Milyen jó ez a pasi… Úristen, de hát ez az én férjem! – Szórakoztató szórakozottságaink 2.0

 –

Autoooohm!

„Egyszer elvesztettem a kocsimat. Annyira, hogy feljelentést is tettünk. Négy hónap múlva megtaláltam a Bambi előtt, ahol még karácsony környékén találkoztam a barátnőmmel. Április 3-án ültem ismét autóba…”

Milyen behajtás?

„Egy banknál dolgoztam telefonos operátorként a behajtási főosztályon. Reggel a munkahelyemre beesve sehol nem találtam a mobilom, aggódtam, hogy elhagytam vagy ellopták. Gondoltam, az asztali (céges) telefonomról megcsörgetem magam, és már hallottam is a táskámból a csengőhangom ismerős dallamát.

A nap végén, amikor letelt a munkaidőm, és készülődtem hazafelé, ránéztem a mobilomra. Láttam, hogy van egy nem fogadott hívásom. Ismeretlen szám volt, így felhívtam.

Felvette egy hivatalosan csengő női hang, hogy »X. Y. bank, tessék«. Én meg csak pislogtam. »Erről a számról volt egy nem fogadott hivásom« A hölgy a vonal túlvégén közölte: »Igen, a behajtási osztály kereste«. Na, akkor még jobban elkerekedett a szemem: Behajtás?????!!!!!! Csak hallgattam értetlenül, de csak pár másodperccel később esett le, hogy az én voltam.”

Kutyaélet

„A férjem levitte a kutyust sétálni reggel, egyvalamit felejtett otthon: a kutyát.”

„Egyszer a közért előtt hagytam szegény kutyát, amikor hoztam haza egy karton vizet, de egy külföldi útbaigazítást kért tőlem a bolt előtt. Fölértem, és nem értettem, miért nem üdvözöl a kutya. Összevissza kerestem a lakásban, mire rájöttem, mi történt. Szerencsére a közértesekkel nagyon jóban volt. Ők addig abajgatták. Talán föl sem tűnt neki, hogy elfeledkeztem róla.”

„A férjem a liftben hagyta a kisebb kutyánkat, majd leküldte a földszintre a kulcsos liftet. Mivel ez a kutya amúgy is bujkálós, legalább másfél óráig nem is tűnt föl senkinek, hogy nincs a lakásban. Amikor elkezdtük keresni, a férjem annyit mondott, hogy a liftben még tutira megvolt.

Az eb eközben csendben várta – némiképp pánikos arckifejezéssel – odalent a kiszabadítását.”

Mélyhűtött iratok

„Anyukám elvesztette a személyijét, megcsináltattuk az újat, majd sokkal később megtaláltuk a mélyhűtőben.”

A gyorsaság a lényeg

„Rohanásban voltam, gyorsan lezuhanyoztam indulás előtt, és nagyon örültem, hogy nem fogok elkésni, de zuhany után testápoló helyett tusfürdővel kentem be magam…”

„Egyszer kinyitottam a szekrényt, és benéztem, hogy megsült-e már a grillezett virsli.”

Telefonja a telefon az életünket…

„Már többször megesett velem, hogy telefonálás közben elkezdtem keresni a telefonomat.”

„Három pici gyerekével ment sétálni a barátnőm. Közben felhívta a barátnője, beszélgettek. Egyszer csak eszébe jutott, hogy a férje is fel fogja hívni. Mint az őrült, elkezdte keresni a telefonját, közben a telefonon beszélt. A vicces az volt, hogy a telefonba mondta a barátnőjének hogy nem találja a telefonját. Ő pedig megkérdezte: »A gyerekkocsiban nézted? A szatyorban is?« Egyikük sem vette észre hogy azon beszélnek. Hulla fáradtak voltak. Egyszer csak megszólalt a nagyobbik fia. »Mama, hát a füleden van!« És akkor kitört a nevetés.”

„Egyszer a számítógép billentyűzetéről próbáltam tárcsázni, de az istennek se csöngött ki…”

„Két öcsém van. Az egyik épp telefonált (vezetékesen beszéltünk), majd a beszélgetés közben megszólalt a kaputelefon. Szóltam a telefonban az öcsémnek, hogy várjon egy percet, majd felvettem a kaputelefont, és megkérdeztem a másik öcsémet, hogy »Te hol vagy?” Nem nézett hülyének…”

Örök rejtély

„Az egyik nagy színház igazgatójának asszisztensével munkakapcsolatban voltam, irtó cuki nő volt, de egyszer csak elmentem szülni. Mivel a színház a környéken van, megígértette velem, hogy egyszer beugrom, mert soha nem találkoztunk személyesen, viszont meg akarja nézni a babát. Arra jártam a rám kötött gyermekkel, hívtam is. Jaj, de jó, mindjárt jön le! Hív tíz perc múlva, hogy várjak, kell még tíz perc. Sétálok, majd megint hív, még öt perc, menjek a művészbejáróhoz. Ott vártam-vártam, amikor odajön hozzám, hogy én várok-e rá? Igen, nagyon örülök, én vagyok én, ez itt a kis Soma.

Bunkón végigmért, mondta a gyerekre, hogy nagyon szép (kimérten), majd közölte, hogy nagyon siet, és vissza kell mennie. Leforrázva indultam haza.

Negyedóra múlva csörgött a telefonom, mondta, mennyire sajnálja, nem tudott lejönni, mert az igazgatónő berendelte, hívni sem tudott, reméli, nem vártam feleslegesen. Hát, nem. De ezt soha nem meséltem el neki. Viszont fogalmam sincs, ki volt az ugyanolyan hangú, pokróc nő, akinek bemutatkoztam.”

