„Miért mondta, hogyan mondta, milyen hangsúllyal mondta, mit érthetett alatta?” – A rágódás és önsorsrontás művészete

–

Gondolkozz pozitívan!

Sokat fejlődtem ugyan az évek során, és már jó ideje tudatos technikákat vetek be, hogy ne üljek fel a pánikolás ördögi hullámvasútjára, de ha szabadon engedem a fantáziám, még mindig igen sikeres vagyok az önostorozásban.

Amikor anno felfedeztem Dan Greenburg és Marcia Jacobs magyarul Hogyan legyünk boldogtalanok? (avagy Az önsorsrontás tudománya) címen megjelent könyvecskéjét, megkönnyebbültem, hogy ezek szerint nem csak én vagyok hülye, „küzdünk” még páran azért, hogy lehetőleg bármit, ami történik vagy történhet velünk, eleve rossz színben lássunk. A szerzőknek sikerült tudományos igénnyel rendszerbe foglalni a negatív gondolkodás minden pokoli bugyrát.

Tudom, tudom, pozitív gondolkodás, mindfulness, „majd akkor megyünk át a hídon, ha odaérünk”, a vonzás törvénye, a gondolatok ereje, az önmagukat beteljesítő jóslatok – elhihetitek, hogy kellőképpen kiműveltem magam mindenféle pozitív pszichológia és spirituális életbölcsesség terén, tisztában vagyok a negatív gondolatok és főleg az önparáztatás, vetítés, spekuláció romboló hatásával. Na de mégis, mi lehetne édesebb, mint – Dan és Marcia megfogalmazása szerint – egy „Három Dimenziós Aggodalomból Első Osztályú Szorongást” gyártani?

Se szeri, se száma azoknak az alkalmaknak, amikor sikeresen gyakorolhatjuk az önkínzást

Pár kattintás árán könnyedén megteremthetjük magunknak az Első Osztályú Szorongást.

Az internetnek hála, akár egyetlen gyötrelmes éjszaka alatt önállóan eljuthatunk a diagnózis felállításától a végrendelet megírásáig és a sírfeliratunk megfogalmazásáig.

Így csináld:

Válassz olyan betegséget, ami nemcsak halálos, de hosszadalmas, költséges, fájdalmas és megalázó gyógykezelést igényel.

Legyenek a korai tünetei olyan általánosak, hogy akár egy közönséges megfázás is okozhatja.

És már indulhat is a rettegés!

Amennyiben mégis orvoshoz fordulsz (ezt minél későbbre javaslom, hogy tovább élvezhesd a szorongást), a vizsgálat eredményére minél többet kelljen várni, hogy még véletlenül se könnyebbülj meg gyorsan.

Szívesen!

Ott vannak aztán a mindennapi, jelentéktelennek tűnő események, amikből kihozhatjuk a legrosszabbat, például a várakozás

A telefonra, üzenetre várás, legyen az magánjellegű (miért nem hív? miért nem ír?) vagy szakmai (állásinterjún voltál?) tökéletes táptalaja a szorongásnak.

Régebben, a vezetékes telefonok, üzenetrögzítők és papírra írt levelek korában kicsit nehezebb dolga volt annak, aki mindenáron gyötrődni akart. Hiszen instant kommunikációs eszközök híján, jóval nagyobb teret engedhettünk képzeletben a külső akadályozó tényezőknek

Nem ért még haza.

Késik a posta/elkallódott a levél.

Rossz a telefonom/rossz a telefonja.

Rosszul adtam meg a számom/rosszul írta fel a számom.

Elromlott az üzenetrögzítő/véletlenül letöröltem.

Akkor hívott, amikor nem voltam otthon/akkor hívott, amikor épp mással beszéltem/a munkahelyemen hívott, és nem adták át az üzenetet…

Ó, a régi szép idők! 

Manapság azonban annyi azonnali kommunikációs lehetőség áll rendelkezésünkre, hogy igazán csak az nem ér el, aki nem akar

Digitális jelenlétünk szinte valós időben követhető, így aztán sokkal könnyebb rögtön a kardunkba dőlni.

Látta és nem válaszolt? Nem látta? Mikor volt fent utoljára?

Keressetek rá, hány oldal taglalja a legtutibb tippeket arra, „hogyan tudod úgy elolvasni az üzenetet, hogy ne lássa a másik fél, amikor megnyitottad”.

Látható, hogy a spekuláció és szenvedés igazi ínyencfalataival kényeztethetjük magunkat, „hála” a számtalan csatornának, ahol azonnal elérhetnénk egymást – ha akarnánk!

Szédítő a lehetőségek száma, épp ezért gyerekjátékká vált az aggódás, a mentségkeresések köre leszűkült. Irigylem a mai fiatalokat…

Még a közösségi médiára sincs azonban feltétlenül szükség ahhoz, hogy teljesen egyedül, a semmiből teremtsünk magunknak kifejlett, vérbő szorongást.

