–

Biztos vannak, akiknél ez a tíz vicces helyzet inkább tíz újabb ok arra, hogy ne akarjanak gyereket… nos, ők biztosan rózsaillatút kakilnak, és még sosem szaladtak félig összeszorított lábakkal és rémült tekintettel, miközben próbálták értelmezni a plázás vécé és lift jelzéseinek különbséget, valamint az ég felé mutató nyilat, mint lehetséges útvonalat. Velem már ez is megesett. És röhögtem is magamon. Meg az is, hogy ugyanezt egy gyermeket navigálva tettem, és csak akkor mertem röhögni, amikor sikeresen elértük a vécét, egy pelenkátlan kisgyereknek ugyanis a legtöbbször trauma, ha nem sikerült eljutni a megfelelő helyre a megfelelő pillanatig. Ami elég logikus, hiszen egy felnőttnek is az lenne, bár ritkán kerül rá sor (de azért egy-két „majdnem” szerintem mindenkinek becsúszik).

Amikor két pelenkás gyermekem volt egyszerre, azt hittem, hogy pezsgőt bontok, amikor már mindketten pelenkátlanok lesznek, és én pelenka, pelenkázótáska, valamint ipari mennyiségű törlőkendő nélkül hagyom el a lakást. Tévedtem. Mivel ez (a lakáselhagyás, nem a tévedés, bár az is) elég gyakran megtörténik a már alapszinten pelenkátlan gyermekeimmel is, erőteljesen kimozdulok a komfortzónámból szinte minden egyes alkalommal. Utána és közben pedig sokat nevetek, nemritkán a gyerekekkel együtt. És néha visszasírom a koszos, megközelíthetetlen és gyermekeket veszélyeztető pelenkázókat.

1. Bili a játszótérre

A táskámban nemrég még csak néhány pelenka és egy pakk törlőkendő volt. Most: két darab papírbili (500 forint darabja, és nem is túl környezettudatos, de roppant hasznos), egy darab összehajtható vécészűkítő, egy csomag vécére tehető papíralátét (ez a nyilvános, de tiszta vécépakk – hát, nem sokat használjuk, sokszor hagyom inkább az autóban), egy csomag törlőkendő (sosem szabadulok meg tőle). Egy csomag fertőtlenítőkendő (ha a táskámon kívül tartott bili kerül elő), és egy csomag kisebb zacskó, hogy a bilibe került cuccot higiénikusan és vállalhatóan el tudjam tüntetni. A nagynak egy, a kicsinek két tartalékszett baleset esetére. És egy bili, amit gyakran viszek magammal szimpla játszóterezésekre, vásárolgatásokra egy plusz táskában.

2. Vécé fölött tartás

Ha az óriási túlélőpakk nincs velem, akkor… hát, a kicsinek muszáj legalább egy papírbili, szóval ez teljesen nem opció (mivel még csak kétéves, és a nagyjából két percig tudja tartani). De a nagyobbnál ott van a vécé fölé tartás, mint megoldás. Amit én maximum öt percig bírok (úgy is, hogy amúgy rálép a deszkára – amit persze utána alaposan letörlök), egyszerűen azért, mert túl pici vagyok, Ő pedig már elég nehéz. Vagyis csak öt percig bírnám, de van, hogy tizenötig kell.

Viszont a pelenkázók vállalhatatlan állapotánál már csak a nyilvános vécék állapota aggasztóbb, így gyakran nincs más lehetőség.

3. Papírbili

Minden alkalommal sokkot kapok, amikor egy drogériában fizetek a papírbilikért. Amit szerintem egyedül én vásárolok, meg maximum néhány ismerősöm, akikkel beszéltünk már erről az amúgy nagyszerű találmányról.

4. Kell pisilni vagy kakilni?

Amikor egy nap 2500-szor kérdezem meg, hogy „kell pisilni vagy kakilni?” Ez a szám nem túlzás, ilyen egy átlagos nap. És persze ez nemcsak nekem idegesítő, hanem a gyerekeimnek is, ugyanis lassan négy éve vagyok anya, de eddig csak egyszer sikerült teljesen kikészítenem az egyik gyermekemet, természetesen a „biztos nem kell kakilni?” kérdés folyamatosan mantrázgatásával. Ugyanis több évtizedes, hát hogy is mondjam, khm, kakilási rutin után már észlelem a „fenyegető” jeleket a gyermekeimnél is. Pláne, ha sűrűsödő pukik formájában érkeznek. De a kisebb lányom csak nem akart ráülni a bilire, hiába tettem fel A KÉRDÉST nagyjából százhússzor. Egy ponton túl viszont megelégelte, és konkrétan rám kiabált: „Neeem keeeeellll kakilniiiiiii, anyaaaaaaaa!”

