–

Gyerekes dolgaink

„A kicsivel és a picivel voltam otthon évek óta. Egy átlagos napon mosni indultam a fürdőszobába, amikor legnagyobb megdöbbenésemre megpillantottam a kotyogós kávéfőzőt a kádban gondosan elhelyezve. Semmilyen emlékem nem volt arról, hogy került oda.”

„A szüleimmel meglátogattuk a nagymamámékat, akik pár utcával odébb laktak. Tél volt, öcsém féléves, én hároméves voltam. Induláskor az öcsémet felöltöztették, és kitették a fűtetlen konyhába a konyhaasztalra, hogy ne süljön rá a ruha, amíg engem felöltöztetnek. El is készültünk, elköszöntünk, és elindultunk. A nagyszüleim meg a lépcsőház ablakában figyelték, mikor veszik észre a szüleim, hogy csak egy gyereket visznek… a kapuból fordultunk vissza.”

„Altattam, és utána sms-eztem a férjemnek:

»Végre elaludt a gyerek, nézhetünk sorozatot, jövök.« Visszaírt: »Igen, már egy órája alszik.« Rajta, hordozóban… 

(Kicsit bealudhattam valamikor altatás közben.)”

„Pár napos elsőszülöttem éjjel nagyon bömbölt. Félkómás állapotban megragadtam a kispárnámat, vittem magammal, hogy etetés előtt kicserélem a pelenkáját… A pelenkázónál konstatáltam, hogy valami nem stimmel. Túl puha ez a gyerek… Valaki meg üvölt a kiságyban.”

„Szoptatás közben: »Jaj, bekapcsoltam a kiságyban a légzésfigyelőt?«”

„Amikor pánikban felébredsz, hogy hol a gyerek, aki addig nyugodtan aludt rajtad, de erre persze megijed, és sírni kezd.”

„A legeslegelső sétáltatásra annyira rákészültem, hogy a lakásban maradt a gyerek.”

Egy hónapja született meg a harmadik gyerek…
Egy hónapja született meg a harmadik gyerek… Képünk nem illusztráció, hanem a valóság maga

„Első babánkkal töltöttük az első heteket otthon. Nehezen aludt el esténként, és amikor már vagy fél órája szuszogott a karomban, óvatosan becsempésztem a gyerekszobába, ami egyben a gardrób is volt.

Lábujjhegyen kilopóztam, és megünnepelve a sikert, összehajtogattam pár adag ruhát, ami szárazon várta a sorát a kanapén, majd nagy lendülettel bementem a szobába, felcsattintottam a villanyt, és elkezdtem rámolni a polcokra.

A férjem sápadtan jött utánam, és suttogva szólongatott… Amikor észrevettem, mit csináltam, csak annyit tudtam mondani: »Elfelejtettem, hogy lett egy gyerekünk«.”

„Egyszer egy babatakaróval együtt kiráztam az ablakon az ötödikről egy fél pár babazoknit. A zokni lágyan hullott lefelé, majd egy hirtelen fuvallat nekilökte a falnak, és így pihent ott napokig a harmadik és negyedik emelet között a vakolathoz tapadva, mielőtt örökre eltűnt az ismeretlenbe.”

„Valamilyen kerekasztal-beszélgetésen jártam, amikor a fiam egyéves volt, és mielőtt elindult a felvétel, mindenféléről fecsegtünk. Valaki megkérdezte: »Neked van gyereked?« »Nincs« – vágtam rá, hiszen, ugye, harmincnyolc évig nem volt, és megszoktam ezt a választ. Utána azon gondolkodtam, hogy ezt nem is lehet kijavítani, nem lehet azt mondani: »Bocs, persze, van, csak elfelejtettem«.”

„Harmincegy éve történt. A férjem grúz, elméleti fizikus, eléggé elvarázsolt pasi. Az akkor egyéves kisfiunkat betettem a babakocsiba, és megkértem, vigye le a játszótérre, amíg megfőzöm az ebédet. Levitte, nyugodtan főztem.

Kis idő múlva megjelent a férjem egyedül, berontott, és elkezdett valamit írni. Kérdeztem: »És a gyerek?« Mire ő: »Milyen gyerek?« Mondtam: »Hát a Gyurka, levitted a játszótérre.«

De már rohantam is. Ott ült a homokozóban, és elmélyülten játszott. Észre sem vette a félórás egyedüllétet.” Nálunk azóta is szállóige a: »Milyen gyerek?«”

Állati ügyek

„A férjem egyszer a liftben hagyta a kisebb kutyánkat, és leküldte a földszintre (kulcsos lift), és mivel ő az a fajta kutya, aki amúgy is bujkál, másfél óráig nem is tűnt ez fel senkinek. A férjem akkor annyit mondott, hogy »a liftben még tutira megvolt«. Szegény eb, csendben várta kétségbeesett pofával odalent a kiszabadítását.”

