A celebválás forgatókönyvének utolsó eleme: a tetemeken való tánc

–

A publikus válás forgatókönyve

Először is össze kell házasodni. Az esküvő rendkívül fontos eleme a celebválásnak, márpedig azért, mert minél nagyobb mértékben vonódik be a nagy publikum a boldogító igenig vezető útba, annál nagyobb mértékben követeli majd később is e bevonódást, lehetőleg azonos, ha nem nagyobb mértékben.

Ha ott voltunk az anyakönyvvezetőnél, ott akarunk lenni a bíróságon is! 

Második lépésként, ha megtörtént a világraszóló lagzi és megszületett a bonyolult képlet nevét viselő gyerek, szeretnénk tudni, mi, mint a kíváncsi nagyérdemű, hogyan is gyűri a mindennapokat a kedves pár. Reméljük, kevesebb ránccal és gonddal, mint mi, hiszen innen az a világ oly messzi, oly varázslatos és oly elérhetetlen, hogy nem is feltételezzük, a hétköznapi halandók problémáinak szele meglegyintette a már említett kedves celebpárt. 

Miért is legyintené? Hiszen anyagi gondjaik biztosan nincsenek, szépségük lassan fakul csak meg a karrierjükkel együtt, és addig is mindenki rájuk akar hasonlítani.

Feltételezzük, hogy minden a legnagyobb rendben, a pár pedig számos ponton megerősít minket, hogy jól gondoljuk: náluk tényleg mindig teli a gyümölcsös kosár a márványból készült konyhaasztalon, a kutya szőre nem hullik, furcsa nevű gyerekeik pedig nem vágják magukat a földhöz a bevásárlóközpont közepén.

Halandótársaim! Valamit mégis rosszul feltételezhettünk, a celebválás harmadik pillére ugyanis a felröppenő pletykák és találgatások egy esetleges elhidegülésről. Ezen a ponton még nincsenek látható bizonyítékok, a vörös szőnyegen és a különböző díjátadókon még mindig együtt jelenik meg a pár, alkalmanként a közösségimédia-felületeken is köszönetet mondanak egymásnak, amiért a másik gondos és jó apa, anya, feleség vagy férj. Azonban ekkorra már mind sejtjük, mint nézőközönség, hogy elkerülhetetlen lesz az a bizonyos negyedik lépcsőfok…

A celebválás következő pillére a válás előszelének látható, bizonyítható fázisa. A pár már érezhetően kevesebbet vagy egyáltalán nem mutatkozik közösen nyilvános eseményeken, a jegygyűrű is rejtélyes módon otthon felejtődik, esetleg a pár egyik felét lencsevégre is kapják, amint egy titokzatos idegennel bizalmasan összehajol valamelyik elegáns étteremben. Új fordulatot vesznek a találgatások. Nincsenek már együtt? Harmadik fél lépett a kapcsolatba? És vajon erről tud a házastárs? Szegény, felszarvazott pára. Az emberek éhesek, a sajtó pedig mindenáron megpróbálja szóra bírni a pár tagjait, vagy legalább a testvérüket, barátaikat, szomszédjukat, csak hogy ezt a kongó éhséget – amit részben ők is keltenek az olvasókban, nézőkben – kielégíthessék.

A nagy csend után következik a bejelentés. Sajnálattal kell közölnünk, esetenként megtörten, mindent megtettünk, hogy megmentsük, de nem sikerült, barátként folytatjuk tovább, hálásak vagyunk az elmúlt évekért, a közös gyereket, gyerekeket a legnagyobb szeretetben neveljük tovább, a sajtó megértését kérjük, tartsák tiszteletben a magánéletünket. És a sajtó vajon teljesíti-e a két ember kérését? Ezt most vajon magánemberként kérik vagy közszereplőként? Lehet-e egyáltalán magánember egy közszereplő vészterhes időkben? 

Etikus-e ilyen igénnyel fellépni, ha korábban, amikor a kapcsolat látszólag jól működött, jókora profitot zsebeltek be egymás hírnevét is megerősítő közös frigyükből? (A gyerekek persze kivételt képeznek!)

És mit teszünk mi, a nagyérdemű? Akarunk-e vajon táncot járni az egykor oly ígéretesnek tűnő kapcsolatuk tetemein?

Akarunk.

