WmnPersil

–

Az első éjszaka

Az első itthon töltött éjszakánk hajnalán Zazi egy kisebb kabarétréfával űzte ki az álmot a szememből. Történt ugyanis, hogy pelenkázás közben – a hajnali időpont miatt – nem voltam eléggé résen, és nem sikerült megakadályoznom, hogy arcon pisilje saját magát. Gondoltam, hogy a fejéről mégsem popsitörlővel fogom felitatni a pisit, így fogtam a kölköt, és gyorsan lemostam az arcát langyos vízzel.

Igen ám, de gyors akartam lenni, ezért csupasz seggel kaptam fel a gyereket. Egy fél másodperc választott el attól, hogy visszaemeljem a pelenkázóra, amikor galambokat meghazudtoló módon fosta le (elnézést a szóhasználatért, de a kaki szó itt nem lenne elég kifejező) a vadiúj szőnyeget és a vajszínű nyuszipapucsomat. Reggel aztán a maradványokat mutogatva meséltem anyukámnak és a gyermek apjának a jelenetet, akik azon a bizonyos hajnali órán versenyt horkoltak a lakás két különböző pontján.

25 + 35

A 25. születésnapomon a pasimtól kaptam egy nagy csokor virágot, és hozzá egy vázát is, mert az nem volt az albérletben, valamint egy gyűrűt is. Persze nem OLYAT, csak egy gyűrűt. Kibéreltünk egy helyet a belvárosban, ahová eljött egy csomó barátom, és irtózatosan berúgtunk.

Tíz évvel később a pasi ugyanaz, már van OLYAN gyűrűm is. Az ünneplés azonban egy kicsit másként sikerült... A boldog születésnapról annyit, hogy az elsőszülött nyafogva ébredt. Köhögött, lázas volt, és hogy még jobban érezzem magam, sugárban le is hányt.

De, mondjuk, kevésbé lenne boldog a szülinapom, ha nem lenne gyerekem, aki lehányhat...

Emlékül, hogy emlékezz...

Valamelyik este képeket válogattam, és felidéződött a pillanat, amikor Zazi „megpecsételte a 35. születésnapom reggelét. A gyerek azóta is kiválóan ért az időzítéshez. A névnapomat például úgy igyekezett emlékezetessé tenni, hogy elintézett magának egy jó kis hasmenést. Jobb esetben a bilit takarítottam, rosszabb esetben a bili környékét vagy kisgatyát, esetleg a fürdőkádat. Még az én gyomromat is megviselte, pedig az elmúlt pár évben láttam már ezt-azt.


Hát... éljenek a Katalinok!

És végezetül: azt ismeritek, hogy...

...a kakifóbiás apa és az IKEA-túrától meg a 30 hetes terhességétől kifingott anya beszélgetnek?
 Anya keresztben elnyúlva a hitvesi ágyon kéri a férfit:

– Kakiszagot érzek, megnéznéd, hogy van-e valami a pelenkában?

Férfi: – Igen, van.


Nő, elgyötört hangon: – Nagy, folyós?

Férfi: – Nem.


Nő: – Akkor tedd tisztába!


Férfi: – Ja, de!


(Végül az anya nyert...)

Hát így élünk mi. Évfordulótól évfordulóig.

Bakos Kata

 A képek a szerző tulajdonában vannak