„Elindultam az állatorvoshoz, mert beteg volt a tengerimalac. Amikor sorra kerültem, leesett, hogy a malacot otthon hagytam.”

„Egy szakmai konferenciára mentem Prágába. A vonat tíz körül indult, előtte még elvittem a gyerekeket oviba és suliba, és maradt időm arra is, hogy berohanjak a patikába. Állatorvosi recept volt nálam. Mondta a patikus: »Ide még írja kérem, a nevet.« Én meg odaírtam, hogy Buksi, majd magabiztosan mosolyogtam rá, és közben rettentően büszke voltam magamra, hogy még ezt is elintéztem a vonat előtt. A patikus félszegen mosolygott, rámutatott megint a vonalra, és azt mondta: »A gazda nevét legyen kedves ideírni«.”

„Apukám mondta, hogy leviszi a kutyát. Hallom, hogy veszi a kabátját, pórázcsörgés, jutalomfalatot, kis zacskót zsebre teszi, csapódik az ajtó. Anyukám a kaputelefonban: »Gábor! A kutyát nem viszed magaddal?! Itt ül mellettem értetlenül!«”

A helyzet kulcsa

Egy nagy üzletben próbáltam ruhákat, kabátokat. Amikor indultam hazafelé, nem találtam a kocsi kulcsát… aztán végigjártam az összes üzletet. Végül az utolsóban, az egyik felpróbált kabát zsebében volt a kulcsom.”

„Jó pár éve egy hónapig nem tudtam használni az autómat, mert nem találtam a slusszkulcsom. A tamponos dobozba tettem, azóta sem értem, miért, de így meglett egy hónap múlva.”

„Átmeneti angliai tartózkodásunk alatt egy olyan lakásban laktunk, ahol az ajtóban volt a levélbedobórés, és biztos voltam benne, hogy azon keresztül is elérem belülről a reteszt, így amikor hazaérkezéskor lusta voltam a kulcsomat előkeresni, inkább a levélrésen keresztül próbáltam benyúlni, és betörő módjára bejutni. Nem sikerült persze, ráadásul aztán a kulcsom sem nyitotta az ajtót, így feladtam, becsöngetettem, hátha van otthon valaki. Hát, volt… egy vadidegen nő, rossz házba mentem be. Döbbenten néztünk egymásra, és amikor felfogtam a helyzetet, ösztönösen magyarul kezdtem magyarázkodni, majd amikor erre a hülyeségemre is rájöttem, egyszerűen elszaladtam.”

„Első szülésem előtt egy héttel bejöttünk a Margit-hídhoz. Amikor végeztem, mentünk a kocsihoz, kerestem a kulcsot, nem volt sehol. Majd megláttam a rakparton álló kocsi ajtajában. Szerintem csak azért nem vitték el az autót, mert azt hitték, hogy veszi a jelenetet egy kandi kamera…”

Autós ügyek

„Reggel mentem munkába, és láttam, hogy négy idegen férfi ült a kocsimban. Üvöltözve felrántottam a kocsi ajtaját, hogy »Mit keresnek a kocsimban, azonnal szálljanak ki!« Döbbenten néztek rám, én meg a rendszámra. »Ja, ez nem az én kocsim, bocsánat!« És becsuktam az ajtót. Sosem fogom elfelejteni a pasik tekintetét.”

„Rendszeresen megijedek vezetés közben: »Jaj, a slusszkulcsomat nem hagytam otthon?«”

Pásztory Dóri esete

„A Sydneyben rendezett paralimpiáról hazafelé, Kuala Lumpurban volt az átszállás, de több órát kellett várni, ami alatt úgy elbolyongtunk az amúgy szinten aranyérmes Sánta Krisztiánnal, hogy sikerült egy másik gépre felszállnunk, de úgy, hogy amikor le akartunk ülni a helyünkre, és ott már ültek, csak akkor derült ki, hogy mi valahogy bejutottunk egy másik gépre. Az sem tűnt fel, hogy nincs körülöttünk egy negyvenfős Hungary feliratú melegítőt viselő csapat.

Azt hiszem, itt kellett volna először gyanakodnom, hogy az aranyérem elveszi kicsit az ember eszét.”

Slusszpoén a végére 

„Egy kompkikötőben történt, egy barátunk a főszereplő. A jegyvásárlás után rohant, hogy elérje a kompot, ami már két méterre járt a parttól. Ő nagyon eltökélt volt, úgyhogy átdobta a hátizsákját a kompra, és ugrott ő is utána… a hajón tartózkodók legnagyobb megrökönyödésére. Azután kikötöttek…”

Both Gabi

 A kiemelt fotó illusztráció (forrás: Getty Images)