Pásztory Dóri: Na, ezért nem lesz belőlem Insta-sztár – 5 menő fotó... és ami mögötte van
Alapvetően introvertált ember vagyok – antiszociális jegyekkel fűszerezve a roppant pikáns személyiségemet. Épp ezért nem esik terhemre a nyilvános jelenlét, ha pedig ez virtuális térben zajlik, akkor az non plus ultra, mert a mérsékelt emberigényemet pont egyensúlyban tartja közösségi médiás és valós interakciók egyvelege. Ennek ellenére be kellett látnom, hogy én sosem leszek Facebook- vagy Instragram-sztár, ugyanis a magamutogatásban csak addig vagyok komfortos, amíg az nem jár túl sok befektetett energiával. Pásztory Dóri írása.
–
Szóval, ha éppen szép helyen vagyok, volt kedvem aznap kicsit sminkelni, és pont a fények is jó szögben esnek, akkor persze lövök pár szelfit. A Facebookra ritkábban, az Instára sokkal hajlandóbb vagyok posztolni, és nagyjából ennyiben ki is merül a tudatos brandépítésem. De hogy pontosan miről is beszélek, azt inkább néhány képen keresztül vezetem le nektek. Ezeket a helyzeteket az Instagram nagyasszonyaitól lestem el, mert azt látom, hogy ezen pillanatok megörökítése nélkül nincs siker a lájkvadászatban. Remélem, ennyi elég lesz ahhoz, hogy megértsétek, miért nem lesz nekem több tízezres rajongótáborom.
1. A reggeli kávé gyönyöre
Az üzenet: spontán elkapott pillanat, ahogy fogyasztom a reggeli kávémat boldogságban, békességben, az előttem álló napon merengve.
Hashtag: #joreggelt #szépnapotnektek
A valóság: a kép délután készült, miután délelőtt hajat mostam, sminkeltem 15 percet, hogy úgy nézzek ki, mintha nem lennék kisminkelve, Barni a hátam mögött LEGOzott, és percenként kérdezte meg, hogy mit csinálok, és miért üres a bögrém, mert amúgy tökre nem ilyen bögréből iszom a kávét, csak gondoltam, ez jobban illik a köntösömhöz, amit az otthoni gatyára vettem rá a kép kedvéért délután négykor. Reggel még zsíros hajjal, karikás szemekkel duzzogtam amiatt, mert mindjárt ki kell lépnem az utcára, hogy valahogy leszállítsam a gyereket az oviba.
2. Tükörszelfi
Az üzenet: kicsinosítottam magam, és hamarosan nagyon jól fogom érezni magam/már nagyon jól érzem magam valahol...
Hashtag: #bulika #kimenő #csajoseste #randieste
A valóság: ezt a képet valami puccos étterem vagy szórakozóhely budijában kellett volna elkészítenem, de ez is tegnap délután készült, mert szorított már a határidő, és hiába ígérgettem hetek óta a Szentesinek ezt az anyagot, nem bírtam magam rávenni erre a páváskodásra. Szóval ugyanúgy macinaci van rajtam, sőt még egy lila sportzokni is. Annak pedig idejét sem tudom, mikor volt rajtam utoljára ez a ruha, de az illusztráció kedvéért beletúrtam a szekrény mélyére, és ez akadt a kezembe. A melleimet mégsem akartam premier plánba kirakni, pedig az aztán hozná a „follower”eket, de ahhoz kéne már push up melltartó meg minden sufnituning, úgyhogy maradtam a hátamnál, mint roppant erotikus testrésznél, mert valami szexualitásra hajazó tartalom is kell. Hát, nekem most ennyire futotta.
A tükör letakarítására már nem fordítottam energiát, de a következő dolgokat pakoltam ki a képből: két darab elektromos fogkefe a hozzá tartozó fogkrémmel, fülpiszkáló, dezodor, szájöblítő, a baglyos zuhanysapkám, vécéillatosító, tusfürdők és samponok illetve Barni cuki mackós köntöse. Majd utána vissza is pakoltam. Szóval a képre fordított idő minimum 20 perc volt úgy, hogy sminkelni nem is kellett, mert újrahasználtam a kávézósat. Barni háromszor nyitott rám kétségbeesetten, hogy épp hová készülök ebben az összeállításban.
