Még mielőtt valaki azzal vádolna, hogy nem nézek szembe tulajdon gyarlóságommal, a legelején szeretném jelezni: vettem már szobabiciklit is életemben, majdnem fizetnem kellett az utánam ott lakónak, hogy otthagyhassam az albérletben, mert egy tonna volt, és csak ruhát szárítottam rajta. Szóval magam se volnék bűntelen, így aztán bátran kikacaghatom magunkat, akik olykor a legelborultabb dolgokat is képesek vagyunk racionális vételnek kikiáltani.

Ilyenek jutottak még eszembe, miközben a körkérdésem fogalmaztam:

  • műanyag önöntözőszett balkonládákhoz (nem önöntözött); 
  • egy csíkos, testhez simuló kezeslábas, amit Freddie Mercury is megirigyelhetne (nem akarod tudni);
  • ajaktetoválós rúzs (nem szép látvány);
  • midibillentyűzet, mert miért ne akarna megtanulni az ember ilyesmin játszani (és rögtön dalt szerezni, ugye);
  • angol válogatott kapusmezek (nincs mentségem. Seaman és David James volt az első számú kapus);
  • védőfelszerelés görkorizáshoz (nem görkorizom, mert kb. két hónap után ripityára törtem a csuklóm);
  • a kérdést pedig azért Phoebe Buffay ékszerboltos jelenetével ábrázoltam, mert van műanyag tiarám. Varázspálcával.

Szóval, íme, következzenek a ti remek vételeitek!

„Egy (nagy és ronda) agyagcsiga. Amolyan kerti dísz. A nővéremmel egy ideig játék volt, hogy egymás lakásában dugtuk el. Kreatívabbnál kreatívabb megoldások születtek (mikró, mosógép, ruhásszekrény, ágyneműtartó, lábtörlő stb.), garantált volt a nevetés. Aztán egyszer csak kámforra vált. Vélhetően utoljára én rejthettem el a mélygarázsban a kocsija motorháztetőjén, és valakinek igazán megtetszhetett. Remélem, jó helyre került, és legalább annyira szeretik, mint amennyire nekünk hiányzik most.” (Sofi)

via GIPHY

„Egy tucat túlárazott (a márkát kisípolom) ezüst ékszer. Egyszerűen nem bírok leállni a gyűjtésükkel… Amikor magamra aggatom a »készletet«, olyan vagyok, mint Dennis Rodman karácsonykor, pluszba még csilingelnek is…” (Katalin)

„Én a finoman csicsás csillogó ékszereket, bizsukat gyűjtöm, de még a jegygyűrűmet sem hordom.” (Erika)

„Fonalból készült pulikutya, amit zsinórok segítségével lehet sétáltatni (mint egy marionettet).

Kis fakalitka, műmadárral, gombnyomásra iszonyúan csiripel. Manapság már hasznosabb szuveníreket hozok nyaralásból. (De a plüssállatokról nem tudok leszokni…)” (Zsófia)

„Jógás app… Mindennap jön a figyelmeztetés, hogy ma sem csináltam meg az aktuális feladatot.” (Beáta)

via GIPHY

„Egy túlárazott cápás sörnyitó, holott nagyon ritkán iszom sört. Egy dizájnos almaszeletelő, miközben nem szeretem az almát. A macskának egy kaparóplüssbagoly, aminek soha a közelébe nem ment, helyette inkább csokipapírral is játszik. Volt egy darálós kávéfőzőm, amelynek a javíttatása nem volt egy olcsó mulatság, majd inkább úgy döntöttem, hogy french press-szel iszom mostantól a kávét. Illetve biciklis telótartó, ami az első alkalommal használhatatlannak bizonyult – telefon hopp a földre –, ezért kidobtam.” (Zsófia)

„A fagyikészítő gép, amelynek nincs saját hűtése, a fagyasztóba pedig nem fér be.” (Eszter)

