-

A pletykalapok és valóságshow-k világában manapság már egyáltalán nem menő, ha választékosan tudsz beszélni a legújabb klasszikus olvasmányélményedről, esetleg képes vagy végigülni egy háromfelvonásos színházi előadást a függöny széthúzásától egészen a vastaps végéig (és nem rohansz ki mindenki előtt a kabátodért a ruhatárba). Sokkal előbbre juthatsz, ha okosan alkalmazkodsz e szép új világhoz, és úgy csinálsz, mint egy Jó Sznob. Bár valószínűleg én is csak egy leckével járok előtted, de azért megtanítom neked is, hogyan legyél Jó Sznob – mondjuk, egy vacsorapartin – az azonnali lebukás veszélye nélkül!

1. A Jó Sznob és a bor

Akkor jársz el helyesen, ifjú sznobpadaván, ha az éttermekben először is kicsit unott ábrázattal, de szakértő pillantással bort rendelsz az ebédhez vagy a vacsorához. Lehet, hogy egyébként úgy érzed, a víz vagy a sör jobban csúszna az ételhez, de lássuk be, arról nem lehet annyit rizsázni, mint egy pohár vinkóról, és akkor hogyan domborítod ki a sznobságodat? Na, ugye? A dolog innentől viszont rém egyszerű. Kicsit lötyögtesd meg a nedűt (azért vigyázz, nehogy a ruhádra loccsanjon), szimatolj bele (és ne fintorogj, legfeljebb visszafogottan), majd hörpints! Nézd meg jól az ital színét! Vörös? Akkor mondj olyanokat, hogy gyümölcsös ízvilág, kávés aroma, tölgyfára emlékeztető utóíz, a vanília csipetnyi hangulatával. Fehér színű? Akkor alma, barack, vagy más nyári gyümölcsök zamatát említsd meg! Ha még eminensebb Jó Sznob szeretnél lenni, akkor olyan szakkifejezésekkel is operálhatsz, mint élénk, izgató, kemény... vagy fűszeres jelleg, a nyelvszéleken enyhén tanninos, mintha picit dugóízű lenne... Ilyesmik. Nyugi, nem fogsz lebukni, tapasztalatból tudom, hogy sokszor az önjelölt sommelier-k is hasonlóképpen trükköznek!

2. A Jó Sznob és az étel

Ha a borkóstoláson ügyesen túlestél, jöhet az étel! Amennyiben otthon készíted el a fogásokat, akkor először is nagyon fontos, hogy mindennek elegáns, franciásan, olaszosan, netán spanyolosan hangzó nevet adj, vagy ezek kombinációját. Az egyszerű, házilag kikevert sajtkrémet hívd boursin-nek, a szószokat sugo-nak, a csirke legyen supreme, a palacsinta crepe, a lepény clafoutis. A húsok legyenek szuvidolva, esetleg konfitálva. Mindezt pedig kínáld degusztációs menü néven. Hidd el, zabálni fogják! Apropó, zaba. A másik apróság, amire oda kell figyelned, hogy mindenből csak egészen aprócska mennyiség kerüljön a tányérra, és el ne felejts a szószból egy kis nonfiguratív maszatot pacsmagolni a tányér szélére!

3. A Jó Sznob és a társalgás

Régen még az elolvasott könyvekről alkotott kiforrott véleménnyel, a közéletről való naprakész információkkal, ne adj' isten a latin szentenciák dobálózásával lehetett elegánsoskodni. Szerencsére azóta sokat változott a világ, és már nem kerül annyi energiabefektetésbe, hogy Jó Sznob legyél. Tulajdonképpen bőven elég, ha ismersz egy híres embert (és itt most egy celebre gondolok, nem Shakespeare-re, vagy Arany Jánosra). Ne aggódj, ha hirtelen egyetlen sztárt sem tudsz előrántani az ingujjadból, az is megfelel, ha ismersz valakit, aki ismer valakit, aki... Érted. A lényeg, hogy a rendelkezz kellő mennyiségű bennfentes információval arról, vajon Zsé Kat Zsuzsi hová jár februárban nyaralni, vagy hogy Fontosember Nyílt Titok Nője hol volt mikrodermabrázión utoljára.

Nos, az alaptanfolyamhoz elég is lesz ennyi, ezzel a tudással már prímán elboldogulsz a legelegánsabb társaságokban is. Az alapokat most már jól ismered, ifjú sznobpadaván. Menj, zsezsegj, érvényesülj, legyél te is ügyes, Jó Sznob!

Fiala Borcsa

Kép: Flickr