Főzz a gyerekeddel, és enni adsz az éhezőknek is!

–

Amikor pár éve hátrahagytam a tévéképernyőt és váltottam a „jószolgálati” létre, az UNICEF helyi szervezetének élére kerülve rengeteg emberrel beszélgettem arról, hogy mit kellene kihozni ebből a lehetőségből a magyar gyerekek számára. És arról is, hogyan lehet Budapestről segíteni a világ legnehezebb sorsú gyerekeit.

Fördős Zével nem ismertük egymást előtte, mégis ő volt az egyik legelső, aki felkínálta a segítségét. Megnyerő volt a lendülete, a helyi és a globális problémákra való egyforma nyitottsága és különösen az, hogy a gasztronómiát nemcsak a saját szenvedélye és érvényesülése kontextusában értelmezte, hanem egy olyan szupererőnek is látta, amivel rengeteg embert lehet megszólítani és amin keresztül temérdek jót lehet tenni. Azóta sokszor dolgoztunk kisebb projektekben, de nem gondoltam volna, hogy egyszer majd az ő kulináris szaktudására építünk programot. Méghozzá olyat, ami egyszerre lesz gyerekjogi és jótékonysági, helyi és nemzetközi és amivel egyszerre próbáljuk majd megmenteni a magyar gyerekeket a sokszor egészségtelen életmódjuktól és a világ éhezőit a haláltól.

„Nem nagy ügy”, ahogy mondani szokás … csak egy kis világmegváltás – szó szerint fakanállal. Játékosan, szórakoztatóan, szerethetően, de nem szem elől tévesztve a célt. 

Talán jobb, ha elmagyarázom, hogy miért van erre szükség 

A világ vezetői 2015-ben fogadták el az úgynevezett Fenntartható Fejlődési Célokat és ezzel reményteljes jövőt képzeltek el a bolygó gyerekei számára. 2030-ra többek között vállalták, hogy felszámolják az éhezést, megszüntetik a tápanyaghiányos állapotok minden formáját, és biztosítják, hogy minden gyerek megkapja az egészséges növekedéshez, tanuláshoz és boldoguláshoz szükséges élelmet és gondoskodást. A szegénységben vagy válságövezetekben élő milliók számára ez életbevágóan fontos ígéret volt – egy olyan világé, ahol egyetlen gyerek sem fekszik le éhesen, vagy hal meg olyan megelőzhető okok miatt, mint amilyen az élelmiszerhiány.

Egy évtizeddel később azonban igencsak messze vagyunk ezektől a céloktól, és a legújabb fejlemények tükrében komoly esély van rá, hogy tovább fogunk távolodni tőlük. Még mindig 148 millió ötévesnél fiatalabb gyermek maradt vissza a fejlődésben – ami a krónikus alultápláltság maradandó következménye.

Közel 45 millió gyermek szenved sorvadástól, ami az alultápláltság legsúlyosabb, életveszélyes formája. A gazdag országokban pedig gyakran úgy nem kapják meg a megfelelő fejlődéshez elengedhetetlen tápanyagokat a gyerekek, hogy közben túlsúlyosak, a rossz étrend és túl sok ultrafeldolgozott élelmiszeripari termék miatt. 

A világ legszegényebb régióiban jelenleg olyan mértékű gyermekéhezés tapasztalható, amilyenre évtizedek óta nem volt példa. Szudánban, Haitin hosszú évek óta először már hivatalosan is éhínség tombol, ami azt jelenti, hogy a háztartások legalább 20%-a nem jut élelmiszerekhez, a gyerekek legalább 30%-a életveszélyesen alultáplált és tízezer emberre több, mint napi két haláleset jut. Az éhínség szigorú definícióját kimerítő állapotok még az élelmiszerhiányos területeken is rendkívül ritkák, de a legfrissebb előrejelzések szerint most már Gázában is veszélyesen közel vannak hozzá. Számos más országban, például Szomáliában és Nigéria északi részén pedig szintén katasztrofális a helyzet és napi rendszerességgel halnak éhen gyerekek.

Hogy miért?

A válságövezetekben egy különösen halálos kombináció fosztja meg az embereket az élelemtől: a háború és a klímaváltozás találkozása.

Szudánban, Jemenben és Gázában például fegyveres konfliktusok tették tönkre a termőföldeket és űztek el milliókat az otthonukból – köztük rengeteg ötévesnél fiatalabb gyereket is. De mindeközben az ismétlődő klímasokkok – mint a hosszan tartó aszályok a Száhel-övezetben vagy a Pakisztánban és Nyugat-Afrikában jellemző áradások – egyre több helyen pusztítják el a termést és a jószágokat, és fosztják meg a családokat a biztonságos ivóvíztől. Szomáliában négy egymást követő esős évszak maradt el, ami az elmúlt 40 évben tapasztalt legsúlyosabb aszályhoz vezetett, és közel 2 millió gyereket sodort az akut alultápláltság állapotába. Pakisztánban nemrég még az ország harmadát borította áradás, gyerekek millióit kitéve az éhezés és a mocskos vízben terjedő fertőzések veszélyének.

