–

A rajongó előszava

Lelkesen lóbálom a korábbi években kitöltött füzeteimet a kamerába, amikor elkezdjük a videóhívást Békéssy Lászlóval. Miközben készültem az interjúra, rájöttem, 2016-ban töltöttem ki először a YearCompasst (magyarul Éviránytű). Aztán egyfajta hagyománnyá vált az életemben az évrendezés-évtervezés: csináltam már barátokkal sörözgetve, romantikusan egy kávézóban, összetört szívvel egy kollégámmal, egyedül a fotelemben, vagy legutóbb, a szerelmemmel a nappali szőnyegén. Rengeteg minden ott van ezekben a jegyzetekben. 

Meglepődöm, mennyi változáson vagyok túl, pedig mindig kicsit rugalmatlannak tartottam magam. Mosolygok a gyarlóságaimon, enyhe bűntudatom is lesz a rendszeresen visszatérő elemektől: „többször felhívni Mamit!”, „megtanulni főzni 3 új ételt!”, „venni 2 növényt a lakásba!” De legalább szereztem postaládakulcsot (és már nem ujjal piszkálgatom ki a leveleket), leszoktam a dohányzásról, belejöttem az autóvezetésbe, és egyre többet írok.

Érdekes felfedezni, hogy a legtöbb fordulatnak tulajdonképpen van előzménye, amelyekből – általában utólag – kirajzolódik egy szép ívű narratíva.

Megnyugtató, hogy tartok valamerre: néha babalépésekben, néha tempósabban, meg-megállva vagy visszatáncolva, de azért haladok. Azt hiszem, ez az, amit a legjobban szeretek a füzetben: hogy elemel a hétköznapoktól, és segít tudatosítani az irányaimat, a hosszú távú céljaimat, az emberi kapcsolataim alakulását.

Három jóbarát találta ki

A YearCompass története 2012-re nyúlik vissza. P. Tóth András, Freisinger Ádám és Békéssy László addigra már évek óta ismerték egymást. Úgy alakult, hogy épp mindannyian nehéz életszakaszban voltak. Laci nem sokkal korábban végzett villamosmérnökként, épp egy fájdalmas szakítással és egy szakmai válsággal küszködik. Maga sem tudja, hogyan, egyszer csak leül az íróasztalhoz, és kiszakad belőle tizenvalahány oldalnyi szöveg arról, milyen volt számára az év. „A dokumentumot elküldtem a barátaimnak és a szeretteimnek, akik nagyon örültek, hogy megosztottam, mi történt velem. Néhányan válaszoltak is, hosszan írtak saját magukról” – emlékezik vissza kilenc évvel később Laci. Szerinte ez a pozitív fogadtatás jelentette az egyik inspirációt a kezdeményezéshez.

A másik Ádámhoz fűződik, aki letöltötte a világ összes évtervező füzetét, és módszeresen végignézte őket, majd kiválasztotta, melyikre tud a legjobban rezonálni. „Rengeteg mintát látott, és végül ez a tudás segített minket abban, hogy a megfelelő kérdéseket válasszuk ki a saját kiadványunkba” – emeli ki Laci. A harmadik, szintén értékes tapasztalatot Andris hozta, aki a közösség felől közelített a témához. Szervezett egy évzáró eseményt a barátainak, ahol a vakrandikból ismerős forgó rendszerben, a párok tagjait folyamatosan cserélgetve beszéltek át egy-egy kérdést. Akik nem tudtak jelen lenni, írásban küldték el a válaszaikat. Kiderült, óriási igény van az emberekben a számvetésre és a jövőtervezésre. 

Azóta ötven nyelvre fordították le

Eredetileg magyarul és angolul jelent meg a füzet, amelyet YearCompassnek nevezett el a csapat. Aztán egy nap e-mail érkezett egy brazil sráctól, hogy az anyukája nem tud angolul, lefordíthatná-e neki a kiadványt. „Mondtuk, hogy persze, nyugodtan. Ilyen organikusan fejlődött az egész, egyre több hasonló megkeresést kaptunk. Ma már mintegy ötszáz önkéntes segít világszerte a fordításban és az újrafordításban, amikor módosítunk valamit” – mondja Laci, akinek a javaslatára végigkattintgatom a honlapon a különböző verziókat: szlovén, olasz, francia, kazah, héber, koreai – üdítő látni ezt a sokszínűséget! Megtudom például, hogy az „Előtted az év” szlogen dánul „Det kommende år”, románul „Anul dinaintea ta”, törökül „Gelecek yıl”, spanyolul pedig „El año por delante”, hogy csak egypárat említsek.