5. KakiMurphy

A kakiMurphy azonnal működni kezd, amikor egy gyerek megszületik. Az első orvoshoz kapott időpontról az első gyermekünkkel 15 percet késtünk, mert miután rutintalan szülőként nagy nehezen sikerült a téli időjárásnak megfelelően felöltöztetni (kettőnknek!), mindent összepakolni, és kilépni az ajtón… természetesen egy óriási kakihelyzet miatt azonnal fordulhattunk is vissza. És ez csak durvul a gyerekek számának és méretének növekedésével, de közben azért megjön hozzá a rutin. Ennek ellenére ültem már a földön kisestélyiben egy papírbilin csücsülő gyermek mellett a színház mosdójában a harmadik csengetéskor. Álltam már elakadásjelzővel a Keletinél a buszmegállóban, amíg a gyermekem az anyósülésre applikált bilin trónolt – gyakorlatilag a szó szoros értelmében. És persze rohantam vissza a harmadik emeletre (egy lift nélküli házban), nagyjából százszor, azonnali riasztás miatt. És ebből ötven fals volt.

6. Mozgássérült mosdó

Mivel Budapesten elég kevés helyen van lehetőség a civilizált családi helyzetmegoldásra (mutatóba van egy-két családi vécé), rendszeresen kénytelenek vagyunk bevonulni a mozgássérült mosdóba. Ugyanis egy normál vécében nincs hely arra, hogy az ülőke fölé tarts egy gyereket.

Plusz, ha a lányok az apukájukkal vannak, akkor a piszoárokkal telezsúfolt férfi vécébe menjenek, vagy a férjem trappoljon be a nőibe?

És akkor arról már nem is beszéltem, hogy én mégis hogyan tudnék másképp pisilni egy kettő- és egy közel négyéves gyerekkel? Hagyjam őket kint? Mégis hogy? Szóval jogtalannak érzem, mégis használom a mozgássérült mosdókat. És sajnos némelyikre a kerekesszékeseknek (és az egyméteres gyerekeknek) is könnyen hozzáférhető automata ajtót tesznek. Ez biztos sokaknak megkönnyíti az életét, én viszont rendszeresen pisilek közönség előtt a szuper újításnak köszönhetően.

7. Állandó humorforrás

Túl gyakran üt be az ovihumor. Az, hogy az állandó „kell pisilni?/kell kakilni?” kérdések szüneteimben is elég gyakran beszélgetünk a kakiról és pisiről. És a „fúúúújj, kaki” a legnagyobb poén mind közül. A titka, hogy bármilyen helyzetben lehet alkalmazni. Az én lányaim szétröhögik magukat rajta. És, hogy őszinte legyek, a férjem is. Én pedig próbálom tartani magam, de néha tényleg sikerült vicces helyzetben elsütni. Olyankor sajnos hirtelen el kell szaladnom röhögni a vécére.

8. Most azonnal kell!

Mindig egyszerre kell kakilni/pisilni mindenkinek. Ha a mi otthonunkban egy felnőtt két percnél több időt töltene a vécén (mondjuk, végigolvasna egy cikket), biztos, hogy egy apró kezecske kopog, és egy másodperc múlva már nyitja is az ajtót (vendégeknél azért igyekszünk ezt megakadályozni – nem mindig sikerül), mert AZONNAL pisilnie kell. És ha nem pattansz rögtön, akkor irány a bili (amit, ugye, kicsit nagyobb meló kitakarítani). És olyan is volt már, hogy a bili mellett szolgálatba kellett állítani egy papírbilit is, mert mindenkinek egyszerre volt sürgős.

9. A mozgó járművek hatása az emésztésre

Mozgó járműben jobban pörög az emésztés. Legalábbis öt év alatti gyerekeknél mindenképpen. Megesik, hogy emiatt a tömött 7-es buszról kell leszállni, vagy az otthonunktól 50 méterre félreállni elakadásjelzővel, esetleg alternatív mosdót nyitni egy hajón.

10. Egy marék kaki

A végére hagytam a nyilvánvalót: azok a helyzetek, amikor bizony megtörténik egy-egy baleset. Minél kisebb egy gyermek, ez annál gyakoribb (ezért tiltakoztam visszafogottan, amikor a kétéves lányom kitalálta, hogy ő márpedig bugyit óhajt viselni. A balesetekben nem az a legrosszabb, hogy pisit takarítasz egy cipőbolt szőnyegéről, ahol amúgy nem vásárolsz. Vagy: hogy

a táskádban egy (alaposan becsomagolt) marék kakival távozol egy szülinapi zsúrról.

Inkább az a nehézség, hogy ez a gyerekeket megviseli. Ezért kompenzálni kell: „bárkivel megesik.” De közben ott a dilemma, hogy mennyire lehet elbagatellizálni úgy, hogy lelki sérülést és életen át tartó szorongást/szorulást se okozz… de ne kockáztasd azt sem, hogy még három év múlva is rendszeresen plusz mosások várnak rád a balesetek miatt.

Ilyen két gyakorló pelenkátlan kislány anyukájának lenni – sokszor vicces, néha dilemmázós, és gyakran szemforgatóan idegesítő. Szóval a pezsgőbontást arra a pillanatra (is) tartogatom, amikor már nem kell díszkíséretet nyújtanom a vécében… de még nem lesznek undok kamaszok. Ha egyáltalán létezik ilyen metszéspont.

Tóth Flóra

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ d3sign