gyerekkorában, hogy: SZIKLÁT ROBBANT, TÁNCOT HÁNY. Valójában így hangzik: „szikrát lobbant, lángot hány”.

A Bóbitában pedig „Törpe királyfi A LÁNYA” (Hogy is lehetne királyfi a lánya valakinek, de mindegy, hiszen itt Törpe király fiáról és lányról szól a verssor.)

Illa berek, náda KEREK (vagy szögletes?).

Cérnára, cin EGÉRRE… Nagyon sokan gondoltátok azt, hogy nem „cérnára-cinegére”, hanem egy cin(cogó) egérre kell ráugrania annak a macskának. És tényleg! Így is teljesen értelmes!

„Rabok voltunk mostanáig, kárt OKOZTAK ősapáink”. Petőfi Sándor Nemzeti dalát így fordította le magában egy kisfiú. Lehet, hogy igaza volt, és mégsem „kárhozottak ősapáink”?

Ha már Petőfi, akkor a Szeptember végén című versét is félreértelmezte valaki gyerekkorában: „Már hó takará el a VÉCÉTETŐT!”. Pedig a bérci tetőről volt szó.

– Hányingered van? – Kettő…

…Pedig abból még egy is sok!

Egyik olvasónk anyukája már nem volt fiatal, amikor megtudta, hogy a KOMOLY felhők bizony: gomolyfelhők.

A TÚRÓMADÁR nagyon érdekes képződmény, igaz, hogy valójában turulmadárnak hívják, de ez a gyerekeket cseppet sem zavarja.

Volt olyan közületek, aki soha nem kért az AVAS VÍZ-ból, amikor szénsavas vízzel kínálták?

Ne csapkodd, ez nem olajtó! (Azaz: ólajtó).

Rendőr az angyal…

… vagy mennyből, nem mindegy?

Minden gyerek vár, ha vár. (Vagy talán „várva vár”, de így is jó. Lehet, hogy van olyan gyerek is, aki nem várja a nagyszakállú Télapót.

Télapó itt van, hó a subája, jég a cipője, REND A SZOBÁJA… (Oké, valójában „leng a szakálla”, de egy rendes gyerek másra asszociál, lehet, hogy rendet tett a szobájában, és csak azután látogatta meg őt a rendmániás Télapó.)

Piros alma, ANYARÁG! (Micsoda zseniális anagramma!)

A LOLKÁS Mikulással sem találkoztatok még? De a nótás Mikulással talán már igen…

A „Ki nyer ma?” egyik olvasónk szerint egy szlovák nemzetiségi műsor volt valójában, de nem értette, miért kell a klasszikus zenéket felismerni benne.

Volt olyan kisfiú is, aki a halhoz TARTÁLYmártást kapott. Ízlett neki!

Az „Ej, te bunkócska, te drága” kezdetű mozgalmi dalban szerepel a „sihedernyi koromban”, ez bizony elég szerencsétlen kifejezés, az egyik olvasónk az egykori Szovjetunió térképét böngészte órákon át, és a SIHEDER NYIKOROM nevű települést kereste. Mindhiába.

A „SÁRKÁNYFEJ, kegyes nép” remélem, mosolyog, ezen a poénon. („Serkenj fel, kegyes nép!” – tényleg serkenj fel, kegyes nép, le kellene vágni a sárkány fejét!)

A Skála-Kópé dalába is beüggettek a lovak, méghozzá így: Szívem mindig a vásár LÓKÉ.

Nem tudom, láttatok-e már hurutos lépcsőt, mindenesetre az egyik olvasónk gyerekének LÉPCSŐhurutja volt légcsőhurut helyett.

Hogy van-e vörösHANGYA a HARISNYÁBA', azt nem tudom, de vöröshagyma még van a tarisznyába' – a népdal szerint.

A rumkivonat pedig KRUMPLIVONAT lesz, ha egy gyerek hallja ezt a szót.

Az amuri partizánok hirtelen ÚRI partizánokká lettek. Bár emlékeim szerint a mozgalmi dalokban nem igazán kultiválták az urakat.

Na, hát, most ennyi, de szerintem tudjuk még emelni a tétet, ugye? Várom a kommenteket, hátha felvidítjátok ezt a szomorú januárt! 

Pisztácia! Vagyis, bocsánat! Viszlát, szia! 

Both Gabi

Ha még nem olvastad, akkor ki ne hagyd ezt az cikket! Nézz be a WMN-szerzők levelezésébe! Ez az igazán Modern Talking

Ha pedig lemaradtál volna arról, hogyan szavaltuk Britney Spiers örökbecsű dalszövegeit, kattints IDE!

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/Priscilla Du Preez