Az elmúlt egy évben jelentős átalakuláson esett át a ruhatáram. Egyébként is olyan ember vagyok, aki képtelen ragaszkodni tárgyakhoz, de a legnagyobb előszeretettel a ruháimat szanálom. Az elmúlt évben pedig rájöttem, hogy nagyon sok felesleges holmim van, amiket megvettem ugyan, de igazából egy-két alkalomnál többször (vagy soha) fel nem vettem.

Számtalan helyzetben ajándékoztam vagy adtam el végül egy-egy ruhámat, miközben megdöbbentett, mennyit költöttem haszontalan holmikra.

A fast fashion boltok megjelenésével és terjedésével anno, kitárult előttünk egy olyan világ, ami elérhetővé tette az elérhetetlent, így a Zara, a Mango és a H&M a fizetésem jelentős részét elnyelte minden hónapban. Ezek a boltok azzal az ígérettel kecsegtetnek, hogy én is lehetek elképesztően divatos, hiszen a kollekcióik nagy része élvonalbeli dizájnerek ötleteinek koppintása. Ami a kifutókon megjelenik, mondjuk, nyár elején, az már az őszi-téli trendek felvonultatása, így a rendszer sokszor beleszalad abba a hibába, hogy a jóval olcsóbb fast fashion boltok polcain és vállfáin előbb megjelenik a hőn áhított hacuka, a dizájnerek egyedi ötletei, mint a tervező szalonjában.

Olcsó húsnak…

Én is milliószor rohantam, és vettem meg ezeket a göncöket, mert rajongok a divatért, és az alacsony árfekvés teljesen elérhetővé tette őket számomra. De olcsóbb ruhát vásárolni csalóka dolog.

Ha agyonvernek sem emlékszem rá, ki mondta a közelmúltban: „Nincs nekem annyi pénzem, hogy megengedhessem magamnak az olcsó dolgokat.”

Elsőre furán hangzik talán, de álljunk meg itt egy kicsit. Mennyi pénzt költöttem el én is olyan ruhákra, amik tízezer forint körül cirkáltak ugyan, de aztán mentek a levesbe, mert idő előtt hordhatatlanná váltak? Ezeknek az olcsóbb ruháknak az anyaga nem tartós (arról nem is beszélve, hogy nagy részük nem is fenntartható), így néhány mosás után úgy néznek ki, mint amit a kutya szájából húztak elő.

Ha belegondolok, mennyit költöttem vacak minőségű és olcsó ruhára az utóbbi években, abból már jócskán kijött volna egy minőségi kapszula ruhatár, és élnék most vígan.

Az is más kérdés, hogy szükségünk van-e annyi ruhára, mint amennyit vásárolunk. Erősen befolyásolnak természetesen az időjárási körülmények is, de mire vége van egy-egy szezonnak, a következőben már nem biztos, hogy felvesszük azt, amit az előző évben viseltünk.

„Az Orsay-nál is szembesültünk azzal, hogy az időjárás változása óriási hatással vannak az eladásokra” – mondja Zuzanna Paprzycka, az Orsay marketingese. „Az elhúzódó nyár negatív hatással volt a szeptemberi és októberi kampányainkra, így az őszi kollekciónk nem teljesített az elvártak szerint, hiszen főleg dzsekiket promotáltunk. Érdekes volt azt is látni, hogy nyáron az esős napokon főleg melegebb ruhákat keresgéltek az emberek, viszont a vásárlásig nem jutottak el. A hőségnek persze kifejezetten pozitív hatása volt a nyári ruhák eladására.”

És valóban, ha visszaemlékszem, mennyi cuccot hajítottam ki amiatt, mert már nem találtam trendinek… tehát nem csak a minőség romlása miatt.

De nincs minden veszve

A tudatos gondolkodás a divatban is jelen kell, hogy legyen. Bár én még közel sem vagyok tudatos divatfogyasztó, de az átalakulást már megkezdtem.

Veletek hányszor fordult elő például az, hogy elmentetek egy esküvőre, és a nagyon dizájnos Zara ruhátok szembejött veletek? Ugye? Még az is lehet, hogy nem is egyszer történt ilyen.

És az hányszor fordult elő, hogy a kedvenc holmitok hamar tönkrement, kibolyhosodott, kinyúlt, satöbbi?

A hetente új kollekcióval jelentkező boltok egyik nagy hátránya, hogy olcsó, nagyrészt poliészter anyagokból dolgozik (arról nem is beszélve, hogy még olcsóbb, sok esetben kizsákmányolt munkaerővel), így nem is várhatunk el túl sokat a termékeitől. A funkciójukat viszont teljesítik: 

kevés pénzért megvehetjük azt az illúziót, hogy mi is divatosak vagyunk.

A szokások (rabjai)

Itthon csak kevesen tehetik meg azt, hogy magyar tervezőtől vásároljanak. A glami.hu felméréséből kiderül, hogy a magyaroknak mindössze 25 százaléka vásárolt magyar tervezőtől az elmúlt tizenkét hónapban, de 83 százalékuk szívesen tenné, ha elérhető áron tudna ilyen darabokhoz jutni. 

Engem sokszor visszatart a vásárlástól a tény, hogy nem kapok megfelelő tájékoztatást az árakról a dizájnerek weboldalain. Márpedig az első és legfontosabb: tudni, mennyi az annyi.

Ha adhatok nektek ötletet, máris mondom, mit szoktam tenni, hogy szuper, hazai dizájner darabhoz jussak: megvárom a szezonális leárazást, amikor az eredeti ár töredékéért elvihető egy-egy holmi, ami garantáltan nem fog szembejönni az utcán vagy esküvőn.