3. Séta a szabadban
Az üzenet: tudatosan összeválogatott outfitemben élvezem a természetet
Hashtag: #ősz #csodásnap #kirándulás
A valóság: Na, ezeknek a képeknek az elkészítése volt a legidegesítőbb. Önkioldó beállít, öt másodperc alatt a kamera elé libbenni, spontán lépést imitálni, majd csekkolni, hogy jó helyen van-e a fókusz, nem lóg-e bele semmi oda nem illő, ha épp arra jár valaki, akkor megvárni, míg elmegy, és úgy csinálni, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne magunkat fotózni egy olyan helyzetben, ami valójában csak a virtuális életben létezik. Ilyen képeket egyáltalán nem lehet készíteni, ha az ember valóban halad valamerre, mert hát, most komolyan, miért fotózna valaki valakit azért, mert a másik épp a járás művészetét gyakorolja? Maximum akkor, ha az ember mellett állandóan van egy fotós ebből a célból. De azért majd megmondom a Mártonnak, hogy „Édesdrágám, kérlek, több képet készíts rólam!”... miközben épp egy rollerral száguldó négyévest próbálunk meg utolérni, és a megóvni az elé kerülő gyalogosokat.
4. Otthonról elindulós szelfi
A kép: trendi vagyok, mert a ruháim bizonyos koordinátarendszer és ízlésvilág szerint passzolnak egymáshoz. Vagy nem.
Hashtag: #indulanap #napiszett #outfitoftheday
A valóság: ömlik rólam a víz, mert hát, totál beöltözve igazgatom magam tíz perce a tükör előtt a meleg lakásban, ráadásul takarítanom is kell ezután, mert becsattogtam a hálóba a kinti cipőben. Újraágyazhatom a gyerek fekhelyét, mert ki kellett vinnem a matracát, hogy ne lógjon be a képbe, és a komód tetejét is le kellett pucolnom, ami amúgy az a bútordarab a lakásban, amire mindenki lehányja a kulcsát, óráját, gyűrűjét és a nap folyamán a különböző zsebekben összegyűlt kincseket, de legalább, ha már így lepakoltam, le is tudom törölgetni, amire amúgy a sok kis kacat miatt elég nehezen veszem rá magam.
5. Az autós szelfi foncsorozott napszemüvegben
Az üzenet: nincs autónk
Hashtag: #bicaj
A valóság: tényleg nincs autónk, úgyhogy a kép kerékpáron készült, de olyan komolyan vettem, mintha tényleg valami bézs belsejű luxusautóban ülnék, és ezt még akkor sem lehet kihagyni egy ilyen összeállításból, ha történetesen a biztonsági övet egy bukósisak helyettesíti. Persze a nap sem süt be úgy, ahogy az ilyen fotókon szokott, de hát... mit várjon az ember Londonban... november közepén. Igyekeztem nagyon elmélyült arcot vágni, de közben rohadt ideges voltam, mert már tudom, hogy emiatt a szar miatt elkések az oviból, és úgy forgattam a fejem, mint egy részeg szélkakas, hogy végre megtaláljam azt a szöget, amikor nem látszik a szemüveg tükrében a telefonom.
Szóval nem, nekem ez egyáltalán nem kell, pedig szeretem a lájkokat meg a figyelmet, de osztottam-szoroztam, és arra jutottam, hogy nekem nem éri meg ennyit pakolni meg majomkodni egyetlen képért. Csak nagyon ritkán, ha épp úgy állnak a csillagok, meg a fények meg nagyon ki vagyok éhezve egy kis pozitív visszajelzésre. Akik viszont nap mint nap tényleg ennyi időt és energiát fektetnek abba, hogy leképezzék a tökéletesen megkreált életüket, azok előtt le a kalappal. Főleg azért, mert tuti, hogy mindig kihűl a kávéjuk.
Pásztory Dóri
A képek a szerző tulajdonában vannak