Te is lehetsz is pornósztár! – Hamburgersütés irodailag
-
Unalmas, lelketlen, és kifejezetten rosszkedvű értekezletünk volt hétfőn, ahogy az a WMN HQ-ban rendszerint lenni szokott. Épp a heti aktualitásokat tárgyaltuk, átvettük, milyen fontosabb napok lesznek a közeljövőben, amikről hírt adhatnánk: kedden a szurikáták nemi életének világnapja, szerda a könyvvizsgálók napja, csütörtök az első tyúkszem orvosi eltávolításának 367. évfordulója, pénteken pedig a tegyél te is a végbéltükrözés fontosságának elismeréséért nap, ilyesmik... Ekkor akadt meg a szemem egy dátumon, amit egy amerikai oldalon találtam (hol másutt): augusztus 27, szombat a hamburger napja. Talán nem is sikkantottam fel hangosan, szerintem csak úgy magamban lepődtem meg, hogy jé, ilyen is van, esetleg épp hogy kihallatszottak a gondolataim a fejemből, de hirtelen az addig álmoskás társaságon elementáris változások voltak érzékelhetők. Szélszes Gáspár nyálelválasztása egy pillanat alatt özönvízként ömlött rá az előtte lévő excel-táblázatra, Both Gabi hatalmasat nyelt, DTK szemében régmúlt gasztrokiruccanások édes emlékei úsztak keresztül, Szentkuti Judit azonnal tányért és szalvétát rakott elénk mindenre felkészülve. Szentesi pedig, aki addig sutyiban a pad alatt Instagramozott, már fel is pattant, mint akit bolha csípett fenéken, és odanyargalt a falra szegezett táblához, hogy felpingálja a következő, rettenetesen fontos, minden mást háttérbe szorító információt:
Mert a hamburger, ezzel biztosan te is mélységesen tisztában vagy, nem puszta étel, hanem gyönyörűségesen boldog életforma. Ez az az étel, amit szigorúan tilos késsel-villával enni, amibe rúzst és gondosan feltett alapozót nem kímélve, hatalmasra tátott szájjal kell beleharapni, aminél muszáj hagyni, hogy a szószokkal összekeveredett hússzaft egészen a dekoltázsodig csorogjon. Amit nem lehet finomkodva, épp hogy vagy mindenmentesen elkészíteni. Ez a fogás a belevalóságunk, a vagányságunk, a mértéktelen hedonizmusunk, a saját magunk feltétel nélküli elfogadásának és az élet szeretetének ünnepe.
Szóljanak hát a harsonák, peregjenek a dobok, te pedig pattanj is rögvest a konyhába, hogy elkészítsd azt a fullosan házi hamburgert, amiért száz év múlva majd iskoláscsoportok fognak hálától túlcsorduló szívvel virágcsokrot vinni az aranyozott betűjű, márvány emléktáblád alá.
Ezúttal a hambizsömlét Limara pékségének receptje alapján gyúrtam az iroda aprócska konyhájában. Egy nagy tálban összekevertem 60 dkg lisztet 2 deci cukros tejben megfuttatott élesztővel, sóval, 40 gramm olajjal, 100 gramm joghurttal és egy tojással, majd pofás tésztagombócot dagasztottam belőle. Amikor duplájára kelt, tíz helyes kis gombócot gyúrtam belőle, majd sütőpapíros tepsire fektetve hagytam, hogy újra megkeljenek. Ez már egy fokkal neccesebb rész volt, a Szentesi ugyanis – a saját gyerekeimet éhes türelmetlenségben abszolút kenterbe vágva – körülbelül negyedpercenként rohangászott be, hogy afelől érdeklődjön, mit szarakodok már ennyit mikor lesz már végre kaja??!
Hogy lefoglaljam az izgága kolleginát, amíg a 180 fokos sütőben húsz perc alatt aranybarnára sülnek a bucik, rábíztam a hamburgersütés másik kardinális pontjának kivitelezését: a húspogácsák elkészítését. Egy kiló (most azért csak ennyi, mert aznap csupán négyen ebédeltünk bent) darált marhát összekevert egy zacskó BBQ fűszerkeverékkel, és gondosan tíz gombócot gyúrt belőle. Majd előkészítette a belevalókat is: salátát, lilahagymát, csemegeuborkát szeletelt.
Amíg az elkészült zsömlék egy kicsit hűltek a konyhapulton, a helyükre bedobtunk a sütőbe sült krumplit és a fagyasztott hagymakarikákat is.
A végeredmény pedig, azt kell hogy mondjam, magáért beszélt. Tényleg igazi gasztropornó mennyország volt, mi pedig így lettünk a szaftos hamburgereinkkel szupermaszatos pornósztárok.
Fiala és Szentesi
