Kitaszítottból milliárdos ikon: Savoyai Jenő filmbe illő élete

–

A legenda szerint Savoyai Jenő álruhába öltözve menekült el Párizsból a megaláztatást követően, hogy XIV. Lajos kijelentette: nem tart igényt a katonai szolgálataira. Kifogásként alig 154 centis magasságát hozta fel az uralkodó, azonban akik jól értesültek voltak a francia udvar viselt dolgait illetően, tudták, hogy nem erről van szó.

Sokkal inkább azért nem óhajtotta hadseregében tudni a fiút, mert annak anyja, Olympia Mancini bárónő korábban XIV. Lajos kegyencnője volt, aki később – így a források – mérgezési ügybe keveredett.

Bár utólag bizonyítani semmit nem lehet, maradjunk annyiban, hogy mind bizonyosabbnak tűnik, hogy a méregnek és Olympia asszonynak Savoyai Jenő apjának halálához is köze lehetett.

És épp ez a súlyos teher jelentette Savoyai Jenő franciaországi pályafutásának végét. Egyben egy bámulatra méltó sikertörténet kezdetét is. 

Utolsó csepp véréig

Az 1663-ban született Eugène-François de Savoie-Carignano gróf hangzatos neve egy, a valóságban vagyontalan családot takart, amelynek öröklési sorában Jenő az utolsó volt. A fiú a hadászatban látta első számú érvényesülési lehetőségét, ráadásul őszintén érdekelte is a téma – épp ezért tört össze annyira, amikor az uralkodó elutasította. 

Ahelyett azonban, hogy ennyiben hagyta volna a katonai karriert, meg sem állt Bécsig – ahol a mai napig fejet hajtanak hadvezéri tevékenysége előtt épp úgy, mint kultúrára, tudományokra gyakorolt befolyása előtt. Savoyai Jenő a XVIII. század rocksztárja volt, aki vagyonát rendkívüli stílusérzékkel kamatoztatta. 

„Minden erőmet, bátorságomat, és ha szükséges, az utolsó csepp véremet is annak fogom szentelni, hogy ő királyi felségét szolgáljam” – írta Savoyai I. Lipót Habsburg császárnak (és magyar királynak), akinek akkoriban a török fenyegetettség miatt minden bevethető katonaemberre égető szüksége volt. És a fenti a fogadalmához Savoyai Jenő hű is volt:

a Schloss Hofban kiállított mellvért egyrészt megmutatja, hogy Eugén valóban kistermetű ember volt, másrészt viszont – és ez annál jóval fontosabb – a golyónyomok egyértelműen tanúskodnak arról, hogy a vért viselője nem elméleti szakértő volt, hanem a harctéren saját életét is kockáztatta a császárért.

És abban, hogy az Oszmán Birodalom nem tudta bevenni Bécset, Savoyainak elévülhetetlen érdemei voltak: nem véletlenül emlegetik ma is a Nyugat megmentőjeként.

Cserébe a császár tejben-vajban fürösztötte az akkor már celebritásnak számító hadvezért. 

Mars Vénusz nélkül

Savoyai Jenő alakja, amilyen közismert a mai napig az osztrák kultúrában, épp olyan rejtélyes is. „Mars Vénusz nélkül” – tartották róla a maga idejében, utalva arra, hogy Savoyai sohasem nősült meg, de valójában nőügyei sem voltak. Noha jól jövedelmező apáti címe elméletileg magyarázatot adhatott volna erre, a pletykák sosem hagytak alább személyével kapcsolatban. Hogy meleg volt-e Savoyai, arra egyéertelmű bizonyítékot eddig nem sikerült találni, ugyanakkor évtizedek óta LMBTQ-ikonként ünneplik. Ebben a bizonyítékok helyett sokkal nagyobb szerepe lehet annak a lenyűgöző kulturális és művészeti örökségnek, amelyet ránk hagyott: kultúraközvetítői és -szervezői szerepe, állhatatos, a nehézségek ellenére is önmegvalósító karaktere bárki előtt példa lehet egyébként. 