A magyar tervezők közül imádom Szegedi Kata kabátjait, Ágnes Kovács és Fejes Kriszta táskáit, de nemrég szereztem be egy  egy Nanushka ruhát is egy extra leárazáson. Érdemes nézegetni a lehetőségeket, mert jó sok akad.

De mi a szitu a külföldi tervezőkkel?

A nagy leárazások lehetősége már nem ilyen egyszerű az igazi nagy márkáknál.

Talán emlékeztek még arra a tavalyi hírre, ami arról számolt be, hogy bizonyos divatházak inkább elégetik az el nem adott holmijaikat, mert sokat rontana a renoméjukon, ha akciósan adnák el őket. Ennek oka pedig:

nem akarják, hogy olyan rétegekhez is eljusson a kollekció, amely egyébként nem engedhetné meg magának.

Ezért nem fogsz látni Chanel-butikon piros betűs SALE feliratot, de nagy eséllyel egy Dior vagy egy Dolce&Gabbana sem fog ezzel a módszerrel vevőt csalogatni a boltjába.

Fenntartható divat? Az vajon mi?

Vannak azonban olyan dizájnerek is, akik elkötelezett hívei a fenntarthatóságnak. Stella McCartney őrületes kedvencem, ő például egyáltalán nem használ állati eredetű anyagokat (bőrt sem). A hazai dizájnerek között is vannak, akik a fenntarthatóság hívei: a Nanushka, a Printa és a Nubu is az. 

De mit is jelent ez pontosan?

A fenntartható divat azt jelenti, hogy a cég organikus, lebomló, és/vagy újrahasznosítható anyagokból dolgozik, és megfelelő munkakörülményeket biztosít az alkalmazottainak, a gyártási folyamatokat ellenőrizve.

A fent említett kutatásból az is kiderült, hogy a magyarok nagy része (62%) a fenntarthatósági faktorok közül a környezetbarát anyagokat veszi figyelembe vásárláskor. Húsz százalékuk egyáltalán nem figyel oda a fenntarthatóságra, a környezetbarát gyártási folyamat és a divatcikkeket készítők munkakörülményei pedig a magyar fogyasztóknak csupán hét–tizenegy százalékát foglalkoztatják.

Szerintem pedig a fenntarthatóság része az is, ha second hand boltokban vásárolsz, vagy legalábbis nem zárod ki ennek a lehetőségét. Nekem az elmúlt időszakban mániám lett felkeresni az eldugott kis vintage shopokat. Ha elutazom valahová, általában üres bőrönddel megyek, és kincsekkel megpakolva térek haza. Londonban – csak mondom – kár lenne kihagynod a Camden marketet, de legutóbb Berlinben is találtam egy szuper kis boltot Made in Berlin néven, ahonnan időtálló, örök darabokkal jöttem haza. 

Ha itthon keresnél ilyesmit, két tippet tudok adni: a Lovebug Vintage és a Jaj, cica! nevű boltokat. Ez utóbbiban órákig képes vagyok bőrdzsekiket próbálgatni. 

Mondd, anyukám, vásárolsz-e online?

A magyar online divatpiac tavalyi forgalma 153 milliárd forint volt, és 2022-re cirka 12 százalékos növekedés várható. Az emberek kezdenek teljesen átszokni arra, hogy online vásároljanak, de még ebben is sok esetben biztonsági játékosok. Nyolcvanhét százalékuk ezért inkább magyar nyelvű webshopból vásárol, és csak 16 százalék merészkedik idegen nyelvű területre. 

Sokakat a bizalomvesztés vet vissza az internetes vásárlástól, mások pedig nem akarnak a visszaküldéssel bajlódni. Megint mások azért preferálják az offline shoppingot, mert szeretik felpróbálni a ruhát, mielőtt megveszik.

A kutatásban szereplő hozzászólók is ezt erősítik meg:

„Szeretem először felpróbálni a ruhát, megtapintani az anyagot, és kipróbálni, hogy milyen érzés azt viselni.”

„Attól félek, hogy rosszul állnának a ruhák. Nem szeretnék plusz pénzt fizetni, amikor visszaküldöm a terméket.”

„Nem szeretnék a hétköznapokon vagy munkaidőben időt tölteni azzal, hogy felveszem a csomagomat.”

Szerintem, aki jól ismeri a testét, és hogy mi áll jól rajta, az bátran vásároljon online. Sokkal egyszerűbb és gyorsabb, mint órákat eltölteni egy-egy üzletben a sorban állással együtt. A legtöbb online boltban már a visszaküldés sem túl bonyolult. 

A Fashion research kutatása szerint „a válaszadók 63 százaléka leggyakrabban konkrét szándékkal vásárol, de alkalomadtán megvesz nem tervezett termékeket is. Nyolcvan százalékuk már megszokott, bevált üzleteket, webshopokat részesít előnyben, ahol főleg ready-to-wear termékeket választ, 14 százalékuk pedig használtruha-üzletekben vagy Facebook-csoportokban (is) vásárol.

Mindössze a válaszadók két százaléka költ luxusüzletekben és egy százaléka magyar márkáknál.”

Összegezve pedig…

Én azt mondom, menj haza, nézd át a ruhatárad, adományozd vagy add el a felesleges holmikat, és kezdj el kialakítani egy jó minőségű, tervezői darabokból álló kapszulakollekciót, amit aztán variálhatsz egy-egy szezonálisan menő darabbal. Én például rájöttem arra is, hogy mi az, amiben tuti jól érzem magam, és arról az útról most már egyre ritkábban lépek le. 

Szentesi Éva