Ráadásul ezekben a szélsőséges helyzetekben általában az egészségügyi rendszerek is összeomlanak, így orvosi segítséget is nehezen kapnak az alultápláltságtól legyengült gyerekek, akiknek a szervezete eleve védtelenebb a betegségekkel szemben.

Azt gondolhatnánk, hogy ahogy a rohamosan globalizálódó bolygón egyre kisebbnek éljük meg a távolságokat, a mind súlyosabb válságok fokozottabb nemzetközi szolidaritást váltanak ki. De ennek sajnos épp az ellenkezője igaz:

a világ válasza egyre gyengébb.

A segélyek összegét visszavágják az államok – gyakran drasztikusan. Az emberek pedig kezdik megszokni a messzi tragédiák vágóképeit a képernyőkön, a magánszemélyek adakozási kedve is apadni látszik. Szomáliában például a USAID élelmezési központokat volt kénytelen bezárni a közelmúltban forráshiány miatt, így tízezrek maradtak ellátás nélkül. Nigéria északi részén a Világélelmezési Program nemrég figyelmeztetett, hogy 2025 július végére kifogynak a készleteik – több mint 1,3 millió ember, köztük 300 000 gyerek életét fenyegetve. A humanitárius szervezetek világszerte küzdenek a drámai mértékben növekvő szükségletekkel és az ezzel párhuzamosan csökkenő pénzügyi forrásokkal. Könnyen belátható, hogy az ilyesminek mindig a legvédtelenebbek fizetik meg leginkább az árát – vagyis a gyerekek.

Nem meglepő, hogy az UNICEF élelmezési programjai is nyomás alá kerültek. Akár 14 millió gyermek is eleshet idén a számukra létfontosságú szolgáltatásoktól, ha nem érkezik elegendő anyagi forrás. A megvonások már most is több ezer ambuláns táplálási központ és úgynevezett stabilizációs klinika bezárásához vezettek – pedig sokszor ezek jelentették az utolsó reményt az életveszélyes állapotban lévő gyermekek számára.

Etiópia Afar régiójában például az UNICEF által támogatott mobil egészségügyi egységek száma 30-ról mindössze 7-re csökkent az elmúlt időszakban – kizárólag forráshiány miatt. A magas energiatartalmú terápiás ételek készletei pedig szintén kifogyóban vannak, több tízezer súlyosan alultáplált gyerek kezelését veszélyeztetve. Libanonban az UNICEF több térségben is kénytelen volt felfüggeszteni a táplálkozási programokat, pedig a 2 év alatti gyerekek több mint fele élelmiszerszegénységben él. 

Nem kérdés, hogy az alultápláltság legtragikusabb arcai a vészhelyzetekben láthatóak. De maga a „táplálkozási válság” ennél is kiterjedtebb, nem áll meg országhatároknál vagy jövedelmi szinteknél: globális jelenségről van szó, ami minket is közvetlenül érint.

Minőségi éhezés a magas jövedelmű országokban

A magas jövedelmű országokban a gyerekek nem éheznek ugyan, jellemzően nem is esznek keveset – mégis lehetnek orvosi értelemben alultápláltak, egyszerűen azért, mert nem azt eszik, amit kéne. Az étrendjük tele van ultrafeldolgozott ételekkel, hozzáadott cukrokkal és üres kalóriákkal.

Sok gyerek túlsúlyos, miközben nem jut elég vasban, vitaminokban vagy rostban gazdag táplálékhoz. A gyermekkori elhízás járványszerűen terjed a magas jövedelmű országokban. Az Egyesült Államokban 2007–2008 között 17% volt az aránya, 2021–2023 között viszont már közel 21%. Globálisan 1990 és 2022 között az 5–19 éves túlsúlyos vagy elhízott gyerekek aránya 8%-ról 20%-ra nőtt – ami több mint 390 millió fiatalt jelent világszerte. A magyar iskoláskorú gyerekek és serdülők is messze a globális átlag felett vannak: több mint 28%-uk túlsúlyos vagy elhízott. A magyar 15 évesek körében az elhízás aránya 2002 és 2018 között 11%-ról 17%-ra nőtt. De már olyan országok is vannak, ahol a gyermekkori elhízás mértéke meghaladja a 40%-ot.