Bizalmasai közt két grófnőt tudhatott: Stratmann Eleonórát és Batthyány Eleonórát („a Szép Lori”). Mindkettőjükkel rendszeresen találkozott (halála előtti estén is Stratmann grófnőnél tett látogatást), ugyanakkor hármójuk viszonyának pontos mibenlétéről szintén csak pletykák maradtak fenn. Az pedig akkoriban sem volt sokkal mérvadóbb forrás, mint napjainkban.

Savoyai Jenő egyébként különös figura volt: miközben hatalmas estélyeket adott, mozgalmas társadalmi életet élt, s a jeles alkalmakkor a legdrágább textilekből készült öltözékekben parádézott, a hétköznapokon, amikor sem bál, sem háború nem volt napirenden, rendkívül magának való emberként élt. Feljegyzések szerint ilyenkor nem sokat adott a megjelenésére: foltos ruhában mászkált kastélyai valamelyikében, gyönyörködött állataiban, növényeiben, vagy épp könyvtára valamely kötetét bújta, és nem szólt senkihez.

Savoyai, az ingatlanmogul

És hát Savoyai Jenőnek volt ám hova visszavonulnia... A bécsi Belvedere és a város központjában lévő Téli Palota mellett számos „kisebb” ingatlant vásárolt vagy kapott katonai sikerei nyomán – a többi közt például a ráckevei kastélyt is. A szíve csücske ugyanakkor a Bécstől 50, Pozsonytól mintegy 20 kilométerre fekvő Schloss Hof volt, amelyet épp amiatt szemelt ki magának, mert szüksége volt egy vadászkastélyra, ahová csak úgy ki tudott ruccanni a főváros zajától távol. És amelyet épp 300 éve vásárolt – ezt ünnepli a kastély jelenlegi kiállítása.

Eugén, ha már megvette a Schloss Hofból és a hozzá kapcsolódó Schloss Niederweidenből álló, hatalmas birtokkal rendelkező komplexumot, nem aprózta el a felújítást.

Megszerezte hozzá Johann Lucas von Hildebreandt építészt, aki az akkori legkeresettebbek egyike volt. Ha egészen őszinték akarunk lenni, elcsaklizta őt a szomszéd kastály tulajdonosától – nemes egyszerűséggel annyival többet fizetett neki, hogy az építész prioritásként kezelte Schloss Hofot (és nyilván élvezte, hogy szabadon alkothatott, anyagi korlátok nem akadályozták). Amikor pedig a szomszéd reklamált, Eugén megvette tőle a telek szomszédos területeit, hogy ne zavarják egymást...

Hiába, no, akkoriban se működött máshogy az építőipar...

A pazar barokk kertről bővebben már írtam korábbi cikkemben – most mesélek Savoyai két másik szenvedélyéről: az üvegházakról és az állatokról.

A Schloss Hof körül kialakított magánállatparkjába Savoyai Jenő a világ minden tájáról hozatott egzotikus állatokat. A Belvedere-ben hatalmas röpdét alakíttatott ki madarai számára – amelyek a korabeliek elmondása szerint vagy nagyon színesek voltak, vagy különleges énekhangjukkal kápráztatták el Savoyait. 

Tarajos sül Malajziából, gnú Perzsiából importálva (nyilván Afrikából szerezték be), antilopok Bengália területéről, számos majomfaj, hiénák, cibetmacska, pumák vagy épp az egyik leghíresebbé vált egyed, a Banda-szigetekről Schloss Hofba szállított sisakos kazuár.  

A feljegyzések 28 emlősfaj 43 fajtájáról és 59 madárfaj 67 fajtájáról szólnak. Abban, hogy Savoyai ekkora és ilyen páratlan állatkertet alakíthatott ki, kiterjedt diplomáciai kapcsolatai voltak a segítségére: sokan igyekeztek jó pontot szerezni a császár egyik legfontosabb hadvezérénél egy-egy egzotikus faj ajándékozásával.