Bárki használhatja

„Négy évvel ezelőtt egy népszerű orosz influenszer fogta magát, és a hatalmas követőbázisával együtt töltötte ki a füzetet. Onnantól Oroszország feljött a harmadik helyre Magyarország és az Egyesült Államok után, ami a letöltések számát illeti” – meséli Laci, aki azt is elárulja, ma már két-hárommillióan használják a YearCompasst. Hihetetlen sikere ellenére azonban nem szeretnék üzleti vállalkozássá alakítani a mozgalmat. Persze, aki teheti, támogatja az ügyet az elegáns verzió megvásárlásával (3000 forint) vagy a Patreon oldalon keresztül havi két-három dollárral. De teljesen rendben van, ha valaki „csak” használná a füzetet, amelyet a forrás megjelölésével bárki elővehet workshopokon, iskolákban, családi-baráti eseményeken.

„Az a tapasztalat, hogy az embereknek sokkal jobb lesz attól, hogy évet rendeznek. Mindenki egy kicsit nyugodtabban, felkészültebben mehet neki a következő évnek, és jobban tud örülni a múltnak. Ezért az a célunk, hogy minél több helyre eljusson a YearCompass, és az az önismereti lehetőség, amit magában hordoz” – hangsúlyozza Laci.

Miért jó kitölteni? 

Sokak kedvence a Naptárlapozgatás című rész, rögtön a füzet elején, ahova fel lehet jegyezni az összes fontos eseményt, találkozót, tennivalót, amelyre sor került 2021-ben. Ez azért hasznos, mert a memóriánk általában úgy működik, hogy az év elejére, illetve végére emlékszünk jobban, de hogy közte mi volt, azt rendszerint homály fedi. Ha viszont módszeresen végigmegyünk a hónapokon, árnyaltabb képet kapunk. „Legtöbbször az jön ki, hogy mennyi jó dolog is történt, még ha év végére talán fáradtabbak, nyűgösebbek vagyunk is a szokásosnál” – mutat rá Laci.

Szerető, barát, vagy a legelvetemültebb tettestárs – Kicsoda valójában Ghislaine Maxwell?

WMN Life – 2021. december 29. – FF

 

Erős érzelmi töltettel bírhatnak az elengedésre, megbocsátásra vonatkozó kérdések is. Ezeket természetesen ki lehet hagyni, a YearCompassben semmi sem kötelező. Ugyanakkor sokszor már az egyfajta megkönnyebbüléssel jár, ha kiírjuk magunkból a feszültségeket. Az én személyes élményem pedig az, hogy hiába változatosak a kérdések, a füzet közepére valahogy mindig kirajzolódik az a három-négy téma, amellyel igazán dolgom van – ez rengeteget segít a következő év megtervezésében.

Hogyan érdemes nekiállni? 

Az alapítók ma már kevésbé javasolják az egy részletben történő kitöltést, mert eléggé fárasztó. Érdemes két, akár három alkalomra bontani a füzettel való foglalkozást.

Ha az idén már kevés az időd, vagy mással töltenéd az év utolsó napjait, semmi gond: a „yearcompassezés” nyugodtan átnyúlhat januárra is, nem leszel elkésve vele. Egyébként meg használd úgy, ahogyan jólesik. Vonulj el egy teával, tegyél be kellemes zenéket, vagy ülj le a barátaiddal, és beszéljétek át közösen a kérdéseket. Persze figyeljetek oda egymás határaira, mindenki csak annyit osszon meg a válaszaiból, amennyit kényelmesnek érez. 

„Egyre több helyről hallom azt is, hogy a szülők a kisgyerekeket is bevonják az évzárásba” – emeli ki Laci. Persze egy ovisnak bőven elég egy vagy két kérdés, a saját szintjén, ha van hozzá kedve. Mondjuk, hogy minek örült az idén, vagy mi az, amiért hálás. Azzal, hogy elkezdi gyakorolni ennek megfogalmazását, tudatosabb felnőtté válhat a jövőben. Olyan emberré, aki képes lezárni, kitartani, újrakezdeni – és könnyebben eligazodik, mikor melyikre van szükség.

Milanovich Domi

Kiemelt kép: Kerepeczki Anna