A nap és a szemüveg

„Életem első tengerentúli utazása a férjemmel volt, Egyesült Államok, New York. Kultúrsokk, ámulás, időeltolódás. A Brooklyn- hídon csámborogtunk, esküvői fotózás volt épp. Amikor átértünk, akkor vettem észre, hogy elveszett a jó kis napszemüvegem. Végignéztem a zsebeimet, a táskáinkat, a férjem zsebeit. Kétségbeesve mentem vissza a híd közepéig, ő lovagiasan megvárt, ahol volt. Óriási tömeg volt, a szemüveg viszont sehol. Szomorúan indultunk el a hídról, és vagy fél óra után nyúltam valamiért a fejemhez. Visítani tudtam volna, ő pedig röhögve közölte, hogy az első pillanattól arra volt kíváncsi, mikor veszem észre.”

„Ovisok voltak az ikerlányaim, amikor egy kora tavasszal, még bőven kabátot hordva a hideg miatt, de már a nyárra készülve, kaptak egy-egy napszemüveget. Gondolva mindenre, olyat választottunk, aminek hátul gumipántja volt, de egyébként sima napszemüveg volt. Persze az istennek sem lehetett őket lebeszélni arról, hogy a szokásos délutáni sétára ne hozzák magukkal a napszemüvegeket, így rajtuk volt végig. Hazafelé be kellett mennünk a postára egy levelet feladni, éppen beálltunk a sorba, amikor hangosan megszólalt a biztonsági őr: 

»A vak kisgyerekek anyukáját tessenek előreengedni!«.

Percekig tartott, mire felfogtam, hogy rólunk beszél, mindenesetre kedves volt tőle, és miután tisztáztam a helyzetet, az igazság ellenére is előreengedtek a sorban.”

Az kizárt!

„Rettenetesen rongyos, takarítós melegítőnadrágban és egy lukas felsőben voltam, a lábamon csak egy zokni. Kimentem felmosni a lépcsőház ajtónk előtti részét, elfelejtve, hogy a nappaliban nyitva az ablak.

A huzat a bejárati ajtót természetesen becsapta mögöttem, otthon nem volt senki, és kívül nincs kilincs. A férjemet aznap csak estére vártam haza, a gyerekért fél óra múlva indulni kellett volna az oviba, viszont a telefonom is be volt zárva a lakásba. Zokniban, és a már fent részletezett »rendkívül csinos ruházatban« átmentem anyósomhoz, szorosan a házfalakhoz lapulva, aki pár percre lakik tőlünk, azonban totál nagyot hall. Húsz percet álltam az utcán a kapujában, míg meghallotta a kaputelefont, és lejött a pótkulcsunkkal, amit nála tartunk.”

„Kivittem a szemetet, mire a huzat bevágta az ajtót. Kívül csak gomb, nálam sem telefon, sem kulcs, benn a kétéves. Benéztem a levélnyíláson, elkezdett kacagni, hogy kukucskálósat játszunk! Én majdnem sírtam… aztán, mint valami filmben, elkezdtem neki magyarázni, mit csináljon. A feladat az volt, hogy odahúzzon egy nagy széket a konyhából, álljon rá, vegye le az ajtó kisablakán lévő kilincsről a kulcsot, majd adja ki nekem a levélnyilason.

Ő végig azt hitte, mókázunk, így vért izzadtam, mire minden ötödik kérésemre teljesített egy részfeladatot.

Nagyon kemény volt, reménykedtem, hogy egyszer csak nem szalad be játszani, mert megunja… végül sikerült, én meg pár ezer agysejtemet elvesztettem ezalatt.”

Buzgóság

„Az unokatestvérem esküvőjén nagyon vártam a csokordobást, mert állatira vágytam rá, hogy megtaláljam az igazit. Egyszer csak láttam a teremben, hogy nagy gyülekezés van a menyasszony háta mögött.

Odaszaladtam, és elkezdtem bezsongva ugrálni a tömeg közepén, aztán észrevettem, hogy ez bizony nem a csokordobás, hanem a csoporttársak fotózkodnak az ifjú párral.

Elég vicces lehetett utólag, hogy a fotókon egy őrült lány ugrál közöttük…”

Műtorta

„A főnököm egyszer a Gerbaud-ból a kirakati műanyag tortával rohant le hűtőládával a Balatonra, a gyereke szülinapjára.” 

Kuka

„Volt egy osztálytársam, aki megjelent reggel az iskolában egy zacskó szeméttel. A tornazsákját dobta ki helyette!”

„Nagyapa hozott nekünk libamájat. Diadalmasan emelte fel a szemetet. Fordult vissza, de anyukám még utánaszólt, hogy a szemetet nem kell hazavinnie, nálunk is kidobhatja. Nagymama sosem tudta meg, hogy a libamáj kukában is járt aznap.”

„Mindig pár nappal korábban vettem meg a gyereknek a következő havi bérletet, beraktuk a még érvényes mögé, majd ha elérkezett a lejárat napja, a legfelsőt kidobtam. Egyetlenegyszer a csemetém ezt megtette magától, de nem szólt, így automatikusan kidobtam az új szelvényt, és a szemetet le is vittem a kukába. A nap folyamán kiderült a dolog, rohantam le. Szerencsére szombat volt, így aznap nem vitték el a szemetet, csak a mi pakkunk időközben a kuka aljára került. Én fejjel lefelé lógtam a kukában, kerestem a szemetünket, és éppen megtaláltam a kicsit szétázott szelvényt, amikor a házba belépett a szomszéd. A fejemet kiemeltem a kukából, és zavarodott mosollyal mondtam: »Csak a hétvégi ebédre gyűjtök«. Azt hiszem, soha nem fogom elfelejteni azt az arckifejezést...”

Both Gabi

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images