Szentesi Éva: Ezek a nők lámpásaim a sötétségben

–

Amikor a nőiességről beszélek, nem lehet kihagyni belőle a szexualitást.

Ha jobban belegondolok, mindig is olyan nők vonzottak, azokat csodáltam, akikből áradt a nagybetűs szexuális energia, és a „végzet asszonya” attitűd.

Sokáig viseltem feszülős ceruzaszoknyákat, dekoltált blúzokat, bőrnadrágokat, miniket, vörös, testhez simuló darabokat. Volt idő, hogy csak szexi fehérneműben jártam (bárhová mentem), és a combfix meg a magas sarkú levakarhatatlan volt rólam. Aztán persze rájöttem, hogy nem csak ezekben a darabokban lehet egy nő igazi nő. De addig az önkifejezésem tudatos része volt ez a külső. Viszont a külső mit sem ér belső tartás nélkül, sőt, ez a kettő szorosan együtt hat.

Szokták mondani, hogy minden kornak megvan a maga szépségideálja és ikonja. Nekem személyesen, korszaktól teljesen függetlenül, a következő öt nő volt a példaképem. Mindegyikük más szempontból határozta meg a felnőtté válásomat.

1. Angelina Jolie – a vadszívű, aki csapdában vergődik

Jolie-t még alig ismerte a világ, amikor találtam róla egy mini hasábot az Ifjúsági Magazinban, ahol arról írtak, hogy erre a fiatal színésznőre érdemes lesz odafigyelni, mert minden adottsága megvan ahhoz, hogy igazi A-listás sztár váljon belőle.

Abban az időben szerepelt az HBO saját gyártású filmjében, a Kifutó a semmibe című életrajzi tévés produkcióban. Egy drogfüggő, AIDS-es modellt alakított, bizonyos Gia Carangit – zseniálisan. Mindig is mélyre mentek bennem a tragikus sorsú hősökről vagy antihősökről szóló történetek, és Angelina játéka is magával ragadott.

Az egész nő lénye, az arca, a mozdulatai, a nem túlságosan tökéletes idomai, amiket sosem akart tökéletesnek mutatni.

Ahogyan megjelent bőrgatyában, szakadt pólókban, tele tetkókkal a vörös szőnyegen, az egész nőből áradt valamiféle megmagyarázhatatlan, zabolátlan energia, ami miatt elkezdtem érte rajongani.

Onnantól fogva követtem mindent, amiben szerepelt. Az Észvesztőért megkapta élete első Oscar-díját, annyira hitelesen alakította Lisát, az ön- és közveszélyes lányt az elmegyógyintézetből. A mai napig emlékszem, hogy a szobrot egy teljesen zárt, térdig szűk, hosszú ujjú, fekete, fényes ruhában vette át, amelyet végtelen uszályban húzott maga után. Annyira tetszett az a ruha, hogy később a szalagavatómra megvarrattam a mását.

Jolie manapság sokkal komplexebb karakter, jóval tudatosabb, és egész mást sugároz, mint régen. „Az évszázad legnagyobb elszeretését” írják a számlájára (az emberek nyolcvan százaléka megutálta, amikor elszerette Jennifer Anistontól Brad Pittet, még Team Aniston-os pólókat is gyártottak az ellendrukkerek), de azóta már ő is elvált Pitt-től, nem is annyira diszkréten.

Sokan utálják, és egy „megjátszós” boszorkánynak tartják, de én halvány vonalakban még ma is látom benne azt az Angelinát, akit régen megszerettem.

Ellentmondásosság ide vagy oda, nekem hozzátett a tinédzserkoromhoz, és örökké magamban őrzöm a rám gyakorolt hatását –azt, aki régen volt.

2. Lady Diana – a szívkirálynő

Hogy hogyan jön Angelina után Lady Diana? Sehogy! Merthogy előtte volt.

Pontosabban, az én életemet Lady Di általános iskolában határozta meg, de ezt a sort mégsem kezdhettem vele, hiszen nem ő tette rám a legmélyebb benyomást. Emlékszem, hogy Viki barátnőmmel arról ábrándoztunk, egyszer majd mi is annyira gyönyörűek, elegánsak és jóságosak leszünk, mint a hercegné. Tele volt Diana-poszterrel a szobánk, és gyűjtöttük róla a cikkeket.

Olyan furcsa belegondolni, hogy akkor még nem volt internet, nem volt mobiltelefon, csak annyink volt, amennyit kivágtunk az IM-ből meg a Bravo Girlből. Gyűrött kis fecnik, nagy becsben tartva, kevés információval, a valóságtól talán nagyon messze. Lady Di-ről is csak egy idealizált képet kaptunk, akkor még nem ért el bennünket a hercegnő igazi élete és gyötrelmes szomorúsága. 

Van úgy, amikor az ember csak később döbben rá, hogy az ikonjai irigyelt élete sem mindig fenékig tejfel.

Amikor már nem élt, és jóval több dolgot elértem az interneten, mindent felkutattam róla, és rettenetes sajnálatot éreztem iránta.

Volt egyszer egy „Szívek királynője”, aki nekem minden szomorúsága ellenére hozzátett a gyerekkoromhoz. Mert az eleganciája, a tartása, a stílusa, a kecsessége, a szeméből áradó jóság és a bája magával ragadott több millió embert a földön. Van egy kedvenc, interneten keringő mondás: „In a world full of Kardashians. Be Diana!” („Egy világban, amely tele van Kardashianekkel, légy Diana!” - a szek.)

Szóval, így.

3. Sophia Loren – a megtestesült nő

Már írtam róla hosszabban, de bármikor tudnék ódákat zengeni hozzá. 

Loren, az isteni mamma, az ízig vérig femme fatale, a hamisítatlan, tetőtől talpig nő, aki szinte a kezdetektől fogva tisztában is volt az adottságaival. 

Ha Lorent kell vizualizálnom, mindig a száz százalékos nő jut eszembe. Minden ízében és mozdulatában tudta és értette, hogyan kell szexinek, vérfagyasztóan dögösnek, ellenállhatatlannak és mindamellett természetesnek is lenni. Tudta, hogyan rakja a kezét, lábát, mégsem volt soha mesterkélt. Egész lényéből ma is a sziklaszilárd, rendíthetetlen szenvedély sugárzik. Olyan nő, akire a legtöbb férfi vágyik, mégis valahogy örökre az elérhetetlen álom szintjén marad. Talán ez a tartás az, amit a legjobban irigyeltem tőle. Most is. Nyolcvanéves korában is.

Loren a filmjeiben is valóságos díva. Akkor is, amikor szegény, csapzott, megtépázott nőket alakít.

Teljesen mindegy, mit visel, mindenen átsüt a kisugárzása, amit nem lehet tanítani vagy lemásolni. Ha fele annyi lenne nekem abból, ami neki van, már boldog volnék.

4. Nina Simone – a tehetséges lázadó

„Birds flying high, you know how I feel…” – énekli Nina Simone azzal az utánozhatatlan hanggal, ami csak neki volt. Rám az összes énekes-előadó közül ő tette a legerősebb és legmélyebb benyomást. Abban a hangban ott van a végtelen lázadás, aminek az erejét kölcsönvehettem a legsötétebb időszakaimban. Számtalanszor húzott ki Nina a bajból egy-egy szerelmi csalódás után, nélküle nehezebb lett volna kiverekedni magam a mélységekből.

Nina Simone valójában is lázadó volt, hiszen polgárjogi aktivistaként is tevékenykedett, ez a párhuzam pedig nem elhanyagolható az ő és az én életemben. Már egészen fiatal korától szembesülnie kellett azzal, hogy a bőrszíne miatt kiveti magából a közösség. Dalai hosszú karrierje során egyetlenegyszer sem kerültek a sikerlista legelső helyére, pedig negyven albuma jelent meg. A legsikeresebb szerzeménye is csak a slágerlisták második helyéig tudott jutni 1959-ben.

Soha nem bírta elviselni a feketéket ért atrocitásokat, és a művészetében nem egyszer szólalt fel a rasszizmus ellen.

Simone az egyik legnagyobb énekes volt.

A hangja azt jelenti az életemben, hogy soha nem szabad hagyni magunkat elveszni a sötétségben.

5. Szabó Magda – A Magda

Magda. Mit tudok elmondani róla, amit nem mondtam még el eddig?
Hogy szeretnék annyira nagyszerű író lenni egyszer, mint ő? Nem, ez túl sablonos.
Hogy szeretnék annyi könyvet írni?
Ez is az.

Szabó Magda gondolatai hosszú idők óta elkísérnek. Valóságos ikon ő nekem. Nem a külalakjában, sokkal inkább gondolatokban.

Emlékszem, amikor először olvastam Az őz című regényét, mennyire megijesztett. Később elém került egy interjú, amiben arról beszélt, hogy ő maga is fél attól a szövegtől, mert rettenetes az a karakter, akit megalkotott. És valóban. Csak ámultam, hogyan tud valaki így megírni egy számára tökéletesen idegen alakot. Azt hiszem, az írásban ez a legnehezebb, amikor nem magadat kell írni, hanem valami teljesen másfélét.

Szabó Magda zseni volt. Zsenialitása és tehetsége lámpás azokon az éjszakáimon, amikor nem találom az ihletet vagy az utat egy-egy történetben és karakterben.

Példát mutat nekem még a halálával is: kilencvenévesen, a kedvenc karosszékében, olvasás közben meghalni – maga a tökély.

Szóval itt vannak ezek a nők, akiknek látszólag semmi közük nincs egymáshoz. A vadszívű, aki csapdában vergődik (Jolie-ra egy Tennessee William- idézet van tetoválva: „Ima a vadszívűekért, akik csapdákban vergődnek), a szívkirálynő, a femme fatale, az igazságért harcoló lázadó, és a zseniálisan bölcs író. 

Ha belőlük kellene gyúrni egy nőt, akkor lehet, hogy megijednék. De én csak kivettem mindből egy kicsit, és magamba szívtam, hogy amikor kell, megerősítsenek abban, hogy hol a helyem a világban. Nőként. Emberként.

Szentesi Éva

Kiemelt képek forrása: Getty Images/ Fotos International/Long Photography / Contributor; Getty Images/ Princess Diana Archive / Stringer; Getty Images/ Silver Screen Collection / Contributor; Getty Images/ David Redfern / Staff; Bologna Film;