–

Ha ilyen élesen nem lehet is elválasztani nemek szerint a félrelépések okát, hiszen ahány ember, annyiféle motiváció, ok, párkapcsolat és háttér, mégis, némi kutakodás után kirajzolódik egyfajta mintaszerűség. Ami az okokat illeti: egy viszonylag friss, 2017-es kutatás során 562 hűtlen felnőttet faggattak 80 kérdésen keresztül arról, mi vezette őket arra, hogy tilosban járjanak. A válaszaik alapján a kutatók nyolc különböző indítékra tudták leszűkíteni a félrelépéseket – nem meglepő módon ezek szépen összevágnak azokkal a válaszokkal, amiket az ismeretségi körömben kaptam arra a kérdésre, ki miért lépett félre (az anonim idézetek a megszólalóimtól valók):

1. Düh: amikor becsapva, elárulva érzed magadat, és így akarsz bosszút állni

„Nekem volt olyan, hogy azért ugrottam rá valakire, mert már nem bírtam a feszültséget otthon, viszont nem akartam elválni. És a pasi olyan volt, mint a férjem karikatúrája, minden rossz tulajdonsága megvolt benne is, turbózva. Tehát szó sem volt arról, hogy kerestem egy megfelelőbb társat. Hanem inkább arról, hogy így csatázhattam kicsit mással, nem otthon állt a bál, és még jól is esett visszamenekülni a férjemhez, egyből megváltozott a perspektíva. De ezt mint megoldást (homeopátiás gyógymód?) azért nem javaslom senkinek. Én sem tudatosan választottam. Elég veszélyes műfaj, és nem állítom, hogy kedvez az intimitásnak. Csak hát az nálunk már borult korábban, épp azért, mert a férjem is külső segítséggel gondolta orvosolni a bajokat, és nem pszichológussal. Illetve ő nem megoldást keresett, hanem úgy érezte, jár neki pár önfeledt perc (pontosabban év), mert amúgy betartja a játékszabályokat, amelyek sok tekintetben nem komfortosak neki. Az más kérdés, hogy ő jelölte ki ezeket, ő akart »kispolgári« életet végre, feleséget, gyereket, nyugalmat.” 

2. Vágy: amikor nem vagy elégedett azzal a fokú intimitással, amit otthon kapsz, és másutt próbálod megtalálni

„Tíz éve vagyunk házasok a férjemmel. Már az elején kiderült, hogy a szexuális vérmérsékletünk igen különböző. Én igényelném a heti három-négy szerelmeskedést, míg ő beéri a heti egy alkalommal. Próbáltam beszélgetni róla, de azt felelte, fogadjam el, mások az igényeink. Igyekeztem elfogadni, de közben természetesen minden női praktikát kipróbáltam: szexi fehérnemű, gyertyafény, gyerekmentes randieste stb. Aztán jött egy új kolléga. Tíz évvel fiatalabb, családos… Először csak flörtölés volt. Nem tagadom, nagyon jólesett, hogy egy ilyen fiatal férfi legyeskedik körülöttem. Nem gondoltam, hogy lesz belőle bármi is, csak élveztem. Aztán sikerült megszervezni az első randit is.

Nem mondom, hogy életem legjobb szeretkezése volt, de feldobott, hogy lehetek még szexi-dévaj nő, nem csak anyuka-feleség.”

3. Szerelem hiánya: amikor úgy érzed, „kiszerettél” a partneredből

„Félreléptem, pedig házas vagyok, de képtelen vagyok kilépni belőle. Azt szoktam mondani, ez egy tízlépéses projekt. Amikor összeomlok a hálószoba magányában és sokadszorra sírok miatta, akkor tíz lépés lenne a nappali, hogy megmondjam neki, válni akarok. És nem megy. Pedig nyilván sok minden más egyszerűbb lenne.”

4. Elhanyagoltság érzése: amikor úgy érzed, nem kapsz otthon kellő figyelmet, törődést, szeretetet

„Gyerekem apja már aznap éjszaka is megcsalt, amikor én megszültem a fiunkat. Utána gyakorlatilag rendszeresen. Kerestem a hibákat magamban, miért kellhet neki más. Szinte csak magamat hibáztattam, ezért diétáztam, igyekeztem mindenben megváltozni, hogy ne akarjon máshova menni, de igazából ezek nem segítettek a dolgon. Közben lassan megszűntem önmagam lenni. Elhitette velem, hogy semmit nem érek, senkinek se kellek, úgyhogy örülhetek, hogy legalább ő van nekem. Próbáltam kilépni ebből, de gyenge voltam. Aztán megismerkedtem valakivel, akiből erőt merítettem ahhoz, hogy léphessek. Nem vallottam be, de hagytam, hogy lebukjak. Ez nem volt tudatos, utólag tisztult így le a fejemben.

