„Elsősorban színésznő voltam, nem pedig egy szép arc” – 100 éve született Angela Lansbury

 –

Kardigán és kiskosztüm, összeszűkülő, majd óriásira táguló szemek, rengeteg fölösleges fecsegés… Sokan követtük a Cabot Cove-ban élő nyugdíjas tanárnőből lett sikeres krimiíró amatőr nyomozói bénázásait. Megmosolyogtuk a jegyzetfüzeteit, hallgattuk Kassai Ilona jellegzetesen nagymamás szinkronhangját, mégis minden epizód végén elismertük az éleslátó megoldásait, amit természetesen megtetézett a roppant színpadias bizonyíték felmutatásával.

Nagyon szerethető volt a Gyilkos sorok című sorozat, nem véletlen, hogy 1984 és 1996 között 12 évadot és 265 epizódot élt meg. (Érdemes megnézni eredeti nyelven is néhány részt, szerintem látványos, illetve „hallványos” a különbség. Nem mintha ne lett volna kiváló színésznő Kassai Ilona, hisz emlékezetes hangkaraktert adott Fletchernek, de mégiscsak Lansbury az igazi: Murder, She Wrote)

Erős kezdés: Gázláng

Ír származású édesanyja is sikeres színésznő volt, a négygyerekes család pedig egészen addig boldogan élt Londonban, amíg üzletember édesapját el nem vitte a rákbetegség. Angela még csak kilencéves volt, amikor váratlanul rájuk szakadt a szegénység, majd a második világháborúban a bombák is.

Menekülniük kellett. 1940-ben New Yorkban kötöttek ki végül. Angela egy áruházban kezdett dolgozni 16 évesen, de közben színésznői ambíciói voltak, be is hívták egy castingra. Azt hitte, hogy egy másik filmhez keresnek szereplőt, ám legnagyobb meglepetésére egyenesen George Cukor várta őt az MGM stúdiójában, a magyar származású, de már tengerentúlon született nagy hatalmú és sikeres filmrendező.

Az ifjú és pimasz szobalány szerepét azonnal megkapta, így a Gázláng című filmben debütálhatott Ingrid Bergman és Charles Boyer mellett.

„Semmit nem tudtam, de mégis úgy viselkedtem 17 évesen, mintha mindent tudnék. Azt az egyet viszont tudtam, hogyan kell úgy viselkednem, mintha mindent tudnék” – mondta ebben a remek portréfilmben.

A legjobb női mellékszereplőként jelölték Oscar-díjra, majd a következő évben egy másik szerepéért szintén jelölést kapott, de egyáltalán nem bánta, hogy nem neki ítélték a szobrocskát, mert úgy érezte, túlságosan korai lett volna. „Szörnyű, elrettentő helyzet lett volna, mert nem tudhattad, mit tegyél azután” – mondta szintén az említett portéfilmben. 1962-ben, amikor harmadszorra is jelölték, már nem bánta volna, ha az ő kezébe nyomják az aranyszobrocskát: A mandzsúriai jelölt című filmben Mrs. Iselin szerepét alakította, és ez volt a legkedvesebb filmszerepe. 2014-ben azonban az életművéért mégiscsak Oscar-díjat kapott. Emmy-díjra is rengetegszer jelölték, tizennyolcszor szerepelt a neve listán, de ez is kimaradt az életéből. Viszont ötször is átvehette a Tony-díjat.

Az első házassága nem sikerült, de másodszorra megtalálta élete társát

Amikor először férjhez ment 19 évesen, és kiderült, hogy a férje meleg, nagyon hamar elváltak az útjaik, később pedig azt mondta: „Ennek abszolút nem lett volna szabad megtörténnie. Amikor vége lett, úgy éreztem, hogy az életem is véget ért”. Szörnyű sokk volt számára.

Három hónap múlva azonban találkozott a leendő férjével, akivel 53 évig, annak haláláig együtt maradtak:

Amikor beléptek egymás életébe egy vakrandin, azonnal tudták, hogy egymáshoz tartoznak.

