wmn - árukereső

Az a helyzet, hogy nem igazán hiszek a „szeretetnyelv-” elméletben, mert azt gondolom, hogy mindenkinek mindenféle szeretetnyelvvel örömöt lehet szerezni, a lényeg, hogy az „adó” és a „kapó” félben is meglegyen a szándék arra, hogy jól sikerüljön. De ha azt feltételezzük, hogy nekem is egy darab szeretetnyelvem van, amivel ki tudom mutatni, hogy valaki mennyire fontos nekem, akkor biztos, hogy az ajándékozás az.

Egyszerűen imádok ajándékot adni, titkos vágyakat kitalálni, a legjobban passzoló dolgot felkutatni. A gyerekeimnek csak azért nem adok minden hónapban egy-egy ajándékot, mert 1. sejtem, hogy ez hova vezetne; 2. nem áll rendelkezésemre végtelen mennyiségű anyagi forrás; 3. sem pedig tárolóhely (bár az élményajándékokat is imádom, szóval ez nem jó érv). Mivel évek óta foglalkoztat az ajándékozás optimalizálása, szerintem elég jó módszert fejlesztettem ki.

Minden egy porszívóval kezdődött

Amikor jó pár évvel ezelőtt tönkrement a porszívónk, éppen egy kuponnapos őrület zajlott. Gondoltam, micsoda szerencse, rögtön húsz százalékkal olcsóbban jutunk egy újhoz. Aztán a műszaki áruházban, kezemben a vonatkozó újsággal támadt egy isteni sugallatom (jó, nem biztos, hogy Isten foglalkozik ilyen piszlicsáré ügyekkel, nevezhetjük megérzésnek is): rágugliztam a kinézett eszközre. Három webáruház kínálta a kuponos árnál olcsóbban. Na, mondom, akkor ez így felejtős.

Azóta nem veszek semmit tízezer forint fölött anélkül, hogy csekkolnám az árát, mert már ekkora tételnél is gyakori a két-háromezer forint árkülönbség. Ennek ellenére azért vannak kuponos akciók, amiket igenis megéri kihasználni, csak ugye oda kell figyelni, mielőtt beállunk a negyvenperces kasszasorba.

Aztán egy rossz karácsonnyal folytatódott

A nagyobb gyerekem az első karácsonya idején már majdnem egyéves volt, mivel előző karácsonykor kellett volna megszületnie, csak késett egy kicsit. Logikusnak tűnt, hogy én leszek a nagy ajándékbeszerző – nyilván vele kiegészülve. Előtte kampányszerűen vettem ajándékot, valódi koncepciókkal, de mindent egyetlen napba sűrítve. Ezt nyilván nem tudtam megcsinálni egy kisbabával, így nagyon sok napot töltöttünk nyomasztó tömegben mindenféle plázákban és üzletekben, és hamar eljutottam odáig, hogy ilyet soha többé nem csinálok.

Mivel a családi születésnapok szerencsére egészen jól el vannak osztva, nálunk csak a karácsony a kritikus, amivel kapcsolatban azt találtuk ki, hogy a gyerekeket leszámítva igyekszünk mindenkinek valami személyes apróságot adni, mert a nagy ajándékokra alkalmasabb a születésnap, amikor nem kell ezer dolgot venni egyszerre.

Ennek folytán tavaly már októberben tele volt az ajándékszekrényünk, amit pont a rosszul sikerült bevásárlás után nyitottunk meg. Az egyetlen rosszul „timingolt” szülinap pont a nagyobb lányomé – alig pár nappal karácsony után –, ilyenkor egyszerűen nem életszerű a nagy ünnepi hajrá után megint boltjárással kezdeni. Megtanultunk tehát előregondolkozni.

Három módon vásárolok

A tudatosságom első eleme a listavezetés. Ha valaki elejti, hogy vágyik egy meleg sálra, vagy a kedvenc előadója X. Y., én már nyúlok is a telefonomért, és írom a listámba, hogy legyen miből inspirálódni, ha közeledik az ünnep.

Emellett figyelem a kedvenc boltjaim saját akcióit, főleg, amiket az internetes vásárlóknak szánnak. Persze ha találok valami szuper dolgot, azért ellenőrzöm, hogy máshol nem kaphatom-e meg olcsóbban, és ha jó az akció, akkor azonnal lecsapok, akkor is, ha az ajándékot majd csak fél év múlva fogja megkapni az illető.

Ha már vásárolok, megnézem, mennyit kell költenem ahhoz, hogy ingyen kiszállítsák. És ha találok még egy-két jó holmit (általában szoktam), akkor elmegyek addig, hogy ne kelljen fizetnem a szállításért.

Ha eljutok valahová, ahol tudom, hogy jó dolgok vannak (legyen az egy időszakos vásár vagy egy másik ország), akkor tervezek azzal, hogy veszek pár dolgot. Ha ez szeptemberben történik, akkor már a karácsonyi ajándékokra is gondolok, vagy a közeli szülinapokra.

Folyamatosan figyelem azokat az élménylehetőségeket, amikkel örömöt szerezhetek a hozzátartozóimnak. Minden tematikus hírlevélre feliratkozom, színházak oldalait követem és az ismerőseim megosztásait is ilyen szemmel nézem. Ha pedig újabb előadásokat hirdetnek meg, akár már hónapokkal előtte lecsapok. (Csak ilyenkor fontos felírni! Mondjuk, én vezetek egy ajándékos táblázatot is a lista mellett, de csak azóta, hogy egyszer egy színházjegyet elfelejtettem odaadni, így kénytelenek voltunk mi elmenni.)

És persze néha megesik az is, hogy hiába a gondos előkészületek, egy-egy ajándék még mindig hiányzik. Ilyenkor igyekszem minden lehetőségnek utánajárni a neten, lehetőleg inkább rendelni vagy célirányosan egyetlen helyen beszerezni.

Elmondom a tudatos tervezés előnyeit

Az első és legfontosabb, hogy elmondhatom magamról, hogy van ajándékszekrényem, ami szerintem nagyon menő. Persze azért sokszor néznek furcsán, amikor beszámolok róla, de szerintem a magyarázattal együtt érthető. Vagy nem?

Emellett nagy előny, hogy nem kell plázázni, száz boltot végignézni az utolsó pillanatban, tervek nélkül tengeni-lengeni és drágán megvenni valamit, ami nem is olyan jó. Ez nagyon időhatékony, mert amikor éppen ráérek, akkor körbenézek a neten, de amúgy nem töltök ezzel órákat. Maximum perceket, és azt is csak akkor, ha éppen várok, ráérek, meetingen játszótéren ülök.

Emellett egy nagyobb ünnep (mondjuk, a karácsony) vagy két egymást követő szülinap nem olyan megterhelő anyagilag, hiszen az ajándékok egy része már egy előző havi fizetésből meglett.

Sokkal jobb ajándékokat lehet kifogni akkor, ha nemcsak az év egy adott szakaszában keresünk, hanem mindig nyitott szemmel járunk. Az állandó odafigyelés pedig abban is segít, hogy az egyedi, teljesen személyre szabott, esetleg saját készítésű ötleteket idejében elkezdjük megvalósítani.

Ti mennyire vagytok tudatosak az ajándékozásban? Terveztek előre? Online vásároltok?

Tóth Flóra