Később ismertem fel, hogy ez a férfi csak arra kellett nekem, hogy kimozduljak a rossz kapcsolatomból. Nem szép dolog, tudom, de azóta is nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy őt küldte mentőövnek.”

5. Elköteleződés hiánya: amikor a két fél nem egyenlő mértékben van benne egy párkapcsolatban

„Félreléptem, amikor már a végét járta a kapcsolatunk, legalábbis nekem már nagyon elegem volt. Siralmas jövőkép tárult elém. Hogy mi vitt rá? Elsősorban az a késztetés, hogy valahogy ki kell törnöm a ketrecnek érződő házasságból; továbbá a »mi van, ha van élet ezen túl is?« kérdés/sejtés. Sík ideg voltam, bűntudatom volt, azon a bizonyos éjszakán aludni is alig tudtam, mikor a másik pasival voltam. A slusszpoén: már körülbelül fél éve lehettünk külön, mikor egy ismerősöm elmondta, a férjem a lagzi után pár hónappal már próbálta őt is és egy barátnőjét is befűzni valami netes társkeresőn.” 

6. Váratlan helyzet adta lehetőség: egy vakáció, egy görbe este, túl sok stressz vezet a félrelépéshez

„Csak azokon a ritka alkalmakon vagyunk együtt, amikor a munka miatt összesodor bennünket a szél. A közbülső időben még csak nem is kommunikálunk, így nem is érzem ezt egy igazi viszonynak.”

7. Önbecsülés: amikor több párhuzamos partnerrel próbálod megtámogatni a magabiztosságodat 

„Amikor kiderült, hogy megcsal a férjem, fő okként azt hozta fel, hogy merevedési zavarai voltak, és ki akarta próbálni, mással is így van-e.”

8. Változatosság: gyönyörködtet

„Azzal a csajjal olyanokat is meg lehetett csinálni, amiket a feleségem előtt még csak szóba sem hozhatnék.”

Mégis lenne különbség?

Az 562 emberrel végzett kutatásból egyébként arra is fény derült, hogy a férfiak inkább lépnek félre a változatosságot keresve, kihasználva egy váratlan alkalmat, vagy hirtelen támadt szexuális vonzalom miatt, a nők motivációi között pedig gyakrabban fordult elő, hogy elhanyagolva érezték magukat, és mással szerették volna kipótolni azt a szeretetmennyiséget, amit nem kaptak meg otthon. A kutatók azonban azt is kihangsúlyozták, hogy a hűtlenség gyakran a tünete egy megromlott kapcsolatnak, és nem az okozója.

A férfiak motivációinak elemzését illetően, illetve hogy hová fut ki egy félrelépés, gyakran eszembe jut a pszichológus monológja Háy János A lány, aki hozott lélekből dolgozott című darabjából. Ebből kiderül, hogy a kalandokat kereső férfit az új, az izgalmas, a friss hús vonzza, nem tervez tovább az ágynál, és nem is másik feleséget keres, hiszen az már van neki. Ha mégis borul a bili, lebuknak, netán az új partner elégedetlen a titkos ágyas szerepével, akkor gyakran csupán sodródnak az eseményekkel,

és mire felocsúdnak a friss szerelem delíriumából, hátrahagyva egy korábbi családot, újra ott állnak a startmező legelején, új feleséggel, születendő új gyerekekkel.

Hogy ezeken felül van-e még eltérés a férfiak és a nők hűtlensége között? Az egyik megszólalóm szerint ha a céltudatosságot nézzük, igenis van: „A megcsalás szerintem mindig egyfajta menekülés: vagy az unalom, vagy a problémák elől. A nők gyakrabban kezdeményeznek válópert, mint a férfiak, tehát ők hajlamosabbak arra, hogy felrúgjanak mindent egy jobb élet reményében. Viszont ehhez komoly segítség egy új szerelem.”

