_

A vizsgaidőszak esetében alaptétel, hogy az ember ilyenkor szív, és kész. Ha így vesszük, akkor nekem most zavarban kellene lennem. Merthogy semmi ilyet nem érzek. Pedig most is két vizsgaidőpont között csücsülök, de csak nem akar elpattanni egyetlen ér sem a homlokomon.

Szerencsés vagyok?

Így is mondhatjuk. Amikor egyetemet és szakot választottam, még nem tudtam, hogy itt nem szerepel a tanári eszköztárban a szívatás. Más szakokon tanuló ismerőseimtől persze hallottam rémtörténeteket, miszerint magolhattak bármennyit, a vége mégis bukás lett, de nekem ilyen tapasztalatom még nem volt.

Ám a szerencse csak kisebb részben járul hozzá a nyugalmamhoz. Ahhoz, hogy most nem vagyok idegroncs, kellett néhány olyan felismerés az elmúlt évekből, amelyek alapvetően megváltoztatták mindazt, amit ma a vizsgaidőszakról gondolok. Ha te is hasonló cipőben jársz, talán érdemes elolvasnod, mi az, amire rájöttem, és talán a te életedet is megkönnyítheti.

Szelektálj!

Ez az egyik legfontosabb, amit szerintem érdemes megtanulni, ha egyetemre kerül az ember. Különbséget tenni a fontos és kevésbé hasznos tárgyak között. Ahhoz, hogy ne kapjunk idegösszeroppanást, és ne kínok kínját átélve magoljunk be bármit, amit tananyag címszóval elénk pakolnak, meg kell keresni azt a részét, ami kicsit is érdekel, és arra koncentrálni. Nevezzük ezt kicsit fellengzősen a tanulási idő optimalizálásának. Persze, lehet mindent magolni ész és értelem nélkül, de – szerintem – célravezetőbb, ha megtaláljuk a tananyagban azokat a részeket, amelyek a leginkább érdekesek és megragadnak, aztán erre az értelmezhető alapra építve igyekszünk megtervezni az elsajátítani kívánt tudás logikai rendszerét. Ez sokkal célravezetőbb. Ráadásul jobban megéri inkább kipihenni magunkat, mintsem félájultan beesni a terembe az éjszakákon át tartó agyzsibbasztó magolás után, amitől még a teljesítményünk is rosszabb lehet.

Eldönteni, hogy mi fontos és mi kevésbé, majd megbékélni azzal, hogy nem lehet minden csillagos ötös – ez az egyik legfontosabb feltétele ép elménk megőrzésének.

Vizsgát nem halasztunk!

Van az a lehetőség, hogy a felvett vizsgát a kezdete előtt 24 órával törölhetsz, és feliratkozhatsz egy későbbi időpontra. Na, ez öreg hiba. Tudom, mert én is csináltam. Ez ugyanis nem más, mint menekülés. Az önbizalomhiányosok menekülő útvonala. Nem oldasz meg vele semmit, viszont szép kövér stresszt hizlalsz fel magadban. Szerintem inkább érdemes az első alkalommal letudni a vizsgákat, és ha nem is sikerül fényesen, van még lehetőség javítani. De ha a három időpont közül az utolsóig halogatod, és az sem sikerül, akkor tényleg megszívtad.

Nem vérre megy!

Nem hiszem, hogy hosszan kéne ecsetelnem, hogy semmilyen jegy (még a kettes sem) ér többet az egészségnél. Éppen ezért nem érdemes belehalni a folyamatos stresszbe és alvásmegvonásba. Erre amúgy egyik egyetem sem kényszerít rá. Ahelyett, hogy befeszülnél, próbáld meg a vizsgáidat erőpróbának, számonkérésnek, és az igazság pillanatának felfogni. Ezzel persze nem azt mondom, hogy ne tanulj keményen, sőt. Épp azt javaslom, hogy a „take it easy” érzést alapozd meg azzal, hogy egész évben igyekszel építgetni a tudásodat, és nem halasztasz mindent az utolsó pillanatra, amikor már csak az egészséged árán tudod pótolni az addigi mulasztásaidat.

Sokkal egészségesebb és hatékonyabb, ha van egy alaptudásod, amit már nem az utolsó pár hétben kell felépítened. Sok terhet leveszel ezzel magadról a vizsgaidőszak alatt.

Nem kell szenvedni!

Megfigyeltem, hogy a tananyag elsajátításának sikerességét sokan aszerint értékelik, hogy mennyit kellett miatta szenvedni. Ez alapján köztudottan vannak nehéz és „rinyálós” szakra járók (mindenki találkozott már ilyennel) és alig panaszkodó stréberek vagy büfészakosok. Na, most ezt felejtsük el! Nem attól lesz valaki jó tanuló, aztán jó szakember, hogy az egyetem iksz éve alatt hány éjszakát töltött magolással. Jegyezd meg jól: a szenvedés nem más, mint a hatékony tanulást helyettesítő pótcselekvés (mondjuk, annak tökéletes, esetenként én is nyakig tudok merülni az önsajnálatban)! Szóval félre az önfelmentő önsanyargatással! Egy vizsgaidőszak nem attól lesz sikeres, ha neked a legszarabb. Ez egy elég hülye felfogás. A tanulás látszatának fájdalmas előállítása helyett inkább próbálj a tudás elsajátításának valódi, hatékony módjára koncentrálni! Marhára nem egyszerű, én csak tudom.

Végezetül

Nem, még véletlenül sem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy mindent tudok a vizsgaidőszakok sikeres teljesítéséről. Amit írtam, azt a saját bőrömön tanultam meg, és remélem, hogy egyik-másik javaslatom talán másoknak is beválik. A lényeg, hogy nem kell „belehalni” a vizsgaidőszakba. Egy kicsivel több gyakorlatiasság, életszagúbb követelmények, kevesebb önsanyargatás. Nekem ez bejött. És talán másoknak is lesz lehetőségük megtapasztalni, milyen felszabadító érzés, amikor a vizsgaidőszakban nem élet-halál csatába indul az ember, hanem csak egy többesélyes beszélgetésre a tanárával.

Dián Dóri