–

Nem tudom, te hogy vagy vele, de az én gyomrom időnként hullámvasútra ültet fel, olyan szeszélyes. Vannak napok, amikor szinte alig van étvágyam, még azt sem tudom eldönteni, milyen zenét hallgassak főzéshez, nemhogy mit kavarjak a lábosban. Nagy unottan elrágcsálok pár répát, muszájból kisütök pár tojást reggelire, de valahogy nem érzem a dolgot a magaménak. Szerencsére ezek a napok viszonylag ritkák. Az már sokkal gyakoribb, hogy másra sem tudok gondolni egész nap, mint hogy mit faljak be, de azonnal. Mintha a bensőmbe egy korgó hasú farkasfalka költözne, csak körözök a hűtő, a kamra polcai, meg a lassúbb mozgású munkatársak körül, egyre azt lesve, kit, mit kebelezhetnék be. És nehogy azt hidd, hogy egy kiadósabb, hatfogásos reggelivel, egy óvodás csoport komplett tízóraijával vagy egy díjbirkózói ebéddel jól lehet engem lakatni. Ugyan, kérlek! Két pofára tömöm ilyenkor a majmot, triplaszaltót ugrok a malackodásba, zsíros szalonnával kenegetem magam belülről, gátlástalanul zabálom a szénhidrát-mennyországokat és a transzzsírsav-poklokat. És még örülök is nekik. Az étkezések közötti szünetben pedig mi mást csinálnék, mint főzős videókat nézegetek.

Az egyik kedvencem lelőhelyem a remekbe szabott, kissé dinka receptek Instagram-oldala, a Twisted Food. Olyan ez számomra, mint szexfüggőnek a pornócsatorna: képtelen vagyok betelni vele, egyik olvadt sajtos receptet tolom a másik után, pepperonis tekercsekre, sült tésztás falatokra, roppanós csirkecombokra csorgatom a nyálam. És ha úgy hozza a sors – és elhiheted, teszek róla, hogy úgy hozza –, akkor vendégeket hívok, csak hogy legyen ürügyem mindezeket megsütni.

Már régóta kacérkodtam a pizzaszörny gondolatával, eszméletlenül jól nézett ki a napraforgó alakú, minden földi jóval gavallérosan megtömködött tészta. Meg hát... Kelt tésztát gyúrni szerintem a legklasszabb konyhai feladat. Szuper, ahogy uncsi hozzávalókból egy kis gomba segítségével élő, hólyagos, fényes matériát kapsz.

Egy kiló liszthez kevertem két tasak száraz élesztőport, egy evőkanál sót, egy evőkanál cukrot, hozzáöntöttem hat deci langyos vizet és egy löttyintés olívaolajat, majd az egészet gyönyörű bucivá gyúrtam. Egy órát kelesztettem, aztán elosztottam két egyenlő darabra. A tészta egyik felét kinyújtottam szép kerekre, a közepét és a karimáját megkentem paradicsomszósszal. Erre ment rá egy réteg sajt, sonka, kolbász, meg még egy kis sajt, el ne fogyjunk még a végén. Ráterítettem a másik kinyújtott lapot.

A napraforgó dundi közepét lezártam, a szélein pedig becakkoztam a szirmokat, kicsit el is csavartam, majd mehetett a sütőbe 180 fokon 25 percre.

A vendégek imádták, a sógorom még diszkréten meg is rugdosta a húgomat az asztal alatt, hogy ő is csinálhatna ilyet odahaza. Aztán  már én böködtem mindenkit az asztal felett, hogy szép dolog ez a pizzaszörny, de hagyjanak a gyomrukban helyet a következő megabrutál gasztropornónak is.

Nem is igazi étel a szememben, amiben nincs sajt, úgyhogy nyilvánvaló volt, hogy a szalonnás sajtburgerbombát is megsütöm a vendégeknek. Egy kiló darált marhához kevertem sót, borsot, fokhagymát, jalapeno paprikát apróra vágva (az eredeti recept csemege ubit ír, de mivel rajongok a csípősért, én inkább azt tettem bele). A húsgolyók közepébe egy-egy kanárisárga cheddar-kockát tettem, majd az egész hóbelevancot két keresztbe tett szalonnacsíkkal beborítottam. Bedugtam a sütőbe 200 fokon húsz percre, ekkor lekentem őket BBQ szósszal, majd mentek vissza még tíz percre, amíg a szalonna pirosra és ropogósra nem sült.

A hedonista vacsora végeztével pedig képzeld csak, csoda történt! A bensőmet üvöltve rágó farkasok egy csapásra megszelídültek, és édesded álomra szenderültek... Egészen másnap reggelig.

 

Fiala Borcsa

 Az eredeti, ihletadó videókat ITT és ITT találod.

  A képek a szerző tulajdonában vannak