Esprit d’escalier

A francia kifejezés szó szerint azt jelenti, „a lépcsőházi szellem”. Arra utal, amikor csak utólag (elmenet, a lépcsőházban lefelé tartva) jut eszedbe, hogy mit kellett volna mondanod ahelyett, amit mondtál vagy épp nem mondtál, legyen az egy frappáns visszavágás, vagy a megfelelő reakció egy beszélgetésben elhangzottakra. Ha eleget lovagolsz rajta, tökéletes eszköze lehet az önkínzásnak. De nehogy elereszd!

Magasabb szinten utólag elemezgetni is lehet a beszélgetéseket. Írott üzenetváltás esetén ez egyszerűbb, a haladóknak a telefonbeszélgetések rögzítését is javaslom, így még a hangsúlyokat is lehet értelmezni.

„Miért mondta, hogyan is mondta, milyen hangsúllyal mondta, mit értett alatta? Vajon félreértette-e, amit én mondtam, és ha igen, hogyan értette félre? Most azt gondolhatja, hogy én azért mondtam, pedig nem is azt akartam mondani, és most meg van győződve arról…”

Avagy: „arra a kérdésre nem azt kellett volna válaszolnom, ezzel teljesen lenulláztam magam, pontosan olyan benyomást keltettem, miközben pont azt nem akartam, hogy olyan benyomást keltsek, most azt hiszik rólam…”

Ezen túlmenően, általánosságban is ajánlom a „mi lett volna, ha…” típusú gondolatmeneteket

Előnyük, hogy teljességgel feleslegesek, ugyanis nem úgy lett. Viszont remek táptalajt nyújtanak az önostorozáshoz, hibáink pellengérre állításához, az igazán profik pedig egész életüket is megkérdőjelezhetik a segítségükkel.

Nincs is annál „szebb”, mint hajnali kettő és négy között álmatlanul hánykolódva ráébredni, hogy mindent elszúrtunk, amit csak lehetett.

Öregedés és társai

Akinek nem jutott elég önsiratás fiatalon (esetleg volt elég önbizalma), az se csüggedjen, ha más nem, az öregedés feltétlenül meghozza a szükséges alapanyagot a kesergéshez.

Állj a tükör elé meztelenül, és vedd számba mindazt, amit elvesztettél!

Alaposan!

Hajlítsd be a karod, és nézd, ahogy ráncolódik a bőr!

Vizsgálj meg tüzetesen minden ráncot, bőrhibát, petyhüdtséget!

Koncentrálj a hurkákra, lehetőség szerint egész alakos tükörben, figyelj jól a narancsbőrre, visszerekre, foltokra!

Használd ki a próbafülkéket, ahol proszektúrát idéző világítás mellett teheted ugyanezt, jó esetben plusz tükör is van, hogy hátulról is szemügyre vehesd a pusztítást!

Nézegess fiatalkori, fürdőruhás képeket magadról, amikor azt gondoltad, hogy borzalmasan nézel ki, de a mai állapotodhoz képest, ismerjük be, szexbomba voltál!

Figyeld naponta a mérleget, vedd számba mindazokat a ruhákat, amiket már nem vehetsz fel (kihíztad, vagy egyszerűen csak nevetséges lennél benne, vagy még épp nem híztad ki, de leginkább úgy áll, mint kötözött sonkának a madzag).

Számolgasd a kihullott hajszálaidat, elemezd az őszülésed mértékét, és semmiképp ne feledkezz el a másokkal való összehasonlításról.

Na, ugye, hogy mindenki jobban tartja magát nálad a te korodban! 

Bónusz tipp haladóknak

Hibát követtél el? Rosszul csináltál valamit, legyen az munka vagy magánélet?

Isten ments, hogy a legegyszerűbb megoldást válaszd! Még véletlenül se ismerd be, ha tévedtél, ne kérj bocsánatot, és meg ne próbáld kijavítani!

Őrlődj rajta éjjel-nappal!

Ne aludj, ne egyél, vázold fel magadnak az összes lehetséges katasztrofális következményt: csődbe megy a cég, kirúgnak az állásodból, otthagy a szerelmed, megutál a legjobb barátod…

Főjj benne minél tovább, tedd tönkre a napjaidat!

Minél később derül ki, hogy bolhából csináltál elefántot, annál elégedettebben gratulálhatsz magadnak.

Gratulálunk, igazi profi vagy az önostorozásban!

 Kádár Andrea

Forrás: Dan Greenburg, Marcia Jacobs: How To Make Yourself Miserable (1966) (magyar kiadás: Hogyan ​legyünk boldogtalanok – Az önsorsrontás tudománya (1989)

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Unsplash/Uday Mittal