A celebválás forgatókönyvének utolsó eleme bizony a tetemeken való tánc. Elő a mocskos részletekkel! Ki csalt meg kit? Ki keresett többet a házasság idején? Hogy osztják el a vagyont? Volt házassági szerződés? Na, és mi lesz a gyerekek felügyeleti jogával? Jó apa volt egyáltalán, jó anya volt egyáltalán? Miért, mit csinált? És ivott is? Uramatyám, ez egy szörnyeteg. Meg is érdemli. No igen, és mi még? Egy dal a szakításról? Bosszúdal? Bosszúnyilatkozatok? Ide velük! Nyam-nyam-nyam. 

 

Így válunk mi: Angelina Jolie és Brad Pitt

Brad és Angelina például közel húsz évvel ezelőtt jöttek össze, 2005-ben, 2019 óta már hivatalosan sincsenek együtt, mégis a sajtó nem győzi újból és újból felfrissíteni: válik a sztárpár. 

Az említett forgatókönyv megvalósítására azért is remek példa az egykori Jolie–Pitt-házaspár, mert nem csupán végigmentek mind az öt lépésen, de még egy hatodikat is evangelizáltak, a válásuk utáni életük követését. Ez részben annak tulajdonítható, hogy tényleg nagyon hosszúra nyúlt a válás körüli jogi hercehurca, és még 2021-ben is egy 164 millió dollárt érő francia szőlőbirtokon pereskedtek. Részben pedig annak, hogy tényleg ők voltak a kor Elizabeth Taylorja és Richard Burtonje, a magasztos értelemben vett érinthetetlenek kasztjából valók.

Ebben a hatodik szakaszban az esetleges következő randipartnerek felkutatása is teret kapott a sajtóban, de még a korábbi partnerkapcsolatok utólagos elemzése is. Egy 360 fokos párkapcsolati térkép kidolgozása, majd kiteregetése.

De miért kell ez nekünk?

A sztárok volnának a mai modern kor istenei?

Az ókori görög mitológia alakjai immár köztünk járnak, és Insta-sztoriban mutatják meg, mit reggeliztek?

Mi pedig szeretnénk látni, hogy noha a halhatatlanság édes nedűje csörgedezik ereikben, hiszen nevük még sokáig fennmarad az utókor számára (vagy nem), mégis, ugyanolyan esendők mint mi. De miért?

Az individualizálódás korát éljük, legalábbis a modern nyugati társadalmakban. A megtartó kis közösségek felbomlani látszanak az intenzív városiasodás és egyéb környezeti-társadalmi okok hatására. A vallás mint közösségszervező erő és mindenkori etikai iránytű is veszíteni látszik a jelentőségéből. Nem véletlenül emlegettem az ókori görög mitológiát vagy a vallást, de idecitálhatnám a hőskultuszt is, mert a közös elem a mindennapokban való eligazodás segítése, támpont nyújtása számunkra.

Povedák István Álhősök, hamis istenek? Hős- és sztárkultusz a posztmodern korban című könyvében ezt írja: „Napjaink hősei és az elmúlt korok hősei szerves kapcsolatban állnak egymással. Tulajdonképpen ugyanannak a jelenségnek különböző időkben jelenlévő megnyilvánulási formáival van dolgunk.” Brad Pitt tehát napjaink Herculese, Jézus szupersztár változata volna? Nos, ha nem egészen pontosan feleltethetők is meg ezek a személyek egymásnak, a mai modern sztárkultusz valóban azt az űrt igyekszik betölteni, amely a történelmi hősök eltűnésével maradt. Bennünk, emberekben az igény továbbra is ott van:

követhető példaképekre van szükségünk, akik megmondják, mikor hogy érdemes étkezni, kinézni és melyik ponton lehet azt mondani egy házasságban, hogy elég volt, váljunk el! 

Lehet tehát, hogy nem is az emberi gyarlóság, a „dögöljön meg a szomszéd tehene kétszer is” filozófia áll amögött, hogy szeretjük végignézni kedvenc hőseink felemelkedését és elbukását?

Egyszerűen csak arra vágyunk, hogy a jelenkor problémáit valaki lehetőleg előttünk és hangosan élje meg, kvázi demózza le, és próbáljon rá kielégítő megoldást találni, hogy amikor mi állunk a nagy döntés küszöbén, már kicsivel könnyebb legyen. Hiszen ha Angelina válik, aki oly tökéletes, akkor mi is megengedhetjük magunknak?

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/Anthony Harvey

Wilson Luca