A visszaemlékezések egyöntetűen alátámasztják, hogy Savoyai nem csupán kivagyiságból hozta létre állatkertjét, hanem őszinte és mély érdeklődésből.

Kiemelt gondot fordított az állatok jóllétére: minden, saját kis tóval felszerelt, tágas kifutót fasorok választottak el egymástól, az állatoknak volt lehetőségük elvonulni a kíváncsi tekintetek elől, ami, ha belegondolunk, a korban elképesztően modern állatvédelmi megfontolásnak tekinthető. Nem véletlen, hogy Savoyai halála után nem csupán az állatállomány szolgált a későbbi Schönbrunni Állatkert alapjául, de egykori gazdájuk építészeti irányelvei is nagyban befolyásolták az intézmény végleges formáját.  

Apropó: Savoyai Jenő számos állattal szorosan kötődést alakított ki. Közülük is szelíd oroszlánjával volt a legkülönlegesebb a viszonya, aki kedvelt attrakciója volt a házigazda baráti összejöveteleinek. Savoyai azonban nem felvágott az oroszlánnal, hanem társállatként tekintett rá. 

A közismert történet szerint híres oroszlánja egyszer egész éjjel fájdalmasan ordított. Másnap jött a hír, hogy Savoyai Jenő éjszaka elhunyt Bécsben.

Művészet és tudomány

Akár önteltségnek is tűnhetne, hogy Savoyai Jenő csak Schloss Hofban temérdek festményt vásárolt és készíttetett. Számos közülük a kastélybirtokon élő különleges állatokat ábrázolja azonban, aminek az esztétikai értéken túl jelentős tudományos haszna is volt: másképpen számos kutató aligha láthatott volna élethű rajzot olyan egzotikus élőlényekről, mint a sisakos kazuár vagy a koronás daru.

A rézkarcokon nem csupán a különleges állatfajok, de az üvegházakban tudományos odafigyeléssel gondozott növények is láthatók, például virágzó aloe – gondoljunk csak bele, ezek micsoda szemkápráztató különlegességnek számítottak a mi klímánkon az 1700-as években!

Eleve az üvegházak (merthogy több is volt, mindegyik extra!) felépítése is legendás. A Schloss Hoféról, amelyet alulról fűtöttek, korábbi cikkemben írtam bővebben. A kiállításon most láthatjuk a Belvedere narancsházának építészeti terveit is: képzeljetek el egy, az időjárásnak megfelelően alakítható, szétszedhető és összerakható üvegházat! 

Ami pedig a tudományos megközelítést illeti: Savoyai sok pénzt fektetett abba, hogy a legkiválóbb szakemberek dolgozzanak neki. Kertészeit külföldön taníttatta, hogy tudásuk mindig naprakész legyen. Igaz, ez már csak anyagi megfontolásból sem volt botorság... Eugén ugyanis – és ezzel szerintem sokan tudunk azonosulni – rengeteg pénzt volt képes elkölteni a növényeire.  

Kakaófa, datolyapálma, a legkülönlegesebb citrusfélék, borsfajták, ananász és banán, számos kaktusz- és kutyatejféle, aloék és agávék, és az akkoriban legnagyobb ritkaságnak számító kámforfa is megtalálható volt a gyűjteményében. Egy ízben pedig 7000 guldent költött két sárkányfára – akkoriban egy szakácsnő havi fizetése 8 gulden volt. 

Szóval érthető módon jobban megérte kitaníttatni a kertészeit, mint hagyni, hogy egy-egy nehezen beszerezhető növény kipusztuljon...

Lakberendezni is imádott

A Schloss Hof és a Schloss Niederweiden termeiben berendezett kiállításon láthatunk egy-két eredeti bútordarabot is. És ne legyenek kétségeink: Savoyai ebben sem ismert kompromisszumot: textilek, tapéták, bútorok és használati tárgyak tekintetében is kizárólag a legjobbal volt hajlandó körbevenni magát. Akkoriban pedig a vadászkastélyok nem voltak állandó jelleggel berendezve: a több hétig tartó vadászatok előtt a fő lakhelyül szolgáló kastély személyzete az ottani használati tárgyakkal és bútorokkal felkerekedett, hogy mire az urak odaérnek, már berendezett és felszerelt szobák várják őket.