Igyekszem nem túl naivan hozzáállni a kérdéshez, tisztában vagyok vele, hogy ilyen vagy olyan okokból, de nagyon sokan lépnek félre. Ahogy egy másik megszólalóm rámutatott: „Ez már sajnos annyira elterjedt dolog – hiszen sokkal nagyobb a csábítás és a kommunikációs tér is, ami lehetőséget ad rá –, hogy én szinte nem is ismerek olyat, akit ne csaltak volna meg, vagy ő ne lépett volna félre. Nem, nem is »szinte«. SENKI ilyet nem ismerek.” Abból is sejtem, igaza lehet, hogy a kérdésemre, amit a megcsalások kapcsán tettem fel az oldalamra, egy óra alatt annyi szomorú üzenet, őszinte vallomás érkezett, hogy nem győztem elolvasni őket. Több tucat összetört szív levele…

A hűtlenség ára

Mindezzel együtt mégis azt gondolom, talán az lenne a leghelyesebb, hogy mielőtt belekezdünk egy új kapcsolatba, lezárjuk az előzőt. Ha pedig meg akarjuk menteni, akkor idejében kezdjünk el beszélgetni a problémákról. Egy idő után ugyanis félő, hogy túl késő, a megszerzett tapasztalatokat és bölcsességet legfeljebb a következő kapcsolatunknál kamatoztathatjuk.

„A volt férjem a válást megelőző mediáción konkrétan rámutatott, hogy neki az volt a párkapcsolati valóság, hogy veszekszünk, és annak ellenére, hogy ő rohadt cikinek tartotta a szeretősdit, belesodródott egy átmeneti harmóniával kecsegtető kapcsolatba, mert kommunikáció szempontjából balfaszul viselkedett, és nem tudta a konfliktusokat feloldani velem. Az én szempontjaim persze tök mások voltak. Úgy éreztem, magamra hagyott, nem figyel rám, ezért sárkánykodtam. A lényeg, hogy a történtek ellenére nem tudok eléggé hálás lenni neki, hogy békével és tanulságokkal váltunk el a kissé megkésett mélyebb kommunikálásnak köszönhetően.”

A hűtlenség óriási károkat okoz a párkapcsolatban, és hiába ringatja magát a pillanatnyi öröm idején illúziókba az ember, ez mindkét félre igaz, utólag az is érezheti pocsékul magát, aki félrelépett. 

„Az állandó hazudozás okozta stressz miatt soha nem tenném meg újra, teljesen felőrölt a kettős élet. Sokáig senkinek sem mertem elmondani, mert nagyon szégyelltem magam, ez is nagyon rossz volt.” 

Még ha együtt maradnak is a felek, megpróbálva új alapokra helyezni a viszonyukat, az a sötét folt nagyon hosszú ideig kettejük közé ékelődik. A megcsalt fél pedig gyakran küszködik önértékelési problémákkal, ha egyszer át kellett élnie, hogy a párjának ő nem elég. Néhány további vallomás, búcsúzóul, gondolatébresztőnek, érzékenyítőnek:

„Azt hiszem, a legrosszabb az volt, amikor megcsaltak. Boldogabb lennék, ha nem tudtam volna meg, de a pasi elmondta, mert tiszta lappal akart újraindulni. Nem volt jó ötlet. Azóta sem tudom túltenni magam rajta, pedig ennek már két éve. Állandóan a nő Facebook-oldalát nézem, keresem a miérteket, vagy hogy mit láthatott benne. Tudom, hogy amióta a kettőjük kapcsolata véget ért, nem beszélnek, nem találkoznak. De mégis… nem tudtam túllépni rajta. Rengeteg csiki-csuki, szakítás, békülés után úgy érzem, sose fog működni.”

„Életem egyik legnehezebb fél éve következett, mert minden alkalommal, amikor nem értem el vagy késett, rögtön az volt az első gondolatom, hogy biztosan megint megcsal.” 

„Két év múlva, amikor jött a gyerekekért, volt egy nyaklánca, ami eddig nem. Erre kérdezett rá a lányom, amikor is elszólta magát, hogy a tizenöt éves évfordulójukra kapta a barátnőjétől. A lányom megjegyezte, hogy hiszen ő még csak tízéves… Akkor döbbentem rá, hogy végig volt barátnője, ezért nem tűnt fel, hogy megcsal. De emlékszem arra a brutális délutánra, amikor kiderültek dolgok. Rákérdeztem, hogy ha vele is volt már akkor, tőlem mit akart az ágyban. Erre azt mondta, hogy már nem tud nőként rám nézni, csak a testi szükségleteit elégítette ki, mivel vidéki a barátnője, és ritkán tudtak találkozni… Ezzel a mondatával a földbe döngölt. Aznap éjszaka az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejemben, de a kisfiam felébredt valamire, és rádöbbentem, hogy ezt nem tehetem meg.”

„Pár hónap után újra összeköltöztünk, de nagyon nehéz volt bízni benne. Évekig tartott, mire minden rendben lett. Még most is eszembe jut néha, hogy becsapott a párom.” 

Fiala Borcsa

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images