„56-os felújítandó WV Bogár. Akkoriban annyiért újították volna fel mint egy telek ára. Így csak keveset költöttem rá, és kis buktával eladtam egy másik félőrültnek. Fejfedőgyűjteményem néhány civilizációban hordhatatlan darabja… Párat elajándékoztam: a cicafüles lovaglókalap-imitációt és a pink alapon tigriscsíkos cowboykalapot. Ugyanitt vegántej-készítő eladó!” (Zsuzsanna)

„Soha semmi értelmetlent nem vettem. A hatodik órámat is meg tudtam indokolni a feleségemnek.” (Tibor)

„Cowboykalap, pánsíp, csörgő, ami szárított tökből készült, olyan vicces öngyújtó, ami megráz (nem dohányzom), egy drága dizájnerkaróra, ami még sosem volt rajtam (és nem is tetszik), filmes és képregényes műanyag figurák… Most, hogy így belegondolok, szinte nincs hasznos tárgy a szobában.” (Roland)

via GIPHY

„A ki tudja, hányadik kendő. Imádom a kendőket, de talán túlzás, hogy egy nagyobb zacskónyi kendő elajándékozása után még mindig egy teljes fiók van tele kendőkkel.” (Zsuzsa)

„Kézzel festett, méregdrága gyertyák, amiket sosem fogok meggyújtani. Egy rakat tűsarkú, amiket nincs hova vagy miért felvennem. Díszes, vintage selyemzakó – nálam húsz centivel magasabb és vállasabb férfiakra szabva. Levegőnövények, amiket képtelen vagyok életben tartani. Egy körsál, ami kényelmetlen és irritálja a bőrömet, de legalább nem is illik semmihez. Két szamurájkard, mert egy nyilván komolytalan lett volna.” (Franciska)

„Konyhaibiszbasz-kategóriában verhetetlenül felesleges dolgok a hamburgerformázó (amiből lehetetlen kiszedni a húst) és a fasírtgömbölyítő. Idén volt a tisztulás napja, és kidobtam.” (Zsuzsa)

„Most, hogy körülnéztem a lakásban, mindössze négy-öt dolgot láttam, ami egyáltalán minimális szinten hasznos.” (András)

„Telefonon felhívható, távolról programozható mosó-szárító gép. Magamnak vettem, szóval nem tolom más nyakába. Magamnak, aki full antitalentum a műszaki cikkek kategóriában, és aki csak azért nem vált évente telót (is), mert az alkalmazások telepítéséhez is összerántja a fél baráti kört és aki egyedül csak a hűtőt, télen pedig amellett a fűtést nem kapcsolja le, amúgy totál minden mást igen, ha elmegy otthonról… Azt már csak mellékesen, hogy a százmillióból két programot és a csak centri, illetve csak az öblítő + centri opciókat használom – kézzel elindítva.” (Barbara)

via GIPHY

„Nálam is porosodik valahol egy midibillentyűzet. Egyszer használtam összesen, mert nem boldogultam a latency-beállítással. Ennek tíz éve.” (Ildi)

„Otthoni hajfesték, aminek előbb-utóbb fodrász a vége. Ha valakinek kellenek amúgy, van nálam most is hét doboz, 6-os és 5-ös mélységekben.” (Szonja) 

 

„Kandalló. Nagyjából két évvel azelőtt, hogy egyáltalán lett volna hova építkeznünk. Viszont olcsó volt, legalábbis a kandallókhoz képest. Szoktuk is emlegetni, hogy tulajdonképpen köré építettük a házat. (Szóval, végül is nem felesleges.) Ami viszont nem volt olcsó, és végeredményben tényleg feleslegesnek bizonyult: egy méregdrága masszázskád. Persze kádként funkcionál, viszont egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor használtuk a masszázsfunkciót, nem eléggé masszázs, viszont remekül megáll a fúvókákban minden trutyi, macerás tisztítani. Kb. a negyede lett volna egy hasonló méretű, ámde masszázstalan kád. És persze, mint minden nőnek számtalan »otthon már nem tetszik« ruha, cipő, kencefice. Sosem használt szobabicikli – illetve de, használtam, teregetésre.” (Krisztina)

