–

Nem az a kérdés, hogy kell-e sportolni, hanem az, hogy mikor?

A helyzet az, hogy, már csecsemőkoromban is imádtam aludni. Azok közé tartozom, akiknek kifejezetten nagy az alvásigényük, és nyolc órányi éjszakai pihenés nélkül csak vonszolom magam végig a napon, nagyjából 40 százalékos hatékonysággal végezve a teendőimet. Ráadásul nagyon jól is alszom, nem ébredek fel semmire. Mégis elérkeztem oda, hogy már annyira kellemetlenné vált esténként lefeküdni a bűntudattal, amit egy másik nagyon fontos dolog, a mozgás elbliccelése okozott, hogy a lelkiismeret-furdalás kezdett a drága jó alvásomba is bezavarni.

Az én koromban az ember már szégyellheti magát, ha nem ismeri és üdvözli jó barátként az összes létező kifogást.

Íme, az én kifogásaim pontokba szedve:

  • Ha elmegyek sportolni, túl sok időt veszítek az úttal és az öltözködéssel.
  • Hogyan tudnék napközben például nyugodtan jógázgatni, megkockáztatva, hogy bárki hívhat telefonon, és nem ér el?
  • Mikor dolgozom, ha munkaidőben sportolok?
  • Hogyan tudnék esténként edzőterembe járni, amikor a férjem és a fiam az ablaküvegre nyomott orral várnak akkor is, ha leviszem a szemetet?
  • Hogyan tudnék esténként edzőterembe járni, ha inkább a férjemmel és a fiammal akarok lenni, és még akkor is szedem a lábam visszafelé, ha leviszem a szemetet?
  • Ha mindezek dacára mégis elmegyek, és veszek egy bérletet, rendszerint úgy dobom ki két hónap múlva, amikor lejár, hogy még maradt rajta nyolc alkalom.

Ez volt a listám, és magam is meglepődtem, hogy elkezdtem azon gondolkodni, mi lehet a megoldás. Azon pedig méginkább, hogy valami sejtelmes oknál fogva az kerekedett ki megoldásként, hogy mégis a reggelt kell megnyújtanom és ekkor, lehetőleg otthon véghezvinnem a sportolást. Délután kettőkor még olyan egyszerűnek tűnt, az a másnap hajnali öt harmincas kelés...

Íme, az én érveim pontokba szedve:

  • Nem kell elmennem a fitneszterembe, ha online jógázom vagy a környéken futok.
  • Ha hajnalban sportolok, nem nyomasztanak a némára állított telefonomra esetlegesen befutó, sürgető hívások, és az sem, hogy munka helyett mást csinálok.
  • Nem kell nélkülöznöm a családomat este.
  • Nem lesznek a családtagjaim láb alatt, és teljesen magam lehetek egy óra hosszat

Kukabúvárok, szevasztok!

A következő technikát alakítottam ki, ami párhuzamosan fut Voldemort szövegelésével a fejemben, hogy tényleg minden hétköznap felkeljek pontban 5.30-kor. (Oda fejlesztettem a dolgot, hogy a jógát a futással váltogatom, még most, a decemberi hidegben is.)

Juci: Gyorsan kipattanok az ágyból, nem ébredezem. (Voldemort ilyenkor még kussol, csak akkor ébred fel, amikor lábra kapok.)

Juci: Kimegyek az előszobába, és felkapcsolom a villanyt, hogy véletlen se aludjak el az előszobaszőnyegen, ha egy kicsit megpihennék. 

Bocs, nem én beszélek csúnyán, hanem...

...Voldemort: A kurva életbe, de álmos vagyok. Mi lenne, ha ma jóga lenne, futás helyett, az ilyen hideg nem tesz jót a toroknak.

Juci: Most gyorsan leveszem a pizsamát, és már bújok is az előre kikészített téli futószerkómba. Így ni, máris rajtam a melltartó, a zokni, a sapka, a sál.

Voldemort: Hogy baszná meg magát, aki kitalálta, hogy fáj a hátad. Arra nem is jó a futás. Maradj inkább, elég lesz az a jóga is. Különben is, milyen kibaszott ronda vagy abban a sapkában, tényleg ebben akarsz elindulni?

Juci: Gyorsan zenét a fülembe: „Ain’t no mountain high enough….”

Voldemort: Hogy dögölne meg ez a harsogó vidámságával együtt, ott, ahol van!

És így tovább...

De 5.37-re már az utcán vagyok, ahol találkozom újdonsült barátaimmal, például a szerdai hajléktalannal, aki a kikészített kukákat böngészi, és már előre integet. Mire hazaérek, Voldemort rég feladta, de kitartó nagyon, mert minden reggel újra bepróbálkozik. Már megszoktam, néha vállon is veregetem, és nosztalgiázom vele egy kicsit. Mert most, hogy azt is kipróbáltam, milyen korán kelő szorgalmasnak lenni, állíthatom, hogy a lusta távolról sem mindennek az ellentéte. Egyszerűen más minőség, de legalább olyan jó. Ráadásul abban sem vagyok biztos, hogy a milliárdosok közös szokása a korán kelés, legalábbis errefelé megy ez korán kelés nélkül is.

Bár ehhez még úgy látszik, még nagyon-nagyon sokat kell fejlődnöm...

 Kárpáti Judit 

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Ivan Kruk