Az iskolai menzák, a gyorséttermek, a „nasik”, az otthonra vásárolt készételek és a gyerekeknek szánt reklámok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a rossz étrend legyen a „normális”. Az ultrafeldolgozott élelmiszerek (UPF-ek) – melyek sok cukrot, sót, zsírt és mesterséges adalékanyagot tartalmaznak – a világ „szerencsésebb”, vagyis éhezésnek nem kitett részén ma már a gyerekek napi energiabevitelének döntő részét adják: az USA-ban 58%, Kanadában 48%, Franciaországban 36%.

Az UNICEF adatai szerint a táplálkozási sokféleség hiánya még a gazdagabb országokban is gyakori: világszerte csupán minden ötödik 6–23 hónapos gyermek kap megfelelően változatos ennivalót.

A UPF-ek azért is veszélyesek, mert az ipari feldolgozottságuk rendkívüli mértékű. Olyan anyagokat tartalmaznak, amelyeket valódi konyhában nem használnánk: hidrogénezett olajokat, emulgeálószereket, színezékeket, tartósítószereket, sűrítő anyagokat, ízfokozókat és módosított keményítőket. A gyártási folyamat során ráadásul olyan ártalmas vegyületek is keletkezhetnek, amelyek károsíthatják a DNS-t, vagy zavarhatják a bélflóra egyensúlyát. Ez pedig nem csak elhízást okoz – hanem krónikus betegségeket is.

Egyes adalékok például a kutatások szerint hiperaktivitással, endokrin zavarokkal vagy allergiás reakciókkal is összefüggésbe hozhatóak. Talán nem véletlen, hogy hazánkban is drámaian növekszik a gyulladásos bélbetegségekkel élő gyerekek száma, ma már a 60 000 ellátott 15-20%-a kiskorú és egyre kevésbé ritka a hat évnél is fiatalabbak diagnózisa. Bár ennek a táplálkozáson kívül más okai is lehetnek, mindenképpen figyelmeztető jel, hogy sok más krónikus betegség is egyre többeket érint egyre korábban: a KSH adatai szerint például 2023-ban másfélszer annyi fiatalt kezeltek magas vérnyomással, mint 1999-ben. 

Nem túlzás tehát azt mondani, hogy a világunk jelenleg kétarcú élelmezési válságban van: egyrészről hiány és éhezés, másrészről bőség, profit és betegség jellemzi, de a végeredmény hasonló. A gyerekek nem kapják meg a szükséges táplálékot ahhoz, hogy egészségesen fejlődjenek. 

Az UNICEF 130 országban dolgozik azon, hogy megelőzze és kezelje az alultápláltságot, életmentő terápiás ételeket juttasson el az éhezőknek, támogassa a csecsemők fejlődése szempontjából ideális szoptatást és gyermekbarát élelmiszerrendszereket építsen. A cél, hogy minden gyermek hozzájusson az őt megillető élelemhez és gondoskodáshoz – de a rendelkezésre álló eszközök mennyisége a finanszírozáson múlik.

Ehhez a küldetéshez kapcsolódunk tehát mi is, itt, Magyarországon, az UNICEF Magyarországon keresztül. A célunk az volt, hogy úgy segítsük a világ legkiszolgáltatottabb, alultáplált vagy éhező gyerekeinek túlélését, hogy egyszersmind a magyar gyerekek megfelelő táplálkozását, valamint a helyi családok minőségi időtöltését is segítjük. Ezért indítottuk KajaKaland című játékos, családokat bevonó edukációs programunkat, Fördős Zével, a Street Kitchennel és néhány további fontos partnerrel: a Pagony könyvkiadóval, Antal Emese dietetikussal és Kalas Györgyi íróval.

Bárki bekapcsolódhat havi párezer forint támogatás átutalásával, aki jót akar a saját gyerekeinek, a válságövezetekben élőknek vagy a kettőnek egyszerre. A 12 hónapon át tartó világ körüli ízutazással nem csak a leginkább rászoruló gyerekek élelmezéséért gyűjtünk adományokat. A résztvevő magyar családok gyerekeit megtanítjuk főzni, komfortossá tesszük őket a konyhában, megmutatjuk nekik a világ sokféleségét, és közelebb visszük őket a tudatos és egészséges táplálkozáshoz.

A KajaKaland havonta új postai csomagot jelent, benne könnyen elkészíthető, vagány receptekkel, séfsuli leckékkel, konyhai tippekkel, szórakoztató gasztrokultúrával, játékos feladatokkal, matricákkal, fűszermintákkal, messzi tájakról és távol élő gyerekekről szóló érdekes és szívmelengető történetekkel – és rendszeres digitális extrákkal. Az eredmény az, hogy a családok együtt főznek, játszanak, esznek és tanulnak – miközben segítenek más gyerekeknek is. A KajaKaland együttérzést, kultúraismeretet, egészségtudatosságot és sok-sok mókát visz a konyhába – mert minden gyermek megérdemli a teli tányért, az egészséges fejlődést és a boldog gyerekkort!

Mészáros Antónia