–

Az első regényemet írtam. Anyám sorsa ihlette. Egy tragikus és megrázó emberi, női sors. Munka közben feltéptem a legmélyebb sebeimet, sóval mostam ki őket, és hagytam, hadd gyógyuljanak maguktól. Volt, hogy egyszerre sírtam, nevettem és írtam. A történet megszületett, háromszáz oldalba beleöntöttem saját magamat. Akkor úgy éreztem, az a négy hónap volt életem legkeményebb időszaka, pedig addig már túl voltam a szüleim válásán, a saját válásomon, sőt: anyám halálán is, ami – ugye – ihlette az egész regényt. Szóval furcsa, kifacsart pszichés állapot uralkodott rajtam. És mégis, mégis ekkor éltem át életem legcsodálatosabb flow-élményeit. Amelyeket akkor még nem tudtam nevén nevezni úgy, mint ma, mert még nem mélyedtem el Csíkszentmihályi Mihály elméletében. Valahogy úgy írtam körbe, hogy: 

(...) „amikor a gépelő ujjaim és az agyam történetmesélésért felelős része között speciális, szinte isteni kapcsolat születik, és ebben a kapcsolódásban a tudatom elveszti az irányítást, én magam csak egy médium vagyok, amelyen keresztüláramlik az energia az agyamtól az ujjaim végéig."

Végül is, most, hogy már ismerem, és nevén tudom nevezni a flow-elméletet – avagy: a tökéletes boldogság elméletét – azt mondom: nem is rossz. Én ott és akkor, ezekben a pillanatokban, sírva, nevetve, sebeket tépve és sózva tökéletesen boldog ember voltam. Nagyon hasonlóan festi le a saját flow-élményét a Hello, WMN! beszélgetés egyik résztvevője, Al Ghaoui Hesna riporter is:

„Amikor valamilyen tevékenység közben olyan furcsa, bizsergető érzés kerít hatalmába, hogy azt érzem: „ÉLEK”, akkor tudom, hogy azon kiváltságos pillanatokat élem meg, amikor igazi áramlásban, flow-ban vagyok. Mintha néhány centivel még a föld fölött is állnék vagy ülnék, és nem az agyamon, hanem az érzékeimen keresztül kapnám »valahonnan« az információkat, ötleteket, inspirációkat ahhoz, amiben éppen benne vagyok (legyen az könyvírás, egy műsor összerakása vagy egy mély beszélgetés valakivel.)"

„Olyan, mint valami doppinghatás” – teszi még hozzá Hesna. Valóban olyan, ráadásul a legális fajtából. Az már más kérdés, hogy ezt a „kegyelmi” állapotot képes vagy-e magadban mesterségesen, ilyen-olyan módszerekkel előidézni. Hesna azt mondja, neki úgy nem megy.

„A flow vadászata, az elvárásaim pont hogy kizárják ezt az élményt, ami tényleg csak különleges, elmélyült pillanatokban mutatkozik meg. Akkor, amikor képes vagyok a jelenben lenni.”

Egy olyan feladathalmozónak, mint ő, aki rendszeresen legalább három dolgot csinál egyszerre, kifejezetten nagy kihívás megteremteni azokat a nyugodt, koncentrált körülményeket, amikor a flow-nak egyáltalán esélye van megszületni. 

Ez az élmény többi beszélgetőtársamnak; Litkai Gergely humoristának, Pásztor Anna énekesnek és Lukoviczki Réka motivációs előadónak egyaránt leginkább a színpadhoz köthető. 

Rékát a blogjából sokan „Robotlány”-ként ismerik. Azután kezdett írni, hogy tizenévesen egy autóbalesetben elveszítette az egyik lábát. Azóta már nemcsak ír, hanem rendszeresen hívják motivációs beszédeket, előadásokat tartani. Nemrég a TEDx Budapesten is fellépett. Ő azt mondja, mostanában rendszeresen átéli ezt a fajta áramlást. Igaz, ezért tennie is kell – tehát, ha úgy tetszik, ő – Hesnával ellentétben – hisz a „flow vadászatban”. 

„Mostanában rengeteg a flow-élményem, és ezt tudatosan alakítom magamnak úgy, hogy azzal foglalkozom, amit szeretek" – meséli. „Járom az iskolákat, helyi közösségeket, hogy előadásokon keresztül bátorítsam az embereket az álmaik elérésére.”

Hogy Pásztor Anna mikor van flow-ban, az szerintem pontosan látszik a színpadon. Nemrég mi is írtunk az Anna and the Barbies-dokumentumfilmről, amelyben az énekesnő a következőket mondja a tökéletes pillanatairól:

„Minden valamirevaló koncert egy kicsit olyasmi, mint egy halálugrás: az ember bemegy, és bármi történhet. A bármi a legjobb! Ha bármi történhet, ha bármikor bármi történik, és a bármi az felrobban, és fuldoklunk a bármiben, abból csak jó lehet.” 

Szóval az élmény nagyon hasonló, de mégis mindenkinek egy kicsit máshol van, és máshonnan jön elő. A szombati Hello, WMN! beszélgetésben arra leszek kíváncsi, ki hogyan csalogatja elő magából és a körülményeiből a flow-t? Hogyan teremti meg magának, vagy hagyja megszületni magától? És persze arra, hogy mi van akkor, ha mindennek ellenére nem akar megszületni? Vagy elveszik...

Szóval, gyertek el, és hallgassatok meg minket. Aztán maradjatok egész nap, mert a Fenntarthatósági Nap tele lesz szuper beszélgetésekkel és más programokkal (IDE KATTINTVA tudsz böngészni közöttük) – ha a Hello, WMN! beszélgetésre regisztráltatok (ha még nem, IDE KATTINTS), akkor más dolgotok nincs is, ez a jelentkezés érvényes minden programra.

Találkozunk szombaton!

D. Tóth Kriszta