WMN-Bosch

–

De ez a péntek valahogy más volt. A mindennél is nehezebb. Reggel, amikor elindultam otthonról, még hideg volt, ezért pulóvert és ballonkabátot vettem fel. Mire leértem a hegyről, már patakokban folyt rólam a víz, mert persze a szeptember olyan, mint a klimax: kiszámíthatatlan, mikor lesz egyik percről a másikra dögmeleg vagy csonthideg. Szóval vennem kellett egy pólót, mert tudtam, hogy pénteken mi a program: menni kell főzni. Vagyis sütni. Azaz ott kell kornyadozni a tűzhely fölött, és azt nem lehet pulóverben. Így került Brigitte Bardot a képbe. Jött hát ő is velünk, bár főzni nem akart. Lehet, hogy nem is tud.

Majd fél óra múlva már B éppen felénk közeledett a megbeszélt időpontban, pontosan (B sohasem késik), méretes szatyrok alatt rogyadozva, és amikor megpillantott bennünket, jobban megörült, mint a szomjas vándor a sivatagban az oázisnak. 

– Minek cipelted idáig? – néztem rá érdeklődően.
– Nem akartam kocsival jönni, tudod a Bloody Mary miatt.
– De ez alkoholmentes lesz... – és abban a pillanatban, amikor ezt kiejtettem a számon, tudtam, hogy elkövettem életem egyik legnagyobb hibáját, amit talán még jövő karácsonykor is a fejemre olvasnak majd. 

B hideg és gyilkos pillantást vetett felém, majd ötpercenként hüppögve felemlegette, hogy: „De te nem hoztál vodkát, de te nem hoztál vodkát.” Tudtam, hiába minden, nem lehet lefizetni se cukorkával, se mással. Majd a frissen kisütött cipó meg a sülő hús illata enyhít talán a lelkén. Gépiesen láttam neki a hagymapucolásnak, közben az egyik kollégámnak arról tartottam előadást, milyen összefüggés van a hagyma víz alá tartása és a könnymentes aprítás között. B a dagasztó- majd a kelesztőgéppel barátkozott, egész jóban lettek öt perc után, pláne, amikor kiderült, hogy lényegesen felgyorsítanak egy igen pepecselős feladatot. Néhány pillanat múlva már éreztük is a hamburgerbucik illatát, a másik percben pedig a húspogácsákból lapos katonák sorakoztak a vágódeszkákon.

Mire a marhák a mennybe meneteltek a forró olajban, isteni illat kíséretében, addigra B szíve is megenyhült. És el mertem kezdeni kutyulni a vodkamentes Bloody Mary-t, ami nem is igazi Bloody Mary, mert, ugye, az eredeti recept úgy szól, hogy Worcestershire-szósz, zellersó, vodka, paradicsomlé, tabasco, só, bors, díszítésnek pedig zeller. Én pedig a paradicsomlén, a són és a borson kívül mindent kihagytam, mert minek az, az angolzellert pedig nemes egyszerűséggel összemixeltem a többi alapanyaggal a blenderben. Dicső másnapjaim koronája ez az egyébként full egészséges nedű. Ha eljönnél hozzám látogatóba, mindig találnál a hűtőmben angolzellert és parilevet is. 

Félve tekintettem B-re, amikor kitöltöttem az italokat, és remegő kézzel nyújtottam felé. Ő meg nagy, kikerekedett szemekkel nézett vissza rám... és elfogadta. 

Eközben Brigitte Bardot széles mosollyal feszített tovább rajtam. A hamburgerek pedig egyetlen szemvillanás alatt tűntek el, mintha ott sem lettek volna.

Recept:

A húspogácsához:

– 1 kiló darált marhahús
– só, bors ízlés szerint

A bucihoz (recept Limarától):

– 60 dkg liszt
– 2 dl tej
– élesztő
– 40 g olaj
– 100 g joghurt
– 1 tojás

Továbbá: 

– lilahagyma
– paradicsom
– saláta

Elkészítés: Az élesztőt megfuttatjuk a kettő deci cukros tejben, majd a dagasztógépbe rakjuk a többi hozzávalóval együtt, és nézzük, ahogyan ütemesen forgatja a lapát. Aztán berakjuk a kelesztőgépbe, és elővesszük a húst, amit sózunk, borsozunk és formás pogácsákat gyúrunk belőle.

Ha a tészta megkelt, gombócot formálunk belőle, majd mehet a sütőbe, ahol 180 fokon, az előre beprogramozott módozatban megsütjük szép aranybarnára. Amíg erre várunk, megsütjük a húst is. Mikor minden sütési folyamattal megvagyunk, összeállítjuk kedvünk szerint a hamburgert. 

Egyvalamire nagyon figyeljetek: csak annyit tegyetek a másik tányérjára, hogy utána még tudjatok belőle repetázni!

Jó étvágyat!

Szentesi

A képek és az ételek a Bosch bemutatótermében készültek

 A képek a szerző tulajdonában vannak