„A fiatalabbak nyitottabbak az őslényekre” – Interjú a dinóval, akit megszurkáltak a Békemeneten
Azt rebesgetik Újpesten, él a környéken egy dinó. Ezek szerint fake news, hogy kipusztultak. Ma már mindent elhisz az ember. Aztán addig böngészi a híreket, mígnem hoppá, ott egy méretes példány. Mi történt vele? A Magyar Kétfarkú Kutya Párt matricáit osztogatta egy tömegrendezvényen: épp fotózkodott a gyerekekkel, amikor rátámadtak békés tüntetők. Nem kevesebb mint nyolc rendőr kísérte ki a bántalmazott T. rexet, majd ezután 34 perc 50 másodpercen keresztül igazoltatták, ennek ellenére csak később, sajtóhírek alapján, hivatalból indítottak eljárást az őt ért inzultus ügyében. A dinó szerencsére jól van, de azóta is lázban tartja az embereket. Mit gondoljunk róla? Őstehetség, vagy elszánt provokátor? Igyekeztünk kapcsolatba lépni a szűkszavú állattal, hogy többet megtudjunk a fajtájáról. „A Palatinusnál pontosan hol?” – kérdezte, miután elértük. „Nyugi, észre fogunk venni” – válaszolta neki Milanovich Domi.
–
Milanovich Domi/WMN: Mennyire vastag a bőröd, Dinó? Szereztél maradandó sérüléseket?
Béke Dinó: Pár horzsolással megúsztam, de fontos tudni, hogy a dinók bőre a közhiedelemmel ellentétben elég vékony: éreztem, amikor belém vágódott az a valami, amivel megszúrtak. Először azt gondoltam, biztosan egy olló lehetett, de a combomon és a vállamon lévő lyukak alapján úgy tűnik, talán tollszerűség volt, esetleg kötőtű. A rendőrök lefotóztak, orvoshoz nem mentem, matricákat használtunk ragtapasznak. Ebcsont beforr, biztatnak a párttársak.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
M. D./WMN: A provokatoszaurusz rexek családjába tartozol. Mi jellemző erre a fajtára?
B. D.: Többen így hívnak, igen, bár én vagy provokaszaurusz rexként határozom meg magam, vagy csak simán Béke Dinóként. Onnan, ahonnan én jövök, ez régebben szitokszónak számított, de úgy döntöttem, visszaveszem a fogalmat, és pozitív tartalommal töltöm fel a jelentését. A fő jellemzőm pedig az, hogy nagyon szeretem az emberek társaságát, még ha ők sokszor nem viszonozzák is ezt. A tömegrendezvények a kedvenceim. Igaz, kettőről is kiküldtek, pedig már a húsról is leszoktam. Azt mondják, azért, mert a gyülekezési jog tiltja, hogy a tüntetők eltakarják az arcukat. De hát nekem ez az arcom! Sokan körülöttem meg maszkban voltak. Mindegy, jól tették, fő a biztonság.
M. D./WMN: Egy pillanatra még kanyarodjunk vissza oda, hogy honnan kaptad a nevedet.
B. D.:
Sajnos az a szóbeszéd járta rólam, hogy provokálok. Pedig résztvevőként mentem a Békemenetre, mert úgy kalkuláltam, ez lesz az utolsó.
Gondoltam, csak megnézem magamnak, milyen, bár elég rosszul látok. Később személyleírást sem tudtam adni, úgyhogy aligha fogják megtalálni a piros kabátos nénit, vagy a kék-szürke dzsekis urat a kiváló jobb horoggal. Az anyukának viszont, aki szeretett volna képet készíteni rólam és a kislányáról, üzenem, hogy bepótoljuk, amikor épp nem lincselnek hátulról. Meg akartam őket keresni, álruhában vissza is osontam a menetbe, de már nem voltak ott. Érdekes viszont, hogy amikor fiatal srácnak öltöztem be, akkor teljesen odáig voltak értem a tömegben: még zászlót és táblát is kaptam.
M. D./WMN: És mit csinálsz, amikor épp nem aktivistáskodsz? Hogyan telik egy napod? Azt gondoltam, ragadozol, de ha növényevő vagy, akkor nem.
B. D.: Igazából passzivistáskodom, mert tudod, a Kutyapártnak passzivistái vannak. A múltkor például padokat újítottunk fel a Feneketlen-tónál, óriási segítség voltam. Amikor meg nem ilyesmikkel foglalkozom, az érettségire készülök.
M. D./WMN: A tanulás fontos, de sok olvasónkat biztosan érdekli egy dinó szerelmi élete is. Rátaláltál már arra a példányra, akivel megoszthatod az örömödet-bánatodat?
B. D.: Bár emberekkel jól kijövünk, sőt nagyon sokan ölelgetnek minket, fajon belül elég magányosan élünk. Nincs még egyelőre párom. Egy savköpő menyéttel, egy lóval és egy csirkével próbálkoztam eddig, de nem működött a dolog.
M. D./WMN: Mennyire fogadja el a környezeted a másságodat? Nehéz dinóként élni ma Magyarországon?
B. D.: Azt mondanám, ez igencsak társaságfüggő.
A fiatalok elég nyitottak az őslényekre, az idősebbek kevésbé. Vannak olyanok is, akik nem szeretik a dinókat, őket arra kérem, ne foglalkozzanak velünk. Semmiképp sem szabad minket kiszurkálni. Így is több millió év volt, mire leszoktunk a húsevésről, kár lenne ezen változtatni.
M. D./WMN: És hogy látod az embereket? Tudunk még a humoron kívül bárhogyan kapcsolódni a politikához? Vagy kínunkban már csak röhögünk mindenen?
B. D.: Az embereknek muszáj kicsit jól érezniük magukat. Ebben hasonlítanak a dinókra. Ugyanakkor arra is oda kell figyelni, hogy a humor ne vigye el a fókuszt a fontos dolgokról, például a menekültek segítéséről vagy a kormányváltásról.
M. D./WMN: Hol lehet találkozni veled legközelebb?
B. D.: Jelen vagyok a közösségi médiában, hogy közvetíthessem a nyilvánosság számára a dinók tapasztalatait. Egy-két rendezvényen még biztosan felbukkanok a választásig, de aztán ki tudja, talán egy másik országban fogok letelepedni. Főleg, hogy az elmúlt pár napban ismét rájöttem, mennyire nem bírom a meleget.
Milanovich Domi
Képek: Kerepeczki Anna / WMN