Savoyai ellenben úgy látta: minek hurcolná ide-oda a cuccait, ha bőven van arra pénze, hogy Schloss Hofra és Niederweidenre újabb játszótérként tekinthet, ahol exkluzív ízlését kamatoztathatja? Tele is vásárolta hát luxusdarabokkal.

Inspirációul francia, angol és olasz kastélyok, paloták szolgáltak neki, Sayonainak azonban megvolt a maga stílusa: az itteni bútorainak Schloss Hof-i barokk a hivatalos megnevezése. Amikor pedig nem tartózkodott a kastélyban, a bútorok színkódok szerinti textilekkel letakarva várták visszatértét.

Apropó, színkódok: a Bibliotheca Eugenianát, azaz Savoyai bámulatos könyvtárát Jenő 1736-os halálát követően VI. Károly 10.000 guldenért vásárolta meg (becslések szerint már akkor is 150.000 gulden volt az értéke...). A 15.000 kötetből, 480 kéziratból, 290 metszetből és 215 portréból álló gigászi gyűjtemény ma az Osztrák Nemzeti Könyvtár (ÖNB) gyűjteményének fontos pillére, egy része itt, egy pedig az Albertinában található.

A Schloss Hofban egy számítógépes rendszer segítségével látható az is, milyen aprólékos műgonddal rendezgette könyvtárát Savoyai: a sötétkék a vallási és jogtudományi, a vörös a történelmi és irodalmi, a sárga pedig a természettudományi kiadványokat jelölte.  

Mivel a programon belül a digitalizált kötetekbe is bele lehet nézni, sőt: akár olvasni is, javaslom, hogy a filológiai érdeklődésű látogatók szánjanak erre külön időt a Schloss Hof bejárásakor. Egészen lenyűgöző kötetekre lehet bukkanni. Egy világatlasz facsimile kiadványa pedig „élőben” is megtekinthető – roppant szórakoztató látni, mit gondoltak akkoriban Magyarország elhelyezkedéséről az Oszmán Birodalomhoz képest... 

A világpolgár

A Schloss Hof kastélyban nyílt kiállításon találkozhatunk egy különleges aláírással:

Eugenio von Savoye

Három szó – francia, német, olasz – három fontos életszakaszt jelöl, egyben egy személyiség három árnyalatát is: a kiűzetett embertől, akiről mindenki lemondott, a saját karriert építő férfitől így jutunk el minden idők egyik legkiválóbb, celebstátuszt elérő katonájává. 

Savoyai Jenő a mellőzöttsége felett érzett keserűségét nem kicsinyes bosszúra, hanem tanulásra, tájékozódásra, önképzésre fordította, hogy aztán indirekt módon vághasson vissza a francia udvarnak: íme, én vagyok az, aki nem voltam elég jó nektek. 

Nemzetközi színtéren szerzett tapasztalatai mellett csodálatra méltó műveltségre tett szert, egészen kiváló ízlése pedig kulcsfontosságú volt a tekintetben, hogy öröksége a mai napig fennmaradjon. Savoyai bár hirtelen gazdagodott meg, köze sem volt a mai értelemben vett újgazdagsághoz. Keményen megdolgozott a vagyonáért, történelmi érdemei elévülhetetlenek Európa egészének sorsát illetően. Emellett pedig – és a kiállításon erről bárki meggyőződhet – igazi rocksztár volt, aki a popzenészektől a képzőművészekig ma is inspirációként szolgál. 

Ha szeretnél többet tudni Savoyai életéről és a Schloss Hofban töltött mindennapjairól, gyere el a tárlatvezetésemre a kastélyban június 22-én!

 

Csepelyi Adrienn