Peter Show is színész volt eredetileg, de inkább a remek külsejével szerzett apróbb szerepeket, mint a tehetsége okán. Angela is megmondta neki: „Peter, te nagyszerű srác vagy, de nem vagy jó színész” – mondta egy másik videóban. Úgyhogy a férje otthagyta a pályát, mert maga is belátta, hogy nem ez az ő útja, és inkább a felesége karrierjét egyengette. „Ő lett a mentorom, a menedzserem, mindenem” – idézték őt a People cikkében.

A kezdeti sikerek után aztán inkább a másodvonalban kapott szerepeket, és többnyire saját koránál jóval idősebb karaktereket kellett életre keltenie. Angelának azonban erre is volt egy elég éles megjegyzése: „Az akadályozott meg a nagy sikerekben, hogy túl jó színésznő voltam. Elsősorban színésznő voltam, nem pedig egy szép arc.”

A filmszerepek egyre kevésbé elégítették ki az ambícióit, ezért aztán visszatért a színpadra, rengeteg zenés játékban kapott főszerepet, remek énekhangja volt, és fantasztikusan táncolt. A Broadway beszippantotta, de ezt is megelégelte egy idő után: „Nagyon megrázó volt számomra, hogy magamra kellett öltenem a sztárság palástját. Minden a csillogásról szólt, és a csillogás valami olyasmi volt, amivel soha nem tudtam azonosulni” – mondta a Broadway-ről ebben a videóban. 

A család szenvedett, a karrier szárnyalt

Egy fiuk és egy lányuk született, valamint férje első házasságából származó fiát is ők nevelték, de nagyon nehezen találta meg Angela az egyensúlyt ebben a feszített életritmusban.

„Az életem mindig is két részre oszlott: családra és karrierre. A szomorú az, hogy ez nem igazán sikerült”

– mesélte. Olyannyira, hogy a gyerekeik a 60-as évek végén súlyosan szerfüggőkké váltak. A fia keménydrogokat használt, a lánya pedig Charles Manson gyilkos szektájába került be, ahol szintén a drog volt az egyik főszereplő.

Angela marcangolta magát, mert úgy érezte, nem sikerült kellőképpen figyelnie a fiatalokra a rengeteg munka miatt. És ha ez nem lett volna elég, még a Malibuban lévő otthonuk is leégett. Tenniük kellett valamit, ki kellett mozdítani a fiatal felnőtt gyerekeket ebből a pokoli helyzetből, ezért visszatértek Írországba, édesanyja szülőföldjére, és a nyugalmas környezet meghozta számukra a vágyott gyógyulást. Élete egyik legboldogabb éveként emlékszik erre a korszakra a színésznő.

„Karakterszínész vagyok, bár az egyetlen szerep, ahol mégsem az voltam, Jessica Flechter megformálása”

A már említett portréfilmben Lansbury szellemesen és keresetlenül beszél önmagáról, akár az élete legnehezebb korszakairól is csakúgy, mint a leghíresebb szerepéről. Imádtam ezt a bonmot is:

„Jessica Flechter valószínűleg nem hozzám állt a legközelebb, hanem ahhoz a fajta nőhöz, amilyen lehettem volna, ha nem színésznő vagyok”.

A hosszú évek alatt Lansbury igazi ikonná vált, rengeteg pénz keresett a sorozattal, és később a produceri feladatokat is átvette a férjével együtt. Az egész családja a sorozatban dolgozott, a fia, Anthony rendezett 68 epizódot, de a többiek is részt vettek a létrehozásában. 2014-ben kapta meg a Brit Birodalom Rendjének Dame-címét, igaz, szerintem soha nem volt sem díva, sem pedig dáma. 

A riportfilmben azt mondta búcsúzóul, nyolcvan évig tartó színészi pályáját lezárva: örökségként azt szeretné hagyni, hogy a színészete révén az emberek kiléphessenek a saját életükből, és olyan területeket járhassanak be, amelyekre egyébként soha nem lett volna lehetőségük.

A 97. születésnapja előtt pár nappal, álmában érte a halál. Jessica Flechter szerepében az egész világ megismerte Angela Lansbury arcát és a nevét, akinek talán mégiscsak az embersége volt a legmaradandóbb. 

Both Gabi