„Én mindent megvennék, ami zöld és lila (minden árnyalatban) tele a konyhám ilyen színű sótartóval, tálcával, műanyag poharakkal tányéralátétekkel, ételdobozokkal, de ugyanez vonatkozik a szempúderekre, sálakra, pulóverekre… vödrökre… stb. Nem sorolom, de kb. az egy százalékát használtam/használom, ám mit csináljak, nem tudok ellenállni a színüknek!” (Katalin)

„Okostermosz. A hőt remekül tartja, minőségi a kidolgozottsága, meg szép is, tartós… egyetlen feleslegessége az okossága: meg tudom nézni, épp hány fokos a benne lévő ital. Ugyan nem tudom változtatni… Szóval vicces, cool dolog, de effektíve teljesen értelmetlen. Mutathatna bármit, ha iszom, úgyis érzem, meleg-e, avagy hideg…” (Endre)

„Egy nemtomhogyhívjákaztamacskátazAlízcsodaországbanban-színű kezeslábas (nem simulós), hogy majd pizsinek jó lesz. (Eltettem a gyereknek, szóval még nem teljesen értelmetlen. Ha akkora lesz, mint én, kiderül. Most egyéves, szóval még négy-öt év…) De a kedvencem a neonzöld műanyag paróka. (Mondjuk, húsvétkor kerestem, hová pakoltam el, mert fűdekornak pont elment volna. Szóval nem, igazából még az sem volt a legfeleslegesebb.)

„Tulajdonképp az első gyereknél az ember rengeteg faszságot megvesz. De előbb-utóbb minden jó valamire. A 21 évesem sosem hordott (de meg kellett venni) cuki szandija most pont az egyévesre jó. (Persze mire utcára felvehetné, kinövi.) Tulajdonképp az egyévesem tele van cipőkkel. Mert csak veszem és veszem… Igen, ez lehet a legfeleslegesebb vételem. Kb. 8-10 babacipő, ami sose lesz a lábán, csak »jajdecuki«.” (Suzy)

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

„Mobiltelefonhoz csatlakoztatható telefonkagyló… jut eszembe, nem vágyik rá valaki?” (Csilla)

„Szerencsére nem én, hanem ismerős vett komplett sípálya-felszerelést hótaposógépestül, felvonóstul, aztán felépítette magához, hogy tuti biznisz, és utána ott nem volt hó.” (Balázs)

„Egy csomó tortadekoráló biszbaszt… Aztán amikor tortát csinálok, rájövök, hogy nem vagyok cukrász…” (Csilla)

„Egy 42-es bundás strandpapucsot. 45-ös a lábam.” (László)

„Én egy éve vettem hat retró tévét, hogy majd átalakítom bárszekrénynek… Haha! Azóta is.” (Krisztina)

„Elektromos kés.” (Gábor)

via GIPHY

„Kasztanyetta, kb. öt perc után feladtam.” (Kornél)

„Én inkább kértem: szülinapomra egy segg alakú perselyt, ami minden egyes érme bedobás után fingik. Egészen New Yorkból hozták nekem a kollégák, MERT ANNYIRA KELLETT nekem egy fanny bank.” (Kata)

„ELEKTROMOS palackzsugorító. Gondolj bele. Egy környezetvédelmi eszköz, ami környezetkárosító módon gyártódik, forgalmazódik, működik és válik hulladékká. És mit vált ki? A lábad és kezed.” (Herczeg Zsolt)

„Hűtőnyitó sziréna. Éjjeli üzemmódban. Azóta egy éjszakát sem bírtam végigaludni. A párom állítólag hűtött vizet vesz csak ki belőle. Mellékesen elég sok kaja válik kámforrá közben… Őt nem zavarja, végül is nem arra riad fel, hogy hangosan sipákol a rendszer.” (Gizella)

Csepelyi Adri 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Spiderplay