-

Közel 65 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy végre komfortosan érezze magát a bőrében az a kisfiú, aki már nyolcévesen is belopakodott az anyukája szobájába, hogy titokban felpróbálgassa a csinos, női holmikat. Három házasság, hat gyerek, egy olimpiai aranyérem, és egy nagy sikerű valóságshow után, idén nyáron végre elérkezett az idő, hogy Bruce Jenner olyan formában állhasson a nagyközönség elé, ami számára a leginkább önazonos: Caitlynként.

A szenzációs átalakulás híre futótűzként söpört végig a világon. Az utolsó interjút, amit Bruce-ként adott az ABC News 20/20 műsorában, 20,7 millióan nézték. A Vanity Fair júniusi száma elsőként hozta címlapján az újjászületett Jennert, az Annie Leibovitz által készített képet pedig minden hírportál átvette. „Olyan boldog vagyok, hogy hosszas küszködés után végre az igazi valómmal élhetek! Isten hozott a világban, Caitlyn! Alig várom, hogy megismerhessetek!” – írta Twitter-oldalán Jenner, amivel négy óra leforgása alatt egymillió követőt generált, megdöntve Barack Obama amerikai elnök addigi rekordját. Négy nappal később már 2,37 millióan követték Caitlynt a Twitteren, Instagram oldalán pedig másfél millióan. Új személyisége saját valóságshowt is kapott, az Én vagyok Cait című sorozat azóta is nagy sikerrel fut, a júliusi műsor több mint 2,7 millió nézőt szegezett a székhez.

Az egykori olimpikon bátorságát számtalan más fronton is díjazták. 2015. augusztusában Caitlyn Jenner megnyerte a Közösségi Média Királynője titulust a Teen Choice Awards-on, néhány nappal ezelőtt pedig az a hír járta be a világsajtót, hogy ő lesz a Glamour magazin Év Nője díjazottja Reese Witherspoonnal együtt.

Ez az információ azonban igencsak felkorbácsolta a kedélyeket. Az ausztrál feminista újságíró, Germaine Greer egyenesen nőgyűlölőnek aposztrofálta a Glamourt amellett kardoskodva, hogy semmilyen körülmények között nem szabadna egy „transznőt" nőbbnek értékelni egy olyan valakinél, aki annak is született.

„Miért lenne egy férfi, aki ilyen mélységekig elment – csak azért, hogy nővé válhasson – jobban nő, mint egy olyan, aki annak is született?”

Greer szenvedélyes kirohanásában még azzal is megvádolta Jennert, hogy átalakulásának igazi oka valójában az, hogy elirigyelte családtagjaira, a Kardashian lányokra vetülő bulvárfényt.

Ám nem Caitlyn az egyetlen, aki egykori férfiként az elsősorban nők számára létrehozott titulus büszke birtokosává válhatott. Hiszen ott van még Martine Rothblatt, a United Therapeutics alapítója, aki egy tavalyi felmérés szerint az Egyesült Államok legjobban kereső üzletasszonya volt. A helyzet azonban az, hogy eredetileg Martine is férfiként látta meg a napvilágot. Talán éppen ezért nem is állítja, hogy ugyanazon a pályán kellett volna megküzdenie, mint nőtársainak: „Nem mondom, hogy amit elértem, az egyenlő azzal, amit egy nő elért. Életem felét ugyanis férfiként töltöttem.”

(A legjobban fizetett cégvezetők listája egyébként azért is izgalmas, mert a kétszáz jelölt közül csupán 11 nő, de az ő fizetésük is jó 1,6 millió dollárral elmarad férfitársaikétól.)

De érdemes megemlíteni a férfiként született, 24 éves androgün szépségű, transznemű modellt, Andrej Pejićet is, akit a FHM magazin 2011-ben beválasztott a Világ Legszexibb Női közé.

Andrej Pejić (fotó: chadwickmodels.com)

Caitlyn jelölése az Év Nője címre óhatatlanul felveti újra a kérdést: vajon mi teszi nővé a nőt?

Felszínes válasz lenne erre, hogy a külső megjelenés. Pedig Caitlyn csak a külsejében nő. Plasztikai beavatkozások segítségével ugyan nőiesebb megjelenést kapott, azonban nem vett részt nemváltó műtéten, és attól függetlenül, hogy Bruce-ból Caitlynné vált, továbbra is a nőkhöz vonzódik. Ha pedig Jenner öndefinícióját vesszük alapul, számára az élet nőként legfőképp tudatállapot és életstílus.

Vagy esetleg biológiai alapok segítségével fogalmazzuk meg a női mivoltunkat? Azt nevezzük nőnek, akinek méhe és petefészke van? Dehogyis! Egészen biztos vagyok benne, hogy számtalan nő, aki valami okból elveszítette ezeket a tartozékait, már a feltételezésért is most legszívesebben pofán csapna egy szívlapáttal – teszem hozzá –, teljes joggal.

Vagy definiáljunk a nőiség mibenlétét kromoszómaszinten? Nő az, aki XX-szel rendelkezik?

Izgalmas kérdések ezek, szerencsére nem is nekem kell megválaszolnom.

Ami azonban LegNőbb díjazást illeti, az már egy egészen más tészta. Hogy gonoszkodva újrafogalmazzam a kérdést: vajon több lehetőséghez juthatnak-e a férfiak nőként, mint a (született) nők?

Ami például a Vanity Fair híressé vált lapszámát illeti, a CNN egyik újságírója egy ízben megjegyezte: „Sajnos úgy néz ki, ez volt az egyetlen mód arra, hogy a Vanity Fair szerkesztője, Graydon Carter belemenjen abba, hogy egy hatvanas éveiben járó nő kerülhessen a magazin címlapjára.”

Kétség nem fér hozzá, hogy a nők a mai világban hátrányos helyzetben vannak. Kevesebbet keresnek, mint az azonos szinten dolgozó férfikollégáik, kevesebb lehetőséghez jutnak hozzá, és az előléptetéseknél is rendre hátrébb szorulnak. Ha egy férfi és egy nő versenyeznek egymással, gyakran egyenlőtlen a küzdelem: míg az egyik szabadon sprintel, a másik lábára zsákot húznak.

És tulajdonképpen ez az, amit én végtelenül cinikusnak tartok ebben a helyzetben. Hogy születik egy kezdeményezés, egy olyan versenyszám, ahol nem a férfiakkal együtt kell felállnunk a rajtvonalhoz, ahol csak egymással kell összemérnünk a tudásunkat, a sikerünket, a pénzünket, a szexiségünket vagy a nőiességünket, hiszen már maga a cím is erre utal, az év NŐJE... És akkor is egy (született) férfi viszi el a pálmát...

De fordítsuk meg az egész kérdést csak egy percre, a játék kedvéért. Vajon elképzelhető lenne, hogy az Év Férfija címet valaha egy nőből átoperált férfi nyerje meg?

Szerintem nem. De ne legyen igazam.